A pénz motiváló tényező arról a perctől fogva, hogy tudjuk, lehetőségeket biztosít. Minél idősebbek vagyunk, annál inkább előtérbe kerül, aztán hopp, nagykorúak leszünk: felnövünk és gondoskodnunk kell magunkról. A diákmunkát több szempontból is körüljárhatnám, de igazán csak a saját tapasztalataimat, tanulságaimat adhatom át. Nos, a válaszom a címben feltett kérdésre az, hogy igen, lehet tanulás mellett dolgozni. Három fontos szempont az, ami alapján eldől, hogy valaki tudja-e a kettőt csinálni.
Először is mi az, amiért csinálod?
Mert ami motivál, annak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy komolyan áldozz rá a szabadidődből, hogy úgy érezd, valóban megéri. Arról nem is beszélve, hogy milyen munkatípust választasz, és milyen is lesz hozzá a fizetésed.
Mire van szükséged ahhoz, hogy dolgozhass és hogyan érdemes nekikezdeni?
Rengeteg diákszövetkezet van, és jelentősek lehetnek a különbségek a bérek és a levonások között. Mindennek érdemes utánakérdezni, aztán számolni, kalkulálni egyet. Érdemes ismerősöket megkérdezni, és megnézni, hogy egy munkáért mennyi lesz a béred, mennyit vonnak majd le, és akkor mennyit is kapsz a kezedbe.
A diákszövetkezethez be kell lépned, amin keresztül dolgozni fogsz tudni: kell a diákigazolványod/jogviszony-igazolás, lakcímkártya, személyi igazolvány, társadalombiztosítási kártya a beiratkozáshoz, és mindenképpen legyen egy rendes önéletrajzod!
Tudod-e, hogy mit bírsz ki, vagyis meg tudod-e tartani az egyensúlyt?
Nagyon sokat számít, hogy éjjel dolgozol-e vagy nappal, fizikai munkát végzel vagy szellemit iskola mellett, mert minden teljes embert kíván, ha rendesen akarod végezni. Éjszakai műszakból is be lehet menni órára, de ezt nagyon kevesen bírják, hosszabb távon meg pláne, és egy idő után már senkinek sem sikerül.
A saját tapasztalatom pedig az, hogy lehetsz hivatásos éjjeli vámpír, nappali zombi, pénzügyi zsonglőr vagyis diákok vérbeli vaddisznója/fenegyereke. Én az érettségi évem nyarán kezdtem el dolgozni diákként, onnantól pedig több különböző munkát is kipróbáltam: összeszerelés szalagmunkásként, telesales, toborzás, árufeltöltés, recepciózás.
Az árufeltöltést majdnem két évig éjszakai műszakokban végeztem, és sokszor onnan jártam be az óráimra is. Jól fizetett, de egy idő után nagyon-nagyon megterhelő. Rengetegen voltunk, akik ilyen formában űztük, és volt olyan — közöttünk eleven legenda —, aki képes volt munka után bemenni vizsgázni. Hajmeresztő, nem?
Ehhez a munkához körbeérdeklődtem ismerősöknél: melyik szövetkezeten keresztül érdemes, mire van szükségem hozzá. Itt például kötelező volt évenkénti tüdőszűrés, az érvényes orvosi alkalmasságival a sárga kiskönyvben.
Nem kötelező idegen nyelveket beszélned, de én amondó vagyok, hogy kénytelen vagy. Most már minden munkakör igényli, hogy legalább angolul alapszinten tudj szóban és írásban kommunikálni. Az angol nyelv ma már nem kérhető, hanem alapvető készség kell, hogy legyen.
Ha pedig más nyelven — még ha csak el is kokettálsz, de szerepel az önéletrajzodban például németül, olaszul, franciául, valamelyik szláv nyelven és sorolhatnám –, lehet, hogy van egy beugród egy kiválasztott munkára! Például én így lettem recepciós. Írásban jól, szóban nem mindig a leghelyesebb nyelvtannal alkalmazom az angol nyelvet, de folyamatosan gyakorlom, fejlődőm, és egyre jobban megy, ez alapkövetelmény volt az állásinterjúhoz is. Szerepel az önéletrajzomban, hogy alapszinten tudok németül is, ezért is hívtak be állásinterjúra. Német anyanyelvű vendégekkel is beszélnem kell, még akkor is, ha inkább csak megértem őket, és egy-két dologra tudok válaszolni, nagyon örülnek, és hasznos, hogy létezik ez a kis tudásom is. Innentől pedig újra tudom gyakorolni. Most pedig már olaszul is tudok néhány kifejezést, mindig is akartam, viszont itt rá is kényszerültem.
Végül pedig vissza az első kérdésre: én azért dolgozom, mert tandíjat, albérletet és úgymond zsebpénzt fizetek magamnak. Még mindig kapok segítséget otthonról, mert önállóan még nem tudnék mindent megoldani, annyit nem tudok előadások mellett dolgozni, bár sok barátom, ismerősöm teljesen független anyagilag. Viszont sokkal könnyebb az ottoniaknak is, hogy én is dolgozom. Remek érzés, amikor a saját dolgaidat magad fizeted ki, jobban tudod értékelni, és munkatapasztalatod is több van. Minél többfelé dolgozol, annál biztosabban fogod tudni, hogy közülük mit írj majd bele végül az önéletrajzodba, és az állásinterjún jó pont lehet, hogy már vannak munkatapasztalataid, főleg, ha hosszabb távúak, és más-más körben mozgóak vagy épp kapcsolódnak a kiszemelt álláshoz. Semmi ne riasszon vissza a diákmunkától, mármint azok közül, amit leírtam most itt. Jó és hasznos dolog, egy lépéssel közelebb a teljes önállósághoz. De az önállóság sem jön ingyen: a diákmunka is munka, és tenni kell érte, hogy végezhesd, és azért is, hogy majd ne bocsássanak el.
(Porogi Éva, GETTONOW, BME GTK, Budapest)
