Biztosan te is olvastál már kommentháborút, lehet, hogy keveredtél is ilyesmibe. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen egy egészséges, kulturált vita építő jellegű lehet! Sajnos sokszor akad olyan, aki hozzászólásában másokat durván sérteget, eltér az eredeti témától, esetleg egy ártatlan beszélgetést átfordít gyűlölködő személyeskedésbe. A közösségi média pedig tökéletes játszótere az internetes trolloknak.
De kik azok a trollok?
Nem, nem pici szörnyecskék, bár nem jársz messze az igazságtól!
A köznyelvben a trollok azok a rendszeres kommentelők, akik bomlasztó, kötekedő, sokszor trágár hozzászólásokkal csatlakoznak egy beszélgetéshez annak érdekében, hogy provokálják, sértegessék a résztvevőket. Ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akik például egy szomorú hírre nevető fejes szmájlit nyomnak.
A szigorúbb értelemben vett trollkodás mára külön műfaj lett, ahol az illető nem sajnál sem időt, sem energiát hobbijára. Általában hamis profilt, vagy profilokat készít magának, beférkőzik a kiszemelt csoport(ok)ba, kezdetben átlagos tagnak mutatkozik, majd megkezdi a zavarkeltést, és közben „hülyének” tetteti magát. Egy jól előkészített és precízen kivitelezett trollkodás gyümölcse pedig mások negatív érzéseinek – dühének, fájdalmának – felkorbácsolása.
Arcátlanok és arcoskodók
A virtuális találkozás biztonsága mellett a névtelenségbe burkolózás lehetősége is bizonyítottan felszabadító hatással van: az emberek bátrabbak lesznek attól, hogy átmenetileg elrejthetik valódi énjüket. Ezt a jelenséget a pszichológia jól ismeri, jelen van a legkülönbözőbb szerepjátékokban, de az olyan tömeges viselkedési mintákban is, mint a huliganizmus. Mindezt megalapozza az is, hogy a trollok többsége élő, személyes kommunikációban soha nem mondana olyat, mint amit leír.
Tehát, ha a személyes életünkben tudunk is megfelelően viselkedni, kommunikálni, a trollkodás a legrosszabb oldalunkat hozhatja elő, a hamis személyiségben megszűnnek a társadalmi szabályok, szerepeink, melyek a hétköznapokban korlátot jelentenek számunkra.
Ezzel szemben a Zürichi Egyetemen folytatott egyik kutatás nemrég rávilágított arra, hogy a „névtelenség és arctalanság” nem szükségszerű része a gyűlölet kommentelésnek, sőt egyre többen vannak, akik nevüket és arcukat felvállalva űzik ezt a bosszantó tevékenységet. Katja Rost, a kutatás vezetője és munkatársai ezt az elsőre meglepőnek tűnő trendet azzal indokolják, hogy az identitás, vagyis önmaga felvállalása hitelesebbé és népszerűbbé teszi a trollt, egyúttal a mondandóját is, így nagyobb hatást tud kiváltani. Márpedig ez az cél.
Miért csinálják ezt?!
A pszichológusok szerint a trollkodás egyfajta kedélyjavító tevékenység. A trollok célja, hogy magukra vonják a társaik figyelmét, felbosszantsanak másokat, vitákat generáljanak, és ezáltal a társalgás középpontjába kerüljenek. Éppen ezért a pszichológiai profil része az is, hogy ezek az emberek a való életben sokkal kevésbé sikeresek, ritkán vagy soha nem kerülnek a figyelem középpontjába, sőt gyakran meg sem mernek szólalni egy közösségben!
Hogyan kezeljük őket?
Az egyetlen taktika ellenük, ha figyelmen kívül hagyjuk őket, nem reagálunk sértéseikre és erre buzdítjuk társainkat is , mivel egy trollnak semmi öröme nem lesz abból, ha nem kerülhet a beszélgetés középpontjába, ezért jó eséllyel felhagy ezzel a tevékenységével. Mindez nem könnyű, sokszor nagy önuralomra van szükség, hogy ne reagáljunk a személyeskedésekre vagy a nyilvánvalóan ostoba, provokatív megszólalásokra.
A legfontosabb pedig, hogy ne kövessük a példájukat, hiszen mi sem szeretjük, amikor valaki a szörnyetegként a torkunknak ugrik egy hozzászólás miatt! Maradjunk emberek virtuálisan is.
(Bihari Bernadett Luca)
A cikk a Telenor együttműködésével készült
