Merj kilépni a komfortzónádból! Többek között ezt is hirdeti a Bátor Tábor Alapítvány, amely súlyos betegséggel küzdő gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozik. De miért ne léphetnél ki te is Kedves Olvasó? Az alapítvány a nyári táborokra keresi új önkéntes Cimboráit! Ennek kapcsán beszélgettem Marozs Réka önkénteskoordinátorral a táborról és további eseményekről, valamint az önkéntesi programról.
Mi jut eszedbe először a Bátor Táborról?
Szerintem egy napocska. A logónk miatt is, de szerintem ennek egy szép szimbolikája van. Három programunk van a Bátor Táborban: a kórházi program, a tábor és az iskolai program. És hogy miért ez a napocska? Mi szoktuk ezt az önkéntesekkel egymás között mondani, hogy a táborban tényleg mindig süt a nap. Sokszor van olyan helyzet, hogy az időjárás borzasztó egy novemberi táborban, de amikor mi ott vagyunk, és megérkeznek a gyerekek és a táborozók, akkor valahogy mindig minden összeáll. És kicsit ilyen ez az egész alapítvány: nyilván vannak nehezebb történetek, de valahogy mindig van egy fényes oldala is, amire fókuszálunk.
Ez lenne a motiváló ereje is az alapítványnak?
Igen, ugye mi azt mondjuk, hogy a Bátor Táborban élményekkel gyógyítunk, és pontosan ebben is hiszünk, hogy olyan élményeket adunk a gyerekeknek, meg a családjainknak, amikhez aztán később visszanyúlhatnak a kezelésük alatt, és erőt merítenek ebből. Úgyhogy azt hiszem, hogy ez a motiváció, hogy amikor ott vagyunk, abban az egy hétben, vagy akár a kórházi programon, abban az egy-két órában, akkor olyan élményeket adjunk, amiknek hosszú távon hatása van. És ez nyilván az ő gyógyulásukat is segíti közvetett vagy közvetlen módon.
Hogyan zajlanak általában a táborok?
Az önkéntessekkel általában két nappal korában már megérkezünk a táborba, és akkor felkészülünk – mindenki a saját tábori feladatkörének megfelelően. Aztán megérkeznek a táborozók is, és elkezdődnek az úgynevezett nappali és esti programok. A nappali programok olyanok, mint például a magaskötélpálya, az íjászat, van kézműves program, cirkusz, bűvészet, performing art, tényleg rengeteg és nagyon sok színű program van. Pont azért, hogy mindenki megtalálja azt, amiben jól érzi magát. Ezek kisebb csoportokban zajlanak, az esti programokon, tábortűzön, állomásos játékokon, az egész tábor egyszerre vesz rész.
Zajlik esetleg valamilyen kapcsolattartás a táborozókkal, az önkéntesekkel évközben?
Persze! Ha valaki szeretne idén tábori önkéntes lenni, akkor február 9-ig tudja beadni a jelentkezését, és elhívjuk őket egy személyes interjúra. Ez egy csoportos, játékos interjú, és van egy kis személyes elbeszélgetős rész is. Ezek után jönnek a képzési hétvége hogyha specifikus szaktudást igényel az önkéntes feladatköre, – mint például egy lovascimboráé, – akkor ez a képzés 2 hétvége, de ezután nem engedjük el az önkéntesek kezét. Az Alapítvány munkájáról, hírekről, eseményekről rendszeres hírlevélben adunk hírt a Cimboráknak, és egyéb zárt kommunikációs csatornáink is vannak, ahol az önkéntesekkel tartjuk a kapcsolatot. Most múlt héten például volt egy ilyen „jelentkezzünk együtt” összejövetel, amikor találkozunk az önkéntesekkel, és feltehették személyesen a kérdéseiket, kicsit kötetlenül együtt voltunk. A táborozószervező és az egészségügyi csapatunk pedig a táborozókkal tartják a kapcsolatot, és ők nagyon figyelnek arra, hogy mind fizikailag, mind pedig mentálisan készen legyen arra egy táborozó, hogy el tudjon jönni a táborba az adott évben.
Mint ahogy említetted is, jelenleg zajlik a tábori önkéntesek, avagy cimborák toborzása. Mire figyeltek a felvétel/kiválasztás során?
Olyanokra figyelünk, mint például az együttműködés, a kommunikáció, az, hogy bizonyos helyzetekben, például időnyomás alatt, ők hogyan vannak jelen. Amiben kicsit másabb a Bátor Tábor, mint a többi tábor, hogy mi súlyosan és tartósan beteg gyerekekkel foglalkozunk. Ezért arról is szoktunk beszélgetni, hogy az adott jelentkezőnek van-e bármilyen személyes érintettsége ezen betegségek kapcsán. Ez egyáltalán nem kizáró ok, de ennek a feldolgozásában mindenki máshol tart, úgyhogy ezekre szoktunk figyelni. Rugalmasságot is nézünk, hiszen egy gyerektábor rengeteg rugalmasságot igényel, az aktivitási szintjét, hogy mennyire terhelhető. A kiválasztás során igazából nincsenek jó vagy rossz válaszok, inkább az, hogy mondjuk bizonyos tábori szerepkörök lehet, hogy nem lennének jók az adott jelentkezőnek, vagy pedig pont az, hogy mi azt látjuk, hogy valamit nagyon szeretne, de egy másikban mondjuk jobban ki tudna teljesedni. Akkor jó egy turnus, hogyha abban mindenki jól érzi magát. Ha ha valaki nem áll még erre készen, akkor olyan visszajelzést adunk neki az interjú után, amiben elmondjuk, hogy mi az, amiben még fejlődhetne, tapasztalatot gyűjthetne.
A kiválasztás után milyen felkészítések vannak?
A tábor előtt van egy két és fél napos felkészülés az új önkénteseknek. Természetesen vannak szerepspecifikus tréningek is, de alapvetően az a célunk, hogy megismertessük az alapítvány céljait, az értékeinket, a működésünket, a módszertanunkat, mi a terápiás rekreáció, a megoldásfókuszú megközelítés, amivel dolgozunk.
Mennyire vannak átjárások a programok között? Mondjuk az önkéntes Bátor Táborra jelentkezett, de később lenne kedve részt venni a Suliprogramban – ez könnyen megoldható?
Abszolút. Minden programhoz külön-külön programspecifikus felkészítést tartunk, egy-egy hétvégét. Hiszen egészen skillek kellenek, más csomagot kell hozni, ha egy egyhetes tábort intenzíven végig bírj, vagy pedig, hogy 30 percig tudj ágy melletti játékot csinálni egy kórházban. A kórházi és iskolai programunkra általában ősszel van jelentkezési időszak.
Melyik korosztályokból kerülnek ki az önkéntesek általában?
Nagyon változó, hogy milyen életkorúak az önkénteseink. A legidősebb önkéntesünk egy suliprogramos 80 pluszos hölgy. De a táborban is vannak 70 év fölötti önkénteseink. Azért az eléggé jellemző, hogy az egyetemista korosztály, akinek szabad a nyara, ők jelentkeznek először. Nyilván észlelhetők ezek az életciklusbeli váltások, van, aki 10 évvel ezelőtt nagyon aktív volt, de most kisbabája van, akkor ő kimarad, de vannak, akik visszajönnek, és valakinek pedig ez csak egy életszakaszbeli dolog marad. De pont most volt az első olyan önkéntesünk, aki 20 éve velünk van minden nyáron.
Ugye ti is, mondhatni nemzetköziek vagytok, mert azért egyedülálló ez a tábor itt Közép-Európában. Ezeket a nyelvi akadályokat hogyan ugorjátok meg?
Mi a SirousFun Children’s Network tagja vagyunk, ez egy amerikai tábor szövetség, aminek Európában mindössze 5 tagja van: a brit, az ír, az olasz, a francia tábor és a Bátor Tábor. A Bátor Tábornak pedig nemzetközi társalapítványai vannak Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában. Ezekben az országokban a kórházi, iskolai programunk, online workshopok, napközi-jellegű délutáni tábor működik. És Csehországból és Szlovákiából szoktak hozzánk betegséggel élő gyerekek jönni táborba. Ez egy nagyon izgalmas tábortípus, hiszen szlovák és cseh tolmács-önkénteseink is vannak, akik segítik a kommunikációt a táborozók és az önkéntesek között.
Már 5 éve annak, hogy a járvány teljesen megváltoztatta az életünket, hiszem az online világ nagyobb teret nyerhetett vele. Milyen lehetőségeket adott nektek esetleg az online világ?
Akinek a fő profilja a táboroztatás, illetve a kórházi jelenlét, annak az nagyon nagy törés, amikor nem lehet sem a kórházban menni, sem táborokat tartani úgy, hogy a súlyosan beteg gyerek számára fizikailag biztonságos legyen. Ekkor kezdtük el az online programjainkat, Ennek öröksége a GO! program, a kórházi programunk online lába, amelynek keretében most is tartunk havonta programot.
Hogyan tudjátok a jövőben elképzelni a tábort? Milyen terveitek vannak?
A Covid előtt több tábori turnusunk, jelenleg az a célunk, hogy ezt a 2019-es turnusszámot vissza tudjuk építeni. A tábori programokban is folyamatosan vannak fejlesztések, például tavaly vezettük be a bűvészet programot. A kórházi és iskolai programjainkkal szeretnénk egyre több és több helyre eljutni. Ami az önkéntesek képzését illeti, minden évben átgondoljuk, próbáljuk kicsit fejleszteni, illetve személyre szabni az ő visszajelzéseik alapján a következő év terveit, képzéseit.
És kiknek érdemes az önkéntesi programba jelentkezni?
Hát, szerintem mindenkinek! Én is önkéntes voltam, és utána lettem munkavállaló itt az alapítványnál, és úgy gondolom, nagyon-nagyon kevés olyan közösség van, ahol tényleg kendőzetlenül magadat tudod adni, ahol az, hogy így kiteszed a lelkedet, és ettől nem a sebezhetőséget érzed, hanem azt, hogy meg fognak tartani. Hogy az önkéntestársaim a a nehezebb és a felemelő pillanatokban is ott lesznek, velem lesznek. Ez nagyon ritka, és én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennek a részese lehetek, meg hogy a mindennapokban is ezért dolgozhatok. Úgyhogy én nagyon ajánlom mindenkinek, és nem csak a közösségért. Hanem mert én tényleg azt érzem, hogy amikor valamit önkéntesként csinálok, akkor utána rengeteget fejlődöm, akár egy pár órás kórházi program után, akár egy tábori turnus után. Ezeket a kapott élményeket és képességeket a mindennapi életemben is tudom használni. Van ez a tévképzet, hogy „ide mi csak pszichológus hallgatókat keresünk”, de ez egyáltalán nincs így. Minél sokszínűbb egy közösség, annál inkább meg fogja tudni találni a táborozó is, hogy kihez tud kapcsolódni. És pont ez szerintem a tábornak az ereje, hogy ahogy beszéltük életkorban, és szaktudásban is nagyon különbözőek vagyunk, és ha ezt összerakjuk, és mindenki beleteszi ebbe a levesbe azt, amiben ő jó, akkor valami fincsi dolog fog kisülni, vagy kifőni.
