Párizs utcáin járva-kelve egy igazán színes levél hullott elém. Azt hittem én már sokat láttam, majd belegondoltam abba, hogy vajon ő mennyit láthatott. Azt hinném Párizs egyenlő azzal, hogy divat és szerelem, most viszont ülök, figyelem és hallgatom mennyi mindent is mesél nekem ez a levél, mit is rejt magában még Párizs.
2023 tavaszán vetődött fel a lehetőség, hogy szerveznének utazást Párizsba amennyien összegyűlik 50 jelentkező. Mi sem lehet nagyobb hír egy diák számára, mikor azt mondják elutazunk, kirándulás lesz. Nem kellett sokat várni mind a diákok, mind a tanárok kaptak az alkalmon, és hamar összeszedtük a jelentkezőket. Igazgatói beleegyezés után az Egri Eszterházy Károlya Katolikus Egyetem Gyakorló Gimnáziuma úgy döntött kiszakad a szürke hétköznapokból, végre és célba vettük Franciaországot.
2023.10.26-án egy viszonylag korai időpontban elhagyta a buszunk Egert, és meg sem állt egészen Franciaországig.
Divat, szerelem, művészet. Nem árulok zsákbamacskát. Bizony Párizsról beszélek! Első úti célunk a város legmagasabb pontja volt az Eiffel-torony, ahonnét letekintve minden kis hangyának tűnt, ahonnan azt éreztem bármeddig ellátok, akkor a világ tetején éreztem magam. A torony eredetileg az 1889-es világkiállításra épült, időszakosnak szánták és 20 év után lebontani tervezték, azonban annyi turistát és hírességet vonzott a városba, hogy a lakosok tulajdonukként tekintettek rá. Ennek köszönhetően a torony mai napig emberek millióinak tekintetével találkozik, most is hatalmas érdeklődésnek örvendhet.
Másnap kezdetét vette a 2 napos múzeum túránk. Elsőre úgy hittem, hogy unni fogom, de minden múzeum olyan sajátosságokat hordozott magában, ami sehol máshol nem megtalálható. Első állomásunk a Louvre volt, ami talán Leonardo Mona Lisájának otthonaként a legismertebb, de emellett számtalan korral és kultúrával találkozhatunk. Az őskori barlangrajzoktól tematikusan eljuthatunk az újkor művészetéhez. Szerintem kéne egy egész nap, hogy körbe tudjam járni ezt a hatalmas múzeumot.
2. állomásunk a Musee d’ Orsaly volt, amelynek legdominánsabb művészeti iránya az Impresszionizmus volt, így nem kérdés, hogy Van-Gogh művészete is itt volt jelen. Számomra legkedvesebb része ez volt a kirándulásnak, hiszen Van-Gogh egyik képének a restaurálásában a nagyapám is részt vett. Mondanom sem kell, de hatalmas büszkeséggel tölt ez el engem! Vincent festészete az én szempontomból is igen meghatározó, a fények a színek gyakran olyan szinten gyönyörűek, hogy az én festményeimen is sokszor visszaköszönnek.
A negyedig napon mindenki igazi királyok és királynők bőrében érezhette magát, utunk a Versailles-i kastélyba vezetett, ahol a királyi pompa mindenkire hatalmas hatással volt, a palotában való interakcióknak köszönhetően belebújhattunk a Napkirály bőrébe is. Trónokon ülve és lépcső tetején állva készültek el a legfrissebb Facebook-profilok és Insta-posztok. Ezt a napunkat egy esti, buszos városnézés koronázta meg, ahol minden más értelmet nyert, a fények és a színek uralták az utcákat. A legszebb a kivilágított, minden formában csodálatos Champs-Elysées volt, ahogy a dal is mondja: „A nap, az eső
Délben vagy éjfél Van minden, amit akarsz A Champs-Élysées-ben” (Garou – Les Champs-Élysées).
Esti buszos után bizony kellett egy nappali gyalogos túra is. Azt hittük a napunkat a szó szoros értelmében elmossa az eső, de helyette kaphattunk még egy nézőpontot a városból, és hiába a rossz idő, a látvány felülmúlta. Albertus Ágnes franciatanárunk, aki erre az időre idegenvezetőként debütált nagyon sokat mesélt nekünk történelmi hátterekről és mindenféle érdekességről. A kötött programok után egy isteni ebédet fogyasztott el együtt a csapat. A Pompidou központ letőségeinek köszönhetően kezdetét vette a szuvenírvásárlás és más üzletek felkeresése. Vegyes élményekkel tele aludtam el aznap. Távol voltam az otthontól, de valahogy azt éreztem ott is itthon lehettem. Másnap pedig már indultuk is vissza Egerbe.
Egyszer azt mondták nekem a szépért, jóért, élményekért nem kell messzire utazni… Igazuk volt, azonban most bátorkodtam messzire menni és Párizs megadta nekem azt, amit a szomszéd falu határa nem tudott, ez a kis őszi levél megmutatta nekem, milyen rövid is az élet neki. Egy éve volt és oly sokat látott Párizs utcáin. Nekem még oly sok van hátra és talán dupla annyi lehetőségem is.
Kövecses Sára
