Tótfalusi Fannit, a DUE-tábor oszlopos tagját már páran ismerhetitek. Arról viszont lehet nem hallottatok, hogy merre utazott már. Középiskolás korában egy nyári szünetet Argentínában töltött, majd a következő évben Adanában volt táborban. Egyetemi évei alatt sem hagyta abba az utazást, egy szemesztert Norvégiában töltött az Erasmus+ program keretében. Idén nyáron pedig meglátogatta az Amerikai Egyesült Államok keleti partját.
Fanni 2018-ban két és fél hónapot töltött Argentínában, mint Rotary cserediák egy rövid program keretében. Dél-Amerika egy teljesen más világ számunkra. Az első kultúrsokk már a Londonba menő gépen érte Fannit. „Nagyon izgultam az átszállás miatt, mert még sosem repültem egyedül, főleg nem átszállással. Londonban metrózni kellett a két terminál között. A repülőn két argentin nagymama ült mellettem, és elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem nekik, hogy mennyire izgulok az átszállás miatt. A nénik mondták, hogy nem lesz semmi baj, és menjek velük. Ők egy turistacsoporttal voltak, és átvezettek egyik terminálból a másikba. Ez a segítőkészség és nyíltság egy hatalmas sokk volt számomra.”
Egy másik nagyon meglepő élmény Fanni számára a fogadó családhoz való érkezés volt. Ugyanis nemcsak a közeli családdal ismerkedett meg az első este, hanem a barátaikkal is. Argentína sokban eltér Magyarországtól, bár az emberek ott is nagyon szívesen fogyasztanak húst, viszont velünk ellentétben szinte csak marhát esznek. „Kétszer ettem csirkét. Abból az egyik alkalommal én főztem nekik csirkepaprikást. Halat nem is ettünk” – mesélte Fanni.
A következő év nyarán egy – szintén a Rotary által szervezett – törökországi táborban vett részt Fanni. A táborokban a diákok fogadó családoknál laknak, de velük nincs annyi közös programjuk, mint egy rendes csere alkalmával. Napközben a résztvevők a többi táborozóval vannak, és velük vesznek részt különféle programokon. „Nagyon érdekes volt, ahogy mindenki mesélt a saját országáról. Voltak Romániából, Oroszországból, Litvániából, én Magyarországról. Rajtunk kívül még rengeteg török fiatal volt.”
Ezek a táborok, különösen a törökök, igen tömények tudnak lenni. Reggeltől estig mindig történik valami, állandóan megy valahova a csoport. Ennek köszönhetően rengeteg élményt szereznek a fiatalok. „Nagyon meglepett, mennyire vendégszeretőek voltak az emberek. Amikor utaztam haza, kaptam ajándékokat. Az egyik családtól egy teáscsésze készletet, a másiktól pedig egy nyakláncot.”
A törökök nagyon büszkék történelmi múltjukra. Ezzel a büszkeséggel Fanni is találkozott az adanai tábor alatt. „Erősen él bennük a birodalmi nagyság tudata, vagyis hogy az Oszmán Birodalom uralta a Közel-Keletet és Európa egy részét. Nagyon sokszor ez volt a téma a tábor alatt. Már amikor megérkeztem és meg tudták, hogy magyar vagyok azzal, fogadtak, hogy igen nekünk közös a múltunk, szinte testvérek vagyunk.”
Viszont mi motivál valakit arra, hogy ezeket a fél-egzotikus helyeket meglátogassa? „A különleges helyek azért vonzanak, mert lehetőséget adnak arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, megismerjek új kultúrákat és értékrendeket. Emellett hiszem, hogy minden ilyen utazás hozzájárul az önismerethez is, hiszen váratlan helyzetekben próbálhatom ki magam. Az élmények és kapcsolatok, amiket útközben szerzek, mindig inspirálóak, és ezekből gyakran merítek motivációt a mindennapokban is.”Fanni még nem tudja, hova szeretne utazni legközelebb. Még bőven vannak helyek a világon, amiket látni szeretne, többek között a Portugáliához tartozó Azori-szigetek, valamint az USA nyugati partjának több városa.
Nagy Noémi Katalin
