A félelem az egyik legerősebb emberi érzelem. Mindenki tudja, milyen az a csontig hatoló rettegés, ami sokszor olyan dolgokra késztetheti az embert, amire maga sem gondolta, hogy képes.
Sok dologtól tarthatunk, lehet alaptalan vagy megalapozott félelmünk. Valaki a bogaraktól, a magasságtól, a csúszómászóktól retteg, de legtöbbünk a haláltól. Az elmúlástól való szorongás nagyon sokrétű, az egyik fő eleme az ismeretlentől való félelem. Mert arról, hogy mi var ránk odaát, csak bizonyos elképzeléseink lehetnek, primer forrásból táplálkozó biztos tudásunk aligha, legalábbis bizonyított feltámadásról nincs tudomásunk.
Ez az ismeretlentől való félelem szinte egész életünk során elkísér minket. Gondoljunk csak bele, általános iskolás korunkban attól ódzkodtunk, hogy mi vár ránk a középiskolában, majd pedig attól, hogy mi lesz az egyetemen, beváltja-e reményeinket a kollégiumi élet, hogy boldogulunk majd a „nagybetűs életben”. Az aggodalom nem alaptalan, hiszen nem fűz bennünket semmilyen empirikus tapasztalat az adott eseményhez, így az elménknek sem lehet kidolgozott válaszreakciója, megfelelő stratégiája a felmerülő problémákra. S ha már itt tartunk: a probléma maga a probléma gyökere. Nem tudjuk, milyen jellegű és mennyi nehézség vár ránk az ismeretlenben, hisz az pont ettől ismeretlen. A lehetőségek tárháza szinte végtelen az adott szituációban, ami sok lehetőséget – köztük jót és kevésbé jót – rejt magában. Ez az oka annak, hogy olykor félünk új dolgokba belevágni, megtenni az „új világba” vezető első lépéseket.
Mindezt kiegészítenem még azzal, hogy az ismeretlentől való félelmünket erősítik a rég ismert mesék és berögződött fóbiáink. Hányszor hallottuk gyerekként azt, hogy „ne állj szóba idegenekkel”, „vigyázz, mert elvisz a zsákos ember”. Persze ez az intelem a gyermek érdekét szolgálja, egyfajta prevenció, amelynek mellékterméke az ismeretlen személyektől való általános tartózkodás, idegenkedő hozzáállás minden újdonsághoz. Azonban az ismeretlentől való túlzott félelem sosem lehet jó megoldás, hiszen a félelmünk nem minden esetben megalapozott, ne legyünk mániákusan paranoiások! Álljunk kellő bizalommal, a lehető legfelkészültebben, tárt karokkal, széles mosollyal, a szükséges távolságot betartva az ismeretlen elé.
(Koller Marco), Forum Publicum, Nemzetközi Közszolgálati Egyetem, Budapest)
