Van, aki az iskolában látja meg a Tallózó magazint, van, aki egy barátjától hall róla, van, aki interneten akad rá a Diák Újságírók Egyesületére, de egy dolog közös bennünk: mindannyiunkat beszippant az a kreatív, produktív, szeretetteljes légkör, ami a DUE-ra jellemző! Nem történt ez másképp Papp Mátéval sem, akivel szintén a neten jött szembe 2013-ban a Tehetségkutató Diákmédia Pályázat, amire nevezett, és persze nem is volt kérdés, hogy nyáron ott a helye a Médiatáborban. Kezdetekben, vidékiként az egyesület online életében vett részt, később, a fővárosba költözése után más projektekben is szerepet vállalt, például segítő és műsorvezető volt a sajtófesztiválon. Azóta az MTVA műsoraiban szerkesztő, riporter, én pedig szakmai tanácsokról, motivációról és kedves emlékekről kérdeztem őt.
Milyen készségeket adott a tábor, amelyeknek ma is hasznát veszed a szakmai életedben?
Annak ellenére, hogy gyerekkorom óta tévésként szerettem volna dolgozni, az első táboromban mégis az újságíró csoportra esett a választásom. Mostanság, a koronavírus miatt kialakult helyzetben, amikor a híradón kívül szinte semmilyen más műsor nem készül a tévés szakmában, én is online tartalmat készítek. Visszajönnek azok az instrukciók és kritikák a cikkíráshoz, amelyeket még abban a táborban, 2013-ban kaptam. De a különböző, televíziós szövegek megírásához is, mint például felkonferálások, narrációk, tökéletes alapot adott a tábor.
Mi a legkedvesebb tábori emléked?
Amikor felelős szerkesztő voltam az újságnál, és hajnal négykor még hajtogattuk a lapokat, hogy hatra készen legyünk. Az újságíró csoport legtöbb tagja már elment aludni, csak két ember maradt a csoportvezetővel, akik befejezték a munkát. Ez is nagyon fontos tapasztalatot adott a későbbi munkáimhoz: hogyha van egy határidő, akármi is történik, lemondja a huszadik interjú alany, vagy apokalipszis tör ki, akkor is meg kell lennie az anyagnak. Muszáj lennie A-, B-, C- és ZS-tervnek is, ki kell tölteni az adásidőt, még akkor is, ha a kezdés előtti öt percben szükséges átvariálni az egész adást. Erre elég jó alapot adtak azok az átküzdött éjszakák a táborban.
Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik a médiában szeretnének dolgozni? Milyen kvalitások, személyiség kell ehhez?
Legyenek nyitottak és érdeklődőek. Ezek szerintem alapvetően az életben maradáshoz is kellenek, de hatványozottan szükséges tulajdonságok az újságíráshoz. Biztosan lesz majd olyan, hogy egy szerkesztőségben olyan témát kell feldolgoznod, amivel magadtól sosem foglalkoznál. Ha negatívan állsz hozzá a helyzethez (azt mondod magadnak, hogy nem érdekel, nem tudom megcsinálni), akkor abból szenvedés lesz. Ha viszont érdeklődő vagy, és ösztönöz, hogy naponta tanulhatsz valami újat, amit közérthető formában megmutathatsz másoknak is, akkor jó szakember lesz belőled.
Jelenleg az MTVA-nál dolgozol. Mi a motivációd, hogy nap, mint nap minőségi munkát végezz?
Hatalmas lehetőség, és egyben felelősség is, hogy 23 évesen már két és fél éve az M2 Petőfi TV-nél dolgozhatok, és egy 60-90 perces műsoridőt koordinálhatok. Az a motivációm, hogy a tartalom, aminek a minőségéről, sorrendjéről, tálalásáról én dönthetek, értékes és mégis szórakoztató legyen. Izgalmas megtalálni az egyensúlyt, főleg a legnehezebb témáknál, hogy hogyan lehet ezeket fogyaszthatóvá tenni, hogyan tud ezekhez kapcsolódni a néző. E mellett az önmegvalósítás is ösztönöz, hiszen minden anyagban, amit mi, médiában dolgozók készítünk valamilyen formában megjelenik a személyiségünk is (ez alól persze kivétel lehet a hírműfaj).
Máté bemutatkozik az M2 Petőfi TV műsorában:
(Pap Rebeka)
