A szabadidő a társadalmilag kötött időn (például munkavégzés, ingázás, iskola) és a testi szükségletek (táplálkozás, alvás) kielégítésén túl fennmaradó szabad felhasználású időnk. A szabadidőnek azon részét, melyet a testi-lelki feltöltődésünket eredményezi, rekreációnak nevezzük. Beletartozik a szabadidőbe a tevékeny pihenés érdekében végzett minden olyan kulturális, társas, játékos és mozgásos tevékenység, melyet a napi fő elfoglaltság által okozott fáradtság, feszültség feloldása, a testi-lelki-szellemi teljesítőképesség helyreállítása, fokozása érdekében teszünk.
A szabadidő eltöltését két részre bonthatjuk: passzív és aktív. A szabadidő eltöltése passzív, ha a választott tevékenységnek a kikapcsolódáson kívül nincsen különösebb elérendő célja vagy végeredménye, és nem igényel nagyobb testi, szellemi erőfeszítést, a test pihentetése a legfőbb. A szabadidő ilyen eltöltése elsősorban az otthoni pihenésben, tévézésben, zenehallgatásban és az üdülésben merül ki. Azok, akik fizikai munkát végeznek, előnyben részesítik a passzív eltöltését a szabadidejüknek, hogy testüket ne hajszolják túl. Ahhoz, hogy megfelelően tudjanak teljesíteni munkahelyükön, szükséges a testük számára egy kis passzív időtöltés.
A szabadidőt aktívan tölti el az, aki a választott tevékenységnek tevőleges résztvevője, befolyásolója. Ez mindig szellemi, gyakran testi erőfeszítéssel, a képességek, készségek mozgósításával jár. A szabadidő aktív felhasználásának a személyiségfejlődésben is fontos szerepe van. Az aktív szabadidős tevékenységek közé tartozhat a testmozgás, a szabadidősportok, a tánc, az alkotás, a barkácsolás, a művelődés, a kutató tevékenység és a társas szórakozás különböző formája. A szellemi munkát végző emberek szívesebben töltik szabadidejüket aktív pihenéssel. Nem meglepő, hogyha munkánk során vagy tanulmányainknak köszönhetően egész héten (számítógép elött) ülünk, akkor testünknek szüksége van az átmozgatásra. Ha szellemileg és testileg is lefoglaljuk magunkat a szabadidőnkben, az jótékony hatással van jellemfejlődésünkre, és agyunkat is naprakészen tartja, ezáltal a hétköznapi élet kihívásait is sokkal könnyebben fogjuk venni.
Az aktív turizmus a turizmus azon részét jelenti, amely során a turista utazásának motivációja fizikai aktivitást igénylő szabadidős vagy sporttevékenység folytatása. Az aktív turizmushoz tartozik többek között a természetjárás, túrázás, ökoturizmus, kerékpáros turizmus, vízi turizmus, gyógyturizmus, sportturizmus, lovas turizmus, de a Magyar Turisztikai Ügynökség az aktív turisztikai termékei közé sorolja a kaland- és extrém turizmus területét, a golf-, a horgász-, a vadász- és a kempingturizmust, a téli sportokat és síturizmust is.
Az aktív turizmus hozzájárul az egészséges életmód folytatásához, a szellemi és testi fittség megőrzéséhez. Több ezer évvel ezelőtt már az ókori görögök (köztük Hippokratesz és Galenus) is kiemelték a fizikai aktivitás szerepét a betegségek gyógyításában. Ma is közismert a testmozgás mint orvosság, a népegészségügyi és a klinikai szemlélet a fizikai aktivitásnak kiemelt jelentőséget tulajdonít a betegségek kezelésében és rehabilitációjában, valamint a népesség egészségi állapotának fenntartásában és javításában.
A modern kor technológiai változásai révén egyre gyakoribbá vált az ülő, mozgásszegény életmód. Kétségtelen, hogy az iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben számos változás jobb életkörülményeket, magasabb életszínvonalat jelent társadalmi szinten, de az egyén szempontjából a 21. századi életmód az ember számára létszükségletet jelentő mozgásos tevékenységek lecsökkenéséhez vezet. Az elhízáson túl az anyagcserezavarok, a magas vérnyomás mellett az inaktivitás legsúlyosabb következményei a szív- és érrendszert érintik. A mozgásszegény életmód kiegyensúlyozatlan szabályozást eredményez az idegrendszerben is, mely révén gyakorivá válik a szorongás, a fizikai fáradtság hiánya pedig alvászavarokhoz vezet. Ellenben a rendszeres fizikai aktivitás szinte az összes szervrendszerre kihat, így minden életkorban jelentős az egészségfenntartó és -fejlesztő hatása.
(Tóth Andrea, DEX Műhely, Egyetemi Élet, Debreceni Egyetem)
