Muhari Eszter a párizsi nyári olimpiai játékok első magyar érmét szerezte, mikor női párbajtőr egyéniben harmadik lett. Eszter első olimpiáján éretten és megfontoltan teljesített a verseny teljes ideje alatt. Asszóin túl elmondása alapján is tudni lehet, hogy a stressz, a túlzott izgalom vagy a félelem kifejezések egyszerűen nem szerepelnek a szótárában.
Mindenekelőtt gratulálni szeretnék a Párizsban szerzett bronzéremhez! Így pár héttel az olimpia után hol tartasz a siker feldolgozásában?
Köszönöm szépen. Most nagyjából ott, hogy már napi szinten egyre kevesebbet gondolok erre. Vagyis nem igazán égek már ennek a lázában.
És az interjúkkal hogy állsz? Az olimpia óta nagyon sokan szerettek volna kérdezni, és ha jól tudom, nem kifejezetten szereted ezeket a szituációkat.
Igen, ez igaz, sajnos nem sok időm jutott a pihenésre. De igazából ezt is most kell megélni, máskor nem lehet. Legközelebb négy év múlva tudok majd ilyen vagy ennél jobb eredményt elérni egy olimpián. És tudom, hogy ez, ami most történik velem, ilyen téren ugyanúgy hozzátartozik a sporthoz, de lassan szeretnék túl lenni rajta.
Párhuzamosan vívsz és jársz egyetemre az Egyesült Államokban. Nem volt kérdés, amikor így döntöttél a sportkarriereddel kapcsolatban? Megférnek ezek egymás mellett ilyen magas szinten is?
Számomra semmiféle kérdés nem volt, másban lehet, hogy felmerül, de bennem sosem. Ez döntés kérdése. Nem attól függ, hogy ha kimegy valaki, akkor jobb lesz vagy rosszabb. Ha valaki abba akarja hagyni a vívást, akkor megteszi, ha nem, akkor küzd tovább.
Mióta tudod, hogy az átlagnál nyugodtabban tudsz jelen lenni nem mindennapi szituációkban?
Talán a 2019-es toruni világbajnokság óta, ahol kadétban döntőt tudtam nyerni. Nagyjából azóta.
Magától értetődő, hogy 2028-ban is ott leszel és még fényesebb éremre törsz?
Egyáltalán nem az, de mindig pozitívan kell gondolkodni. Vívásban a kvalifikáció a legnehezebb és legközelebb sem lesz egyszerű. De mindenekelőtt a csapatban bízom nagyon, hogy majd sikerül együtt is kijutnunk legközelebb.
Tényleg biztos voltál benne már előzőleg, hogy öt asszót vívsz majd?
Persze, csak így lehet. Mindig a legjobbra kell készülni, arra, hogy a legnehezebb szituáció jön és azt sikerül megoldani majd. Ugye akkor vívok öt asszót, ha a legnehezebb helyzetekbe kerültem, ami egyben a legjobb is. Szóval így készülök mindig, és ez most is így volt. Tudtam, hogy nagyon nehéz utat kell majd végigjárnom.
A vívásban egy nap alatt zajlik le a verseny az első meccstől a döntőig az olimpián is. Melyik a nehezebb a kettő közül? Fontos győzelem után a földön maradni, vagy vesztes meccs után felállni és menni tovább?
Egyértelműen a második, hiszen van még egy irtó fontos meccs utána a bronzért, ahogy ez itt is történt. De győzelem után is nagyon oda kell figyelni. Én mondjuk pont nem vagyok az a típus, aki egy versenyen belül elszáll egy nyert asszótól.
A két meccs közötti idő rövidsége miatt kérdezem főleg, mekkora a jelentősége a napi formának?
Óriási jelentősége van és rengeteget kell foglalkozni a formaidőzítéssel, hogy minden tökéletes legyen. Minden attól függ, hogy hogyan mész aludni, hogy kelsz fel, hogy reggelizel vagy melegítesz be. Szerintem minden cselekedetnek akkor és az előtte való napokban is jelentősége van. Nem is csak tetteknek, de behatásoknak és pillanatnyi érzéseknek is.
Eszerint patikamérlegen ki van mérve minden? A stábbal közösen kiszámoljátok, hogy minek mikor kell következnie pontosan?
Ez természetes. Minden ki van számolva ilyenkor. Persze nem úgy tartjuk, hogy akkor percre pontosan mindent.
Verseny előtti este tudtál nyugodtan aludni?
Igen, teljesen jól. Le is feküdtem időben és még örültem is, hogy végre nem korán kezdődik másnap az első meccs, mint máshol szokott, hanem kicsit később.
Asszó közben egy olimpián is ki lehet zárni fejben azt, hogy mekkora tét is forog kockán?
Pontosan tudtam, hogy hol vagyok éppen, de nem szabadott foglalkoznom vele. Semmi nem veheti el a figyelmet, a fókuszt. Úgy vívtam, mintha egy hazai válogatón lennék.
(Szücs Márton Teofil)
