Kevés olyan sokoldalú színésznővel találkozunk, mint Ónodi Eszter. A csupaszív művésznő mindig egy új oldalát mutatja nekünk és nagyon sok mindent eltanulhatunk tőle. Legyen szó színészkedésről, futásról vagy természettudatosságról.
Folyamatosan „ingázik” filmes és színházi szerepek között, amik természetesen más játszási teknikákat igényelnek. Mit kell átállítani belül, mielőtt nekikezd egy más műfajú munkának?
Mikor az ember színházban játszik, egészen más eszköztárat használ. Azt érezzük, hogy az utolsó sorba is el kell jutnia annak az üzenetnek, amit szeretnénk átadni. Egy sokkal szélesebb spektrumból válogatunk. Filmben egy igazán szuperközelinél az is elég, ha az ember csak rágondol a szituációra. Ott az a probléma, ha valaki túljátssza a szerepét. A kamera érzékenysége olyan nagy, hogy ott tudatosan vissza kell venni.
Elindultak az online, streamelt színházak. Ott a rendezők adtak valamilyen utasítást, hogy vissza kellene venni kicsit a gesztikulációkból, arcmimikákból?
Nekem nem volt még ilyen előadásom, csak láttam. Viszont nagyon zavarban vagyok ettől a műfajtól. Ez egy fából vaskarika megoldás. Azt érzem, hogy ez egy átmeneti állapot a film és a színház között, de egyiknek sem áll jól. Azt látom, hogy kezdenek kialakulni kifejezetten erre a műfajra szakosodott vállalkozások, akik érzik ennek a feladatnak a súlyát. Próbálnak megfelelni ennek, visszaadják egy színházi előadás értékét. De személy szerint, nagyon várom, hogy visszamenjünk élő közönség elé.
Akkor nem szeretné kipróbálni, hogy milyen lehet így játszani a színházban vagy azért hajtja a kíváncsiság?
Akkor próbálnám ki, hogyha az előadás kifejezetten erre készül. Remélem a Katonában csinálunk majd ilyet, mert ebben látok fantáziát. Tehát, ha úgy indulunk neki, hogy ez egy streamelt dolog lesz. Az ember ezt már úgy találja ki. Akkor érzem ezt az előbb említett zavart, mikor egy felvállaltan színpadra teremtett előadásra próbálunk ráhúzni, megoldásokat, hogy a streamben is érvényesüljenek.
A filmes és színházi szerepei közül melyiket tartja a kedvencének?
Talán az Aranyéletet. De itt nem tudok igazán különbséget tenni, hogy azért szeretem ennyire, mert maga a sorozat, a végtermék közel áll hozzám, vagy azért, mert annyi pozitív élmény ért annak forgatásán. Nem volt olyan forgatási nap, ami után úgy mentem volna haza, hogy átkozom a napot, amikor aláírtam a szerződést. A játékfilmjeim közül hármat emelnék ki, a Boldog születésnapot!-ot, az Anyám és más futóbolondok a családbant, és az Aglaját.
Van olyan színész, rendező, művészi szakember, akivel szívesen dolgozna a jövőben?
Színészt nem mondanék, mert nem szeretnék senkit se a többiek fölé helyezni. A külföldi film meg jó, ha egyszer összejön. Nekem ez már megvolt, játszottam a Houdiniben, Adrien Brodyval. Nagy élmény volt! Rendezők közül nagyon szeretem a fiatalokat, akik mostanában végeztek, például Reisz Gábort. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Mindig olyan boldogsággal tölt el, mikor valamelyik fiatal megkeres, hogy játsszak a vizsgafilmjében.
Igazából nagyon sok közönségfilmben játszottam, így kipróbálnám magamat egy komoly művészfilmben.
Az egyetemi tanulmányait az ELTE-n kezdte meg angol-magyar szakon, majd közben elkezdett tanulni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Bátor döntés volt. Sok fiatal van, akik szintén máshol kezdtek el tanulni, és közben felmerült bennük, hogy szívesen tanulnának filmekről, színházról, viszont nem mernek váltani. Mit tanácsol nekik?
Váltani mindig lehet és meg is kell próbálni. Igazából én nem 18 évesen, hanem egy kis élettapasztalattal kezdtem az egyetemet. Ez igazán fontos egy kezdő színésznek. Mi az élettapasztalatainkból dolgozunk. Ennek persze ellentmond, hogy nem szabad sokáig halogatni, mert akkor kimaradnak különböző szerepkörök. Szóval nem árt, ha az ember egy bizonyos életkorban eldönti, hogy mivel szeretne foglalkozni.
Van egy elég szép hobbija, a futás. Szokott kimenni így télen, a második hullám alatt?
Nagyon szabálykövető ember vagyok és valahol azt olvastam, hogy az ember úgy vigyázzon magára, ahogyan csak tud. Ezért úgy döntöttem, hogy ezen a télen inkább beltéri edzést fogok csinálni. Vagy az új nagy szerelemnek hódolok, a túrázásnak. Most ezt próbáljuk családilag meghonosítani. Kitaláltuk, hogy minden hétvégén elmegyünk valamilyen Pest környéki kirándulóhelyre.
Kipróbált új dolgokat a karanténban?
Most már van az embernek egy kis karanténmúltja és próbálja az első hullámból leszűrni a tanulságokat. Az időmet próbálom jobban beosztani. Míg az első hullámban csak kapkodtam a fejemet, itt viszont szisztematikusan szelektálom a dolgokat. Lassan költözés előtt állunk, próbálok egy csomó dolgot kiselejtezni. Így ez egy tök jó időszak, a kiselejtezett dolgokat ragyogóan el lehet adományozni és segíteni esetleg a rászorulókon.
Akkor ez a második karantén jobban szervezett, mint az első?
Számomra igen. Leszűrtük a családban a tanulságokat. A másik oldalról viszont rosszabb, hogy az első hullámban sokkal kevesebbet tudtunk erről a járványról. Távoli és megfoghatatlan dolognak tűnt. Most viszont már mindenhonnan azt hallom és érzem, hogy itt van a mindennapjainkban. Ez némileg a közérzetemen sokat ront. Sokkal jobban kell vigyázni!
Mi az, amit ez a furcsa 2020-as év tanított önnek?
Azt mondanám, hogy ez az életem legrosszabb éve volt. Sokan vagyunk ezzel így. Minden szempontból egy emlékezetes mélypont. Tanulságot is fogunk belőle leszűrni, de ez a tanulság sem most fog megszületni.
Ez egy súlyos év volt, és hogy mit fogunk ebből magunkkal vinni, az még egy év lesz, mire az ember kitalálja.
Még nem vagyok abban az állapotban, hogy ezt fel tudjam dolgozni.
Egy igazán friss dologhoz csatlakozott: a Magyar Természetvédők Szövetsége Életigenlő petíciójához. Tudna mondani erről pár szót? Mi ez a kezdeményezés?
Ez arról szól, hogy próbáljuk megtalálni azokat a pozitív pillanatokat, amiket ez a helyzet adott nekünk. Mi az, amit ebből a következő időszakra magunkkal tudunk vinni? Különböző hírességeket kérdeztek, hogy miket tudnának vállalni a klíma- és járványkorszak ismeretében. Mikor kínomban már nem tudtam mit csinálni tavasszal és vadul sütött a nap, elkezdtem késve paprika- és paradicsommagot vetni. Féltem, hogy ebből úgysem lesz semmi, de mégis 6-7 hét után kidugta a fejét az első kis hajtás. Majd 3-4 hónapja leszüreteltük azt a két darab paprikát, ami megtermett. Magyarul nekem a természetközeliség, hogy az élet nem hagyja magát, és a magból termés lesz, nagy élmény volt. Azt fogadtam meg, hogy egy közösségi kertben – ha van ilyen Budapesten – kialakítok magamnak egy kicsi kertet és oda ültetek valamit. Illetve próbálom a globális helyett a lokálisat választani.
(Erdős Lilla)
Most, hogy újabb ismereteket szereztél a filmes világról, töltsd ki a DUE Nagy Magyar Filmtesztjét, melyet sikeresen teljesítve értékes nyeremények várnak rád.
(Fotók: Facebook/Ónodi Eszter)
