A következőkben utánajárok a filmipar ijesztő oldalának: vajon megelevenednek a szellemek a forgatásokon, és tárgyak kerülnek át egyik helyről a másikra mindenki tudta nélkül? Tényleg megmagyarázhatatlan dolgok történnek akkor is, amikor a kamera nem forog? És ez vajon az emberek hibája, amiért megzavarták a szellemeket?
Hogy még érdekesebbé tegyem, néhány táborozót is megkérdeztem, milyen paranormális helyzeteket éltek át.
Annabelle
Az Annabelle című horrorfilm forgatásán nem egy rejtélyes esemény zajlott le, de az egyik mindegyiken túlszárnyalt. Forgatás közben elment az áram a stúdióban, mire valaki poénból megkérdezte: „Annabelle, te vagy az?” A stáb ezen addig jót is mulatott, amíg vissza nem jött az áram, és abban a pillanatban elkezdett Mckenna Grace-nek – a film egyik főszereplőjének – ömleni az orrából a vér.
Démonok között
A népszerű horror sorozat színésznője, Vera Farmiga a forgatások alatt nem egyszer látott különböző helyeken – lábán, monitorján stb. – három karomnyomot. Ebben az egészben az a legfélelmetesebb, hogy a történet démonjának is három ujja volt.
Vámpírnaplók
A műsor forgatása alatt a stáb és a színészek is jónéhány paranormális jelenséggel találkoztak. Sokszor hallottak rejtélyes, vérfagyasztó hangokat, és nemegyszer esett meg, hogy a tárgyak elmozdultak vagy eltűntek, az elektronikus eszközök pedig a semmiből kikapcsoltak.
Emellett az ikonikus templomnál – amit az 1-5. évadban használtak – is furcsa jelenségekkel találkoztak a stáb tagjai. Kezdve azzal, hogy három embert eltanácsoltak a forgatásról, amiért elvesztették a józan eszüket. A levegőben nem terjengett semmilyen káros anyag vagy gáz, ezt vizsgálatok is bizonyítják. Az egyik kellékes azt állította, hogy nem egyszer láttak kezeket, ujjakat átjönni a falon. Emellett Julie Plec, a sorozat producere így nyilatkozott:
„Mindannyian éreztük, hogy ennek a helynek az energiái már nem látnak minket szívesen.”
Azonban nem sokkal később kiderült, hogy a forgatásokon boszorkánysághoz használt varázsigéket mondtak el, amiknek a legtöbb esetben nem is tudták a jelentésüket.
A következőkben két táborozót kérdeztünk meg a paranormális eseteikről.
Tóthfalusi Fanni, a rádióscsoport tagja arról számolt be, hogy amikor kistesója 2-3 éves volt, játék közben a semmiből annyit mondott: „Szia Zoli papa!” Ebben az volt a legfélelmetesebb, hogy testvére nem ismerte, és a nevét sem tudta a már akkor elhunyt nagypapájuknak.
A második táborozó, aki nem szerette volna megosztani nevét, egy átlagos este lefeküdt aludni. Éjszaka felkelt, hogy kimenjen mosdóba, és egyszer csak elkezdett fura hangokat hallani. Pontosan ugyanúgy, mintha az apukája járkálna az új cipőjében. Mivel egy kicsit félkómás állapotban volt, először tényleg elhitte, hogy az apja mászkál az éjszaka közepén, ám miután jobban magához tért, rájött, hogy ez teljesen abszurd. A járkálás egyszer halkabb, egyszer hangosabb volt, sőt volt olyan, amikor teljesen meg is szűnt, majd pont ugyanolyan hangosan elindult újra.
A táborozót az riasztotta meg a legjobban, hogy akkor állt meg a „cipőnyikorgás”, amikor egy ajtóhoz ért a szellem. Ez olyan volt, mintha nem tudna bejutni a szobákba, és inkább visszafordulna. Ekkor a „cipőnyikorgás” újra kezdődött. Bár nagyon megvolt ijedve, de erőt vett magán, és visszaszaladt a szobájába, ahonnan még többször hallotta a hangokat, de próbált nyugodt maradni. Reggel elmesélte a szüleinek, hogy mi történt, és mivel érdekelte, megkérdezte tőlük, hogy melyik volt a régi tulajdonos hálószobája, és a válasz: az övé volt.
Én úgy vélem, hogy a szellemek itt vannak közöttünk a mindennapjainkban. Egyesek vigyáznak ránk, mások jeleket próbálnak adni, vagy éppen életre szóló traumákat okoznak az éjszaka közepén. Egy dologban biztosak lehetünk: a mondás igaz, miszerint a legizgalmasabb „jelenetek” nem a kamerák előtt, hanem mögött történnek.
Blahó Maya
Forrás: joy.hu, port.hu
