Hogyan lesz egy médián kívüli családból származó fiatal az ATV egyik legfiatalabb szerkesztő-riportere? Mit tanult egy 102 éves TikTok-sztártól, vagy New York, Dél-Korea és Izrael forgatási terepein? A DUE-Médiatábor ötödik napján Berecz Péter, a Heti Napló riportere mesélt útkeresésről, történetmesélésről és a média felelősségéről – Bihari Bernadett Luca, az online újságírócsoport vezetője kérdezte.
„Mindig érdekelt, mi van a dobozban”
Péter saját elmondása szerint médián kívüli családból érkezett: édesapja szociális munkás volt, édesanyja pedig bölcsődében dolgozott. Mégis, már kisgyermekként lenyűgözte a televízió világa. Az RTL és TV2 híradóin nőtt fel, és már óvodásként próbálta megfejteni, hogy mi történik a televízió képernyője mögött.
Az áttörés 2017-ben jött- nézői levelekkel próbált bejutni televíziókhoz, hogy eldönthesse, valóban neki való-e ez a világ. Gyakornokként kezdett az ATV-nél, ahol hamar bizonyította rátermettségét. Az első saját riportja – amit teljesen önszorgalomból forgatott Brüsszelben – végül adásba is került, ezzel pedig elindult a szakmai útja.
Fiatal, de már körbeutazta a fél világot
Péter 25 éves, mégis komoly nemzetközi riportmunkák állnak mögötte. Scott Kelly amerikai űrhajóssal készített interjúja, vagy a koreai lángosozóról szóló története is saját ötlet és szervezés eredménye volt – szponzorkereséstől, a logisztikáig, a vágással bezárólag. Munkáját olyannyira komolyan veszi, hogy még a videós anyagok zenéit is ő választja ki, nem hagyja a szerkesztőségre.
„Sokan meglepődnek az életkoromon, de én büszke vagyok rá, és az évek alatt az is bebizonyosodott, hogy nem a kor számít, hanem az elkötelezettség és a minőség.”
Riporterként a világban – és az oktatásban
Péter nemcsak a kamera mögött aktív: az ELTE BTK Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékén óraadó tanárként is tanít. Mobile Journalism című szemináriumán arra ösztönzi a hallgatókat, hogy a mindennap használt okostelefonnal is lehet értékes és emberközeli történeteket rögzíteni. Meggyőződése, hogy a média tanítható, és hogy a jövő újságíróinak elsősorban gyakorlati tapasztalatokon keresztül tudnak igazán fejlődni.
Külföldi forgatásait teljesen önállóan szervezi: „Sosem volt olyan, hogy megkaptam volna a repülőjegyet és a címet. Mindent magamnak intézek– de én így is szeretem.”
Riportjait különösen precízen készíti: komoly háttérkutatással, archívumokból származó dokumentumokkal és gyakran barátok segítségével ellenőrizteti a tényeket, mielőtt adásba kerülne riportja. Fontos számára a személyes kapcsolat: több interjúalannyal ma is tartja a kapcsolatot.
Emberi történetek – felelősséggel
A beszélgetés során hangsúlyos téma volt, hogy egy riportnak nem az a lényege, hogy csak tájékoztasson, hanem az is, hogy hasson az emberekre:
„A riportereken keresztül ismerik meg az emberek a történeteket – és ez nagy felelősség. Főleg, ha a történetet már csak te meséled el.”
Péter riportjai – legyen szó egy 102 éves holokauszt-túlélőről vagy az álmát megvalósító fiatal pilótáról – érzelmeket közvetítenek, kérdéseket vetnek fel, és gondolkodásra ösztönöznek. Szerinte egy jó riport olyan, amiről másnap is beszélnek.
A média jövője – bennetek van
A beszélgetés végén arra buzdította a jelenlévő fiatalokat, hogy ne féljenek kérdezni, kísérletezni, és megkeresni a saját hangjukat:
„A mai technika lehetővé teszi, hogy akár egy mobiltelefonnal is profi anyagokat készítsetek. A lényeg az, hogy legyen mondanivalótok.”
A táborozók nemcsak egy riportert ismerhettek meg, hanem egy embert, aki hisz abban, amit csinál. Nem felejti el azokat, akikről mesél, és számára a történetmesélés nem munka, hanem küldetés.
Bogdándy Balázs
