Vigyázz, Blatter, pénzeső!

Minden korábbi labdarúgó-világbajnokságnál nagyobb horderejű botrányok övezik a 2022-es katarit, amely már most a legbotrányosabb vb-k közé tartozik, pedig még el sem kezdődött. A történet persze nem lenne teljes a mélyen gyökerező korrupció, Joseph Blatter magyarázkodása, illetve a korábbi FIFA-elnök „jóbarátja” megemlítése nélkül.

„Őszintén szólva, engem egyáltalán nem érdekel az idei világbajnokság, mert számomra ez nem egy igazi vb – mondta Éric Cantona, a Manchester United egykori fenegyereke és klubikonja. – Önmagában nincsen azzal problémám, ha olyan országokban rendeznek vb-t, mint Dél-Afrika vagy az Amerikai Egyesült Államok, ahol igenis megvan a lehetőség arra, hogy valóban népszerűsíteni lehessen a játékot. A katari rendezés esetében viszont semmiféle potenciált nem látok e tekintetben. Minden csak a pénzről szól. Nem fogom nézni a világbajnokságot, ki van zárva.”

Louis van Gaal, a holland válogatott szövetségi kapitánya szintén erősen elítélte, hogy a rendezés joga Katart illeti meg, és a holland szakember sem látja, miként lesz népszerűbb a labdarúgás Katarban a világbajnokság által. „Még hogy fejleszteni a katari futballt, ez egy f***ság – tudatta álláspontját a tornával kapcsolatban a holland szakember még 2022 áprilisában. – Csak a pénz és a reklám számít a FIFA-nak, semmi más.”

Megannyi támadás éri a FIFA-t korrupciós botrány miatt, amelynek eredményeképpen a közel-keleti ország nevét húzta ki a borítékból Sepp Blatter 2010-ben, nem pedig az USA-ét vagy Ausztráliáét.

Ugyanakkor rögtön az elején fontos leszögezni, hogy 2002-ig visszamenőleg történt megvesztegetés az adott vb rendezési jogainak odaítélésénél. Ám ellentétben a korábbi tornákkal, a ’22-es világesemény sötét oldalára jobban felkapta a fejét a világsajtó, köszönhetően a számtalan ellentmondásos körülménynek.

A Diario AS spanyol sportnapilap forrásai szerint a Japán Labdarúgó Szövetség másfél millió dollárért cserébe elnyerte a Conmebol (Dél-amerikai Labdarúgó Szövetség) kegyeit, amely szavazatokkal támogatta a Dél-Koreával közös 2002-es vb-pályázatukat.

Hasonló lefizetések történtek a 2006-os, németországi tornát megelőzően – állította a Spiegel magazin. A németek pályázati bizottsága a FIFA végrehajtó bizottságának ázsiai tagjait és azok szavazatait célozta meg, 5 millió euró kifizetésével, ezen összeget az Adidas egykori vezérigazgatója szintén ezzel a módszerrel bocsájtotta rendelkezésre.

Elérkezve a 2010-es Dél-afrikai futballünnephez, ezzel a módszerrel lelt otthonra a világbajnokság. Az AFP információi arra engednek következtetni, hogy az afrikai ország 10 millió euró értékben intézett utalásokat a FIFA végrehajtó bizottságának tagjainak. A FIFA elismerte a kenőpénzeket, a Dél-afrikai tisztviselők viszont később „adománynak” titulálták azokat.

Nagy meglepetésre 2010-ben Oroszország lett a 2018-as világesemény vendéglátója, holott Anglia 21 millió fontot költött a kampányra, és a szigetországban nagyon várták, hogy 1966 után ismét hazatérjen a labdarúgás. Oroszországban merőben más lapokkal játszottak, mint Angliában, aminek meg is lett az eredménye. Például a Concacaf (Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja) elnöke a vád szerint 5 millió euróért cserébe járult hozzá Oroszország győzelméhez.

„Már rögtön az elején megmondtam, hogy Angliának semmi esélye – vallotta Guido Tognoni, a FIFA korábbi médiaigazgatója. – Nem lett volna szabad William herceget megtenni a pályázati bizottság elnökének, hiszen a királyi család egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy megvesztegessen bárkit is.”

Tognoni szavai tökéletesen alátámasztják, hogy mennyire elfogadott a korrupció a FIFA berkein belül, amelyben a titulusát 17 évig betöltő Sepp Blatternek, a FIFA korábbi elnökének elévülhetetlen érdemei vannak.

„A FIFA nem korrupt, a FIFA-tagok már annál inkább”

Ahhoz, hogy mélyreható képet kapjunk arról a folyamatról, ami a katari vb-rendezés hivatalossá válását megelőzte, egészen Blatter elnökké választásáig kell visszamennünk. Blatter sportriporterként, sőt, esküvői énekesként ugyancsak kereste a kenyerét, mielőtt a FIFA-nál kezdett el dolgozni. Itt előbb főtitkárnak, idővel – felküzdve magát a ranglétrán – vezérigazgatónak mondhatta magát. Joao Havelange-ban, a szervezet akkori elnökében pedig mentorra lelt Blatter. „Ők ketten elfogadták, hogy a korrupció a természetes velejárója a FIFA működésének, hatalmukat a megvesztegetésre építették” – világított rá Tognoni.

1998-ban felült a labdarúgás világszervezetének trónjára Blatter, miután az elnökválasztáson legyőzte kihívóját, Leonard Johansent – korántsem tisztességes körülmények között. „Több pletyka is napvilágot látott azzal kapcsolatban, hogy milyen módon szerzett szavazatokat Blatter – állítja Alan Tomlinson szerző, aki ott volt a választás estéjén a párizsi Montparnasse Hotelban, számos FIFA-képviselővel együtt. – A vesztes jelölt támogatói mind azon a véleményen voltak, hogy látták és hallották, ahogyan fű alatti üzletek nyomán kapott szavazatokat Blatter.”

Ekkor jött a képbe Mohamed Bin Hammam, az AFC (Ázsiai Labdarúgó Szövetség) és a Katari Labdarúgó Szövetség elnöke. Blatter jóbarátjaként kulcsszerepet vállalt abban, hogy a svájci 17 éves regnálása elkezdődjön a FIFA élén. Bin Hammam hatalmát kihasználva lefizetett afrikai futballvezetőket, ezzel jókora előnyhöz juttatva Blattert – támasztják alá a Sunday Times és a The Guardian információi. Ugyanakkor a szervezet újdonsült feje mindent tagadott. „Nem fogok teret adni a kétkedőknek igazuk bebizonyítására, miszerint az 1998-as megválasztásom nem volt tiszta.”

Sokan kritizálják a FIFA-kongresszus rendszerét, amely egy új elnök megválasztásakor hivatott dönteni. Minden FIFA-tagország szövetségének egy szavazat áll rendelkezésére, de ez egyáltalán nem tükrözi a valós erőviszonyokat; értelemszerűen egyes országok nagyobb futballhatalommal rendelkeznek, mint mások.

Már Havalange is felismerte, hogy az afrikai országokat a legkönnyebb lekenyerezni egy választás előtt, köszönhetően az 54 tagországnak – ezzel tisztában volt Bin Hammam is, és 12 évvel később egyaránt az ő segítő kezüket kereste.

Bin Hammam akcióban

A katari olajmágnást igazi futballmániákusként tartották számon hazájában. Még egy helyi kiscsapatot is irányított, majd hamar a katari elit tagja lett, azok után, hogy olajvállalkozásával, a Kemco-val elképesztő vagyonra tett szert.

Meglátta benne a stratégiai lehetőséget a katari királyi család; úgy gondolták, a sporton keresztül szép képet festhet az országról. Bin Hammam valóban tett a hazai sportért, többek közt egy vb-t vett Katarnak; az AFC-elnök szereplése nem ért véget a Blatter-sztorival, sőt…

Bin Hammamra gúnyosan a „Rabszolga” becenevet ragasztották rá, a királyi családdal való kapcsolata miatt. „Kezdetben nem volt róla meggyőződve, hogy valóban Katar lenne a legalkalmasabb a világbajnokság megrendezésére – meséli Tognoni. – De az emír másképp gondolta, ennélfogva nem maradt más opciója.”

Arról, hogy a pályázó országok közül melyik válhat házigazdává, a FIFA végrehajtó bizottsága dönt. A 24 tagú testület tagjai közt ekkoriban ott olvashattuk legendás játékosok ( mint például Platini és Franz Beckenbauer), milliárdosok, valamint futballtisztviselők nevét egyaránt; az AFC képviseletében maga Bin Hammam szintén részét képezte a bizottságnak.

Tisztában volt azzal a katari sportvezető, hogy ezúttal nem lesz olyan sétagalopp az afrikai és az ázsiai vezetők megvesztegetése, mint a ’98-as választáson. Tudni kell, mindösszesen egy világeseményre méltó aréna állt ez idő tájt Katarban, ráadásul új stadionok mellett az általános infrastruktúra szintén megvalósításra szorult. A tikkasztó nyári hőség tovább súlyosbította a szituációt.

Katar tehát esélytelenként tartózkodott a jelöltek listáján, amin ott szerepelt még Ausztrália, Japán, Dél-Korea és az USA. „Biztosra vettem, hogy megnyerjük – ismerte be az amerikai pályázati bizottság elnöke, Sunil Gulati. – 18 városban zajlott volna a futballünnep, 78 ezres átlagos stadionkapacitással, ami meghaladta a többi ország adatait.” Akárcsak az angolok, úgy az amerikaiak sem sajnálták a kampánypénzt, emellett olyan hírességekkel reklámozták a leendő amerikai világbajnokságot, mint Morgan Freeman vagy Arnold Schwarzenegger. Köztük sorakozott Landon Donovan, aki három vb-n szerepelt az USA válogatottjával. „Gulati a tudtomra adta, hogy képes lett volna piszkos üzleteket kötni, ám nem akart” – derített fényt az amerikaiak stratégiájára Donovan.

„Megegyeztünk, hogy 2018-ban Oroszország rendez, mert Kelet-Európában még sosem zajlott világbajnokság – magyarázta Blatter egy a Financial Times által közzétett hangfelvételen – És 2022-ben pedig ismét az USA szolgál majd helyszínként, így a két politikai szuperhatalomhoz kerül a vb.” Mint később kiderült, másképp fonódtak az eseményszálak.

Bin Hammam akcióba lendült, és járt Dél-Afrika, Japán, Dél-Korea és a Bahama-szigetek futballtisztviselőinél. Megintcsak a Sunday Times hívta fel a figyelmet, hogy a Kemco-számlájáról gyanúsan sok utalás történt direkt módon a fent említett országok szövetségeinek, közvetlenül ezen találkozók után.

Biztosra ment Bin Hammam, és az afrikai labdarúgó szövetségek angolai összejövetelén is tiszteletét tette; a végrehajtó bizottság tagjai ugyanabban a hotelban szálltak meg, ott ütötték nyélbe az üzletet, ennélfogva Katar további voksokat tudhatott magáénak. Mindez Phaedra Almajid, a Katari Pályázati Bizottság egy tagjának a beszámolójából derült ki.

Platini megfutamodása – a katari puzzle utolsó eleme

2010-et írtunk, amikor is a FIFA életének legbotrányosabb korszaka beköszöntött: a Sunday Times újságírói – amerikai cégek képviselőinek kiadva magukat, akik az amerikai ajánlat győzelmét szerették volna elérni – FIFA végrehajtó bizottsági tagokat vettek filmre, ahogyan arról adnak tanácsokat, miként lehet megvenni egy világbajnokságot. Jonathan Calvert, az egyik újságíró lehidalt a hallottaktól. „Azt tartottam a legelképesztőbbnek, hogy mindenki milyen nyíltan beszélt a megvesztegetési ügyekről” – mondta. Azt követően, hogy az újság hasábjain napvilágot látott a nagy leleplezés, két bizottsági tagot eltiltott a FIFA, evégett már csupán 22-en döntöttek a ’18-as és a ’22-es torna helyszínéről.

„A FIFA nem korrupt, a FIFA-képviselők már annál inkább – így Blatter az ellentmondásos esetről. – Mivel azonban ők a szervezet tagjai voltak, természetesen rám hárították a felelősséget.”

Jóllehet hiábavalóak lettek volna az AFC elnökének sorozatos megvesztegetései, ha Michel Platini nem pártol át az utolsó pillanatban a katariak oldalára. A legendás francia játékos, aki tudniillik ekkortájt az UEFA elnöki posztját töltötte be, hosszú ideig az amerikaiak pályázatát támogatta.

Csakhogy Nicolas Sarkozy francia elnök nyomására Platini álláspontja egy szempillantás alatt megváltozott. Sarkozy számos Katarral való megállapodáshoz járt közel, amelyek magukba foglalták kedvenc klubja, a PSG katari felvásárlását is. „Egy héttel a zürichi döntéshozatal előtt Platini felhívott – emlékezett vissza Blatter. – Azt mondta, »arra kérték, hogy az európai bizottsági tagokkal együtt voksoljanak Katarra«, ez négy plusz szavazatot jelentett a közel-keleti országnak. Az USA számára innentől lehetetlen volt, hogy megelőzzék riválisukat; Platininak inába szállt a bátorsága” – zárta bírálatát Bin Hammam barátja…

Végül a lehetséges 22-ből 14 voksot zsebelt be Katar.

Így vagy úgy, de világbajnokság keretében először rúgják a bőrt a Közel-Keleten, mert Tognoni szavaival élve: „a FIFA-t kell hibáztatni, nem Katart; Katar vb-t szeretett volna rendezni, és ehhez a FIFA mocskos szabályai szerint játszott.”

Összességében kijelenthető, hogy Katar az elmúlt évtizedben három fronton pumpálta a pénzt a labdarúgásba. Megvásárolta a PSG-t; 111 év után lett mezszponzora a Barcelonának, méghozzá a Qatar Airways személyében, amely a Bayern Münchent szintén patronálja; és itt kötött ki a világ legnagyobb sporteseménye. Mindezt azért, hogy pozitív kép alakuljon ki Katarról – de a világbajnoksággal egyelőre éppen az ellenkezőjét érték el.

Forrás: The Independent 1, 2 , The Guardian 1, 2, 3, The men who sold the world cup (Discovery), ESPN, IOL, The Sunday Times, BBC, Eurosport, Football Bible, Sepp Blatter Exposed – The Fall of FIFA (Channel 5), DW Kick Off, Fox Sports, Business Insider, New York Times

(Bózsik Tamás)