Sokszor úgy érezzük, hogy szabadon választunk: mi döntjük el, mit tanulunk, kivel barátkozunk, merre indulunk tovább. Máskor viszont mintha láthatatlan erők taszigálnának minket, véletlenek, szabályok, körülmények, vagy akár egy „nagy terv”, amelyet nem mi írtunk. A szabad akarat és a sors kérdése régóta foglalkoztatja az embereket: filozófusokat, tudósokat és persze a hétköznapi diákokat is, akik próbálják kitalálni, mennyit irányíthatnak az életükből, és mennyire sodorja őket az áramlat. A vita ma is él: egyesek szerint szabadok vagyunk, mások szerint inkább csak úgy éljük meg, mintha azok lennénk. Vajon mi áll közelebb az igazsághoz, és mit kezdjünk ezzel a saját életünkben?
Érdekes módon egy friss kutatásban (Free Will Inventory – Wisniewski és munkatársai, PLOS One) azt állítják, hogy az emberek többsége hisz abban, hogy van szabad akaratunk. Ugyanebben a vizsgálatban sok résztvevő azt is elismerte, hogy bizonyos dolgok mintha eleve el lennének rendezve. Mintha egyszerre hinnénk a saját döntéseinkben és abban is, hogy van valami nagyobb erő, ami időnként belepiszkál az életünkbe. Ezt a filozófia determinizmusnak, vagy előre elrendeltetésnek nevezi.
A kutatók még egy érdekes jelenséget tártak fel: sok ember úgy gondolja, hogy az „elme” vagy a „lélek” valahogy külön működik a testtől. Ez a gondolat jól megmagyarázza, hogy miért érezzük úgy, hogy lehet szabad akaratunk egy olyan világban, ahol közben rengeteg minden előre meghatározottnak tűnik.
Mit mondanak a filozófusok?
A filozófusok között sincs egyetértés, sőt, szinte „mindenki” másképp gondolkodik. Egy 2020-as PhilPapers kutatás ennek a megoszlását vizsgálta. Abban azt állítják, legtöbbjük a kompatibilista nézetet képviseli, vagyis szerintük létezhet szabad akarat még akkor is, ha a világ tele van törvényszerűségekkel. Erről 59%-uk vélekedik így.
Egy kisebb csoportot, 14%-ot a libertariánus filozófusok tesznek ki. Szerintük igenis van valódi, mélyen emberi értelemben vett szabadság – döntéseink nem csak előzményekből következnek, képesek vagyunk „másképp” dönteni, mint amit bárki előre megjósolhatna.
Természetesen vannak, akik szerint a szabad akarat csak illúzió, és az agyunk csupán azt érzi, hogy dönt, miközben valójában minden következmény. Ezt csupán a kutatásban résztvevők 12%-a vallja így. A filozófusok sokszínűsége jó hír: azt mutatja, hogy a kérdésnek nem egyetlen helyes, vagy annak vélt válasza van. Ez a téma azért él évezredek óta, mert nincs rá egyszerű megoldás.
Mit mond a modern tudomány?
A tudósok nem akarják elvenni tőlünk a filozófiai élményt, de azért akad pár izgalmas eredmény. Több kutató, köztük Molnár Márk (MTAK Repository), azt írja, hogy az agyunk néha már „készülődik” egy döntésre, mielőtt mi tudatosan meghoznánk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szabad akaratunk, inkább azt, hogy a döntéseink egy hosszú belső folyamat finom lezárásai, mintsem hirtelen ötletek. Sok háttérfolyamat épül össze, mire eljutunk oda, hogy „ezt akarom csinálni”.
Egy másik kutatás (OUP Academic) például azt találta, hogy az, hogy mennyire hiszünk a szabad akaratban, hatással lehet arra is, hogy hogyan ítélünk meg másokat. Tehát a szabad akarat kérdése nemcsak filozófiai játék, hanem a mindennapi életünkre is hatással van.
A nagy kérdés: mi irányít valójában?
Talán kicsit a sors, kicsit mi. Bizonyos dolgokat nem választhatunk meg: a családunkat, a környezetet, amelybe beleszületünk, vagy azt, hogy milyen helyzetek találnak meg minket. Abban már sokkal több szabadságunk van, hogy hogyan reagálunk ezekre.
Van, amit a körülmények írnak, és van, amit mi adunk hozzá. Olyan ez, mint egy könyv: a fejezetcímeket nem mindig mi választjuk, de a lapokat megtölthetjük a saját mondatainkkal.
Mi a valódi szabadság?
Talán nem az, hogy bármit megtehetünk, hanem az, hogy képesek vagyunk alakítani azt, ami történik velünk. A sors esetenként közbeszólhat, de mi döntjük el, hogy hogyan tovább. A szabadság így nem végtelen lehetőségről szól, hanem arról, hogy nem vagyunk tehetetlen szereplők a saját történetünkben. Ez talán épp elég ahhoz, hogy értelmet adjunk az életünknek.
