Talán így lehetne egy mondatban megfogalmazni azt, hogy mi a célja egy sajtókommunikációs szakembernek. Nagy Szabolccsal beszélgettem, aki dolgozott már a magyar zenei krém nagy részével, de nem mellesleg a Fülesbagoly Tehetségkutatók főszervezője is. Az, hogy a zenész zenél, az nem mindig érdekes – ennél több kell, vallja a szakember.
Hogy indult a te pályafutásod?
Viszonylag korán, általános iskolás koromban megfertőzött a zene az unokabátyám, Krisztián által. A szobájában sokszor szólt a rock és a metal, és a családi látogatások során megismertem sok zenekart. A zenehallgatás mellett a szakirodalom is érdekelt, így az akkori egyetlen rockzenei szaklapot, a Metal Hammert vásároltam hónapról hónapra. Egy alkalommal meghirdettek egy nyereményjátékot, miszerint belépőt lehet nyerni a Korn bécsi koncertjére. Másodmagammal megnyertem, és a Metal Hammer főszerkesztője, Lénárd Laci vitt ki minket az osztrák fővárosba.
Óriási élmény volt, bejutottunk a banda öltözőjébe, kaptunk relikviákat. Már visszafelé jöttünk Budapestre, amikor megkérdeztem Lacit, ki fog erről koncertbeszámolót írni. Javasolta, hogy írjam meg én, ami meg is történt, és az írás is megjelent. Ez már adott annyi bátorságot, hogy amikor az újság külsős szerzőket keresett, akkor pár írással én is jelentkeztem rá, és be is kerültem a lap stábjába. Úgy voltam vele, hogy ha ez ennyire megy nekem, akkor komolyabban is foglalkozhatnék vele. Ez már a főiskolás éveim alatt történt, amikor építésznek tanultam, sőt, 4 hónapot dolgoztam is építész irodában, de aztán elmentem kommunikációs képzésre.
Azt elvégezve bekopogtattam a Blikknél, ahol az egyik óraadó volt a vezető szerkesztő. Fél évig külsőztem, majd felvettek, és további 6 évet ott töltöttem. Megbízott rovatvezető-helyettesként távoztam a Mai Naphoz, ahol rovatvezető voltam. Ezt követően áthívtak a Borshoz szerkesztőnek, végül az újságírói pályafutásomat a Borsonline főszerkesztőjeként fejeztem be. A zene szeretete végig megmaradt az évek során, ezért a váltás mellett döntöttem és zenei PR-ral kezdtem el foglalkozni. Eleinte kulturális területen tevékenykedtem, aztán jött minden egyéb. Mára már vagy 80-100 zenekarral dolgoztam együtt, fesztiválokkal, egyéb nagy rendezvényekkel, és sok, nem kulturális tartalmú projektben vehettem részt.
Milyen képességekkel kell rendelkeznie egy sajtókommunikációval foglalkozó szakembernek?
Az alap, hogy tudjon érthetően, világosan írni. Tehát az első és legfontosabb az újságírás. Nélkülözhetetlen egy PR-osnál a kapcsolatépítés is, mert hiába van egy jó sajtóanyagod, azt meg kell tudni jelentetned különböző felületeken, interjúkat kell szervezned. És ehhez kapcsolatokat kell építeni. Az extra pedig az, ha egy ügyfél által biztosított témához megtalálod azt a plusz infót, amivel a lehető legtöbb helyen tudod megjelentetni az üzenetet, terméket. Mondok két példát. A Mius nevű duó anno azzal keresett meg, hogy szeretnének betörni a köztudatba. A zene és a produkció teljesen rendben volt, és már itt elkezdhettem volna a munkát, de az, hogy a zenész zenél, csak bizonyos fórumokon érdekes. Egy hosszabb beszélgetésből kiderült, hogy egyikük, Horányi Juli – aki azóta már nincs az együttesben – a Vígszínház jelmeztervezője, másikuk, Álmos Gergő pedig European-díjas építész. Így már több, nem zenei műsorba is sikerült beraknom őket, melyekben a civil munkájuk mellett a zenéjükről is tudtak beszélni.
Másik példa. A Duna Plázában nyílt egy vasúttörténeti kiállítás. Sokkal nem volt különb, mint a többi ilyen jellegű kiállítás, makettek vitrinekben minden mennyiségben. A feladat itt is az volt, hogy jelentessem meg a médiában. Oké, lássuk hogyan lehet nagy elérést csinálni! A Duna Plazában volt egy nagy üres üzlethelyiség, ahova telepíttettünk egy vidámparki kisvasutat. A projektbe bevontam az UNICEF-et, és a kiállítás látogatói kisvasutazhattak úgy, hogy a helyszínen vásárolhattak egy UNICEF-képeslapot, ami menetjegyként szolgált. A kiállítás megnyitójára meghívtunk sok kisgyermekes ismert embert, invitáltuk a médiát, és a vendégek a sajtó jelenlétében vonatoztak, a megnyitón pedig természetesen szó esett a kiállítás egyéb elemeiről is. Három hosszú hétvégén várta a vendégeket a tárlat, végig telt házzal ment a kisvasút, és az UNICEF bevétele közel 700 ezer forint lett. Mindenki boldog volt.
Visszakanyarodva a zenészekhez: tehát azokat a dolgokat keresed az előadókban, amikkel jobban eladhatóvá válnak?
Igen, bár a legfontosabb mindig a zene. Számomra fontos, hogy önazonos zenét kelljen sajtóznom, és nem például a rádiós zenei szerkesztés alapján elvárt dalt vagy lemezt. Lényeges továbbá, hogy senkire semmit nem erőltetek. Nem mondom, hogy márpedig ezt és ezt csináld, és akkor sok megjelenésed lesz. Az ügyféllel való beszélgetések során derülhet ki, hogy milyen, az arculatába beleillő, számára vállalható dolgot tegyünk hozzá, hogy aztán szép számú médiamegjelenések legyenek.
Ez is az az eredményed, amire a legbüszkébb vagy sajtókommunikációsként
Szerencsére sok hálás projektben vettem részt. Mondok közülük párat, melyek az ötletemből indultak ki, és sajtókommunikációs szempontból sikeresek voltak. A Magyar Optikusok Egyesületének szerveztem a MOM Sportba egy focimeccset, ahol a magyar vakfoci válogatott bekötött szemű ismert emberekkel focizott. Idén tavasszal, amikor minden bezárt, a Szegedi Vadasparknak kitaláltam és lebonyolítottam egy örökbefogadó sajtókampányt, melynek során 2 hét alatt befolyt az állatkerthez 5,7 millió forint. A Csepel Plaza mozijának újranyitására szerveztünk egy rajzfilmnézős versenyt, amit 4 nap non-stop mozizás után egy kamionsofőr nyert. Itt komoly külföldi médiajelenlétet is sikerült abszolválni. Zenei téren a Budapest Voices reggeli koncertje a metróban, saját szakácskönyvvel lemezmegjelenés, Kowalsky-ékra rárontott egy tortával a születésnapjukon Árpa Attila, továbbá Budapest Music Expo, EFOTT, Zöld Pardon, Kobuci Kert és Dürer Kert.
Azok az előadók, akik nem dolgoznak sajtókommunikációs szakemberrel, mennyire vannak hátrányban?
Egy idő után elengedhetetlen a sajtóban való jelenlét, és ha valamelyik zenésznek nem ez a szakmája, akkor érdemes PR-oshoz fordulni. Egy ideig elég lehet a közösségi média, de a Facebookon is akkora a zaj, hogy nehéz kitűnni. A sajtókommunikáció egy nélkülözhetetlen megjelenési csatorna.
A Fülesbagoly Tehetségkutatók főszervezője vagy. Ennek a munkádnak melyik részét élvezed a legjobban?
Nehéz kiemelni egy szakaszt, mert nagyrészt összeillő munkafolyamat, másrészt minden pillanatát kedvelem. De ha ki kell emelni valamit: kíváncsisággal hallgatom meg a jelentkező produkciókat, és a döntőben is nagyon érdekes a zsűri véleményezése.
Milyen szempontok szerint válogat a zsűri a jelentkező zenekarok között? Milyen produkciókat kerestek?
A legfontosabb, hogy tehetségeket keresünk. Igazán jó zenéket, zenekarokat, dalokat, stílustól függetlenül. Ránk nincsenek hatással a trendek, a kereskedelmi rádiós elvárások, csak a zene van.
Volt-e már rá példa, hogy a verseny után dolgoztál együtt az egyik előadóval?
Folyamatosan dolgozom döntős zenekarokkal, mert nálunk nem csak tehetségkutatás, hanem tehetséggondozás is történik. A nyertesek mind sajtómegjelenéseket kapnak az ügynökségemtől, a PR Gardentől, így velük külön is zajlik a munka. Illetve most egy olyan speciális helyzetbe kerültem, hogy a Hangfoglaló Program megbízásából egy korábbi Fülesbagoly Tehetségkutató-nyertes, az Antares mentora vagyok.
(Velek Domonkos)
(Fotók: Csányi Krisztina)
Nagy Szabolcs
e-mail: [email protected]
Ha érdekel a magyar zenei világ és próbára tennéd tudásod, irány a www.nagydiaktesztek.hu!
