„Kell valamilyen kattantság, őrültség ahhoz, hogy valaki megtalálja a helyét ebben a közösségben, és ez gyönyörű szerintem”
Klock-Balog Péter diák évei alatt a Táska Rádiónál dolgozott. Ott hallott először a DUE-ról 2013-ban, egy évvel később be is nevezett a Tehetségkutató Diákmédia Pályázatra, majd onnantól kezdve 3 éven keresztül első helyezést ért el „Az év diákrádiósa” kategóriában. Első tábora óta a rádió stúdió technikusa volt, az elmúlt években csoportvezető, később intéző bizottsági tag lett, idén pedig a tábor vezetőjeként jön Balatonszárszóra.
Középiskolás korodban aktív alkotója voltál a Táska Rádiónak, később pedig a Lánchíd Rádiónak és Rádió 1-nek, illetve a táborban is a rádiós csoportot vezetted évekig. Mi vonz ebben a média ágban?
Egyrészt a tudat, hogy a műsor – amit szerkesztek – az eljut egy csomó emberhez az éteren át, így valamilyen szinten szerepem van az ízlésük formálásában és a véleményük kialakításában. És persze mindezt úgy kell megtennem, hogy én objektív maradhassak, vagyis ne a saját véleményemmel, hanem a tényekkel meséljem el nekik azt, amit szeretnék. Másrészt a kreativitás miatt szeretem még. Ez nem egy olyan meló, ahol valamit betanulsz, és azt csinálod 8 órán keresztül a futószalag mellett, hanem folyamatosan alkotsz és alkotsz.
Szóba került a csoportvezetőség: Milyen kihívásokat állított eléd ez a szerepkör?
Inkább emberi kihívásokat, mint szakmaiakat. Szervezni tudok. Van egy rendmániám, ami ösztönöz táblázatok kezelésére, programok összeállítására, új rendszerek megalkotására, majd másoknak való megtanítására. Ezek a feladatok nem okoztak gondot. De az már sokkal nagyobb felelősség, hogy te leszel a tanár bácsija 15 embernek tíz napig. Velük nem csak rádiózni kell, hanem foglalkozni a lelkükkel, vigyázni rájuk és nevelni őket.
A tábor kapcsán több szórakoztató projektben is részt vettél, mint „A tábor belehúz” vetélkedő, tábordalok készítése, vagy a Tábor Embere Gála host szerepe. Mi állt ezek közül legközelebb a szívedhez?
Nagyon fontos elemnek tartom ezeket a táborban, hiszen az egész napos munka után mindenkinek jól esik egy kis buli esténként, pláne, ha az egy precízen megszervezett showműsor. A felsoroltak közül mindegyik a szívügyem. Vetélkedő lesz most is, de sokat fogunk újítani a csapatkapitányoktól a feladat típusokon át az én szerepemig. Tábordalt is tervezünk természetesen, de ezúttal is teljes titok övezi azt a bemutatásáig. A Tábor Embere Gála szervezésében tavaly vettem részt legaktívabban, hiszen a legjobb barátom, Hegyi Vivi volt a főszervező. Ebben az évben itt kevesebb szerepet vállalok, de folyamatosan segítem tanácsaimmal Lami Krisztofert és Marcsa Arnoldot, akikkel amúgy már egyeztettünk is ez ügyben.
Idén ismét nagy változások elé nézel, átveszed a táborvezetőséget Czikkely Mártontól. Hogy fogadtad ezt a hírt?
Hát még ha csak Marcitól venném át… Persze tőle is, de mellette még rengeteg régi DUE-stól, akik az elmúlt 40 évben valaha vezettek tábort. Amikor megtudtuk, hogy Marcinak ki kell hagynia a 2020-as Médiatábort, rögtön elkezdtünk agyalni azon, hogy akkor most hogyan rendeződnek át a szerepek. Kovács Orsialex-szel már az ősszel kezünkbe vettük a dolgot, és önállóan belevágtunk az előkészületekbe. Nagyon örültünk, amikor az elnökség visszajelezte, hogy megbíznak bennünk. Ezt követően kértek fel a szerepre, amit szinte azonnal el is vállaltam.
Jelenleg az MTVA-nál dolgozol. Mennyire igényel különböző kvalitásokat a televíziós műsorkészítés? Hogyan tudod ebben felhasználni a rádiós tapasztalataidat?
Maximálisan. Ha korábban nem rádióztam volna, most biztosan nem tudnám az ottani rendszereket úgy átlátni és dolgozni azokban, mint így. Ha végignézünk a nagy TV-s szakembereken, látjuk, hogy a nagy részük valamelyik rádióban kezdte a pályafutását. Ez engem is ösztönöz.
Távolodjunk el kicsit a szakmaiságtól. Ha valakire, rád mondhatjuk, hogy részben a DUE nevelt fel. Mik a legkedvesebb élményeid, amelyeket az évek során szereztél? Magánéleti horizonton mit adott az egyesület Neked?
Inkább lelki impulzusokat tudnék erre mondani, mint konkrétumokat. Gyakran szoktam hangoztatni, hogy mi, DUE-sok és általánosságban a médiában dolgozók, nem vagyunk normálisak. Kell valamilyen kattantság, őrültség ahhoz, hogy valaki megtalálja a helyét ebben a közösségben, és ez gyönyörű szerintem. Én mindig is egy különc gyerek voltam, nem ugyanazok a dolgok érdekeltek, mint az átlagot, kicsit másképp is játszottam a szabadidőben oviban és általánosban. Kezdetben aggódtak is értem az óvónénik, tanítónénik, hogy milyen szociális életem lesz majd, de amikor DUE-s lettem, nekem minden ilyen aggodalmam elszállt. Itt éreztem először azt, hogy úgy fogadnak el, ahogy vagyok, és szívesen töltenek velem időt, nem csak szánalomból. Az igazi, legjobb barátaim mind DUE-sok.
(Pap Rebeka)
