Varga Miklós hangja egészen biztosan a legtöbb magyar fülében cseng, ha az Európa című dalra, vagy az István, a király rockopera ikonikussá vált betétdalaira gondol. Az énekes most a rendszerváltás időszakáról osztja meg gondolatait.
Mik voltak a legjelentősebb változások a zenei életben a rendszerváltás után?
Az elmúlt rendszerben létezett a cenzúrázás, ha a kiadó, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat menedzserének nem volt megfelelő egy dalszöveg vagy sor, akkor változtatásra kérték meg a művészeket, ellenkező esetben nem jelenhetett meg az album. Amikor a P. Box zenekar első lemezét készítettük, a mi esetünkben is voltak olyan szövegek, amelyeket eredeti formájukban nem engedélyeztek, például az Egérszerenád című dalban, melynek alapjául a „szegény, mint a templom egere” mondás szolgált. Miután megszűnt a cenzúra, már nem volt muszáj a sorok közé rejteni a mondanivalót, egészen nyersen, őszintén lehetett fogalmazni.
A rendszerváltásnak köszönhetően megnyílt számunkra a nagyvilág, ez meglehetősen felemás állapotot eredményezett a zeneiparban. Korábban sokkal nehezebben jutottak be az országba a külföldi előadók dalai, akkortájt még léteztek „magyar sztárok”. Ma már korlátlanul, ellenőrizetlenül születnek dalok, nagyobb konkurenciával kell számolnia egy zenésznek. Nagyon felhígult a szakma, nem feltétlen a minőség jelenti a húzóerőt, hiszen míg annak idején vizsgához volt kötve az, kiből lehet előadóművész, manapság bárki zenélhet és befuthat, megkötések nélkül. Ugyanakkor, ha valaki ügyesen műveli a szakmát, sokkal jobban kereshet, nagyobb elismertséget szerezhet, mint azelőtt.
Az István, a király című rockoperát a rendszerváltás előszelének is hívják. Miért tudott berobbanni a köztudatba a mű, és tud sikeres lenni még 30 év után is?
Abban az időben, amikor ez a rockopera született, háttérbe volt szorítva az az egészséges nacionalizmus, melyre minden népnek szüksége van ahhoz, hogy ismerje a múltját, a gyökereit, s amelynek fontosságát bizonyítja a mű hatalmas sikere. Sok összetevője volt annak, hogy ilyen erővel hatott a darab az emberekre: a zene és a szöveg a Szörényi-Bródy páros életművének kiemelkedő része, szerencsés volt a szereplőválogatás is, hiszen a kor legnépszerűbb rockénekesei és színészei kerültek egy színpadra, de az is pluszt adott a dologhoz, hogy a darabban a népet néptáncosok jelenítették meg, vagy hogy feltűntek olyan nemzeti szimbólumok, mint a trikolor és a Himnusz. Kedvező volt az is, hogy a bemutató idejére már lazultak a rendszerben azok a bizonyos kötelékek. Ettől függetlenül nem tudhattuk a készítéskor, hogy ekkora hatása lesz az emberekre, a történelemre, és hogy bizony ez is belevert néhány szöget a kommunisták koporsójába.
Hogyan tudná értékelni a rendszerváltást 30 év távlatában?
Tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor a Kossuth téren kikiáltották a köztársaságot. Olyan megismételhetetlen, ünnepélyes pillanat volt ez, ami az ember életében ritkán adódik. Ott éreztük igazán a változás szelét, több évtizedből visszatekintve azonban nem hozta el a rendszerváltozás azt a nagy megváltást, amit mindenki várt. Többeknek okozott máig tartó csalódást, hogy a polgári demokrácia építése nem eredményezte az irigyelt nyugat-európai jólétet. Nem számoltunk azzal, hogy a kommunista időszak közel 40 éve nemcsak a gazdaságban, hanem az emberek lelkében is nyomot hagy, és a felzárkózáshoz nem elég néhány esztendő.
Az elmúlt rendszert nem tudom elvetni teljes egészében, hiszen abban a korban nőttem fel, éltem meg a fiatalságom éveit. Énekesként is akkor váltam ismertté, még csak azt sem mondhatom, hogy elnyomás alatt kellett alkotnom. Nem voltam boldogtalan ember, hiányérzetem azonban volt, szabadság utáni vágyam, hogy oda és akkor utazhassak, amikor csak akarok.
(Novák Henrietta)
