Gondolkodtál már rajta hányszor próbáltad magad másokhoz hasonlítani? Miért számít az, hogy hol voltál nyaralni, mi van rajtad, hol dolgozol, és mások mit gondolnak mind erről? Miért fontos számunkra, hogy a másik ember mit gondol rólunk és esetleg a körülöttünk lévő emberekről? Miért gondoljuk, hogy kevesebbek vagyunk másoknál? Ennek oka lehet a megfelelési kényszer, így mindenképpen beszélnünk kell róla.
A maximalizmust a tökéletességre való törekvés jellemzi, és ez társadalmunkban rendkívül elterjedt. Egy megfelelési kényszerben szenvedő úgy érezheti, hogy meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak azért, hogy szeretve érezze magát és elismerést kapjon. Az a félelem vezérli az embereket, hogy nem fogják őket szeretni vagy elfogadni. A legjellemzőbb viselkedési forma az önmarcangolás, aggodalom a hibák miatt, ehhez szorosan kapcsolódhat döntésképtelenség, illetve a teljesítménnyel való elégedetlenség és a túl magas mérce felállítása önmagunkkal szemben.
Valószínűleg ez a dolog gyermekkorban alakul ki, minden egyes leszidás és kiabálás által közelebb kerül a gyermek a probléma kialakulásához. Szülői példa is befolyásolhatja a gyereket, attól függően, hogy a szülő hogyan kezeli az önértékelési problémáit. Sokszor az anya vagy az apa magas elvárásai abból fakadnak, hogy nem értek el valamit az életükben, és azt szeretnék, hogy gyerekeik helyettük vigyék véghez az általuk kitűzött célokat. Ha a tanár túl sok negatív kritikával látja el diákját, az is vezethet a perfekcionizmus létrejöttéhez. Mindezek mellett a közösségi média által rengeteg impulzus ér minket, amely hatalmas hatást gyakorol az énképünkre.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a megfelelési kényszer szoros összeköttetésben áll a lámpalázzal, amely leggyakrabban zenészeknél, előadóknál, sportolóknál, táncművészeknél jelentkezhet, hisz az ő munkájuk szerepléssel kapcsolatos, de természetesen teljesen hétköznapi szituációkban is találkozhatunk vele, például egy állásinterjún vagy olyan helyzetben, amikor számot kell adnunk tudásunkról. Két fajtáját különböztetjük meg: a kognitív és a szomatikus lámpalázat. Az utóbbi a teljesítménnyel való elégedettséghez kapcsolódik, a kognitív lámpaláz viszont negatív reakciókhoz és a bizonytalanság érzéséhez fűződik.
Most szeretnék adni pár tippet a szorongás leküzdésére, de azt javaslom, ha valaki nagyon súlyos tüneteket észlel magán, forduljon szakemberhez! Amerikában már nagyon elterjedt fogalom a mindfulness, ez magyarra lefordítva a tudatos jelenlétet jelenti. Ha minden pillanatban már a másnapon tanakodsz és frusztrációt érzel, akkor ez a technika számodra nagyon hasznos lehet. Csupán annyit kell tenned, hogyha a reggeli kávédat iszod, nem telefonozol közben, ha elindulsz futni, nem hallgatsz zenét, és ha esik a hó, nem bosszankodsz, hanem örülsz, hogy végre van lehetőséged gyönyörködi a havas tájban.
Egy téttel járó helyzetben, ha nagy szorongást érzel, akkor a leghatékonyabb módszer, ha lélegzetvételeidet szabályozod és folyamatosan lassítod. Mindezek mellett a mindennapi mozgás is növeli a testi-lelki egészségedet. A legfontosabb, hogy elnéző légy magaddal szemben! Próbálj meg egyszerűen csak jól teljesíteni és add meg magadnak a hibázási lehetőséget!
(Hunyadi Tamás)
