Kattintásvadász, klikkcsapda, netlasszó – a legkülönbözőbb változatok fordulnak elő a magyar nyelvben a clickbait kifejezésre. Napjaink információdömpingjében nagykanállal tolják le a megtévesztő szalagcímes médiaanyagokat a tudatlan olvasók torkán.
A clickbait eredete
A figyelemfelhívó címekkel való nyerészkedés történetét egészen a XIX. századi Egyesült Államokig vezethetnénk vissza, még bőven az internet előtti időkre. Az akkori emberek szintén olvastak híreket – ugyan nem számítógépeken, hanem újságban. Egy korabeli lap, a New York Sun főszerkesztője, Benjamin Day volt az, aki először alkalmazta a befolyásoló címválasztás módszerét az eladások érdekében. A taktika működött, az újság sokszorosan kelendőbb lett az olvasók kíváncsisága miatt.
Megjelenése és szerepe
A kattintásvadász fogalmazásmód leginkább az online olvasható cikkek címeiben jelenik meg különböző formákban. Ezek általában félrevezetőek, ugyanis a tartalom gyakran amellett, hogy szenzációhajhász, csupán legfeljebb a fél igazságot tartalmazza, célja pedig az adott oldal olvasottságának növelése. A téma sok platformon gyakran megáll a fogalom körülírásánál, de fontos rávilágítani a módszer gazdasági hátterére.
Maga a kattintás vagy klikkelés bevételt jelent a webhely – de lényegében bármilyen közösségi hálót vagy applikációt is érthetjük ezalatt – üzemeltetőjének. Ez tulajdonképpen egy hirdetési marketing-módszer, ami a hirdető-üzemeltető-felhasználó elven működik. A hirdető megkeresi az üzemeltetőt és megbízza, hogy az oldalon jelenítsen meg bizonyos hirdetéseket. Akárhányszor egy olvasó rákattint, a hirdető fizet az oldalnak.
Ebből ugyan kölcsönösen profitál mindkét fél, azonban a módszer működéséhez nagyon fontos, hogy alapos precízséggel hozzák létre ezeket a hirdetéseket, különben senki nem fog rákattintani. Ezt a szerkezetet angolul PPC-nek, vagyis „Pay per Click”-nek hívják, és manapság már külön marketing szakemberek állnak ilyen projektek mögött.
Hogyan lehet kiszűrni a clickbait cikkeket?
A siker érdekében a weboldalnak is gondosan kell megválogatnia olvasóinak becsalogatását, ehhez pedig már a cikk címében használ különböző módszereket.
A leggyakoribbak a felkavaró, az olvasó érzelmeire ható szavak, néha a hatás kedvéért megfűszerezve felkiáltójelekkel, mint például a „Megdöbbentő!!!” „hallatlan” „megható”, de irányulhatnak a személy felé is, pl. „Meg fogsz döbbenni…”.
Jellemző, hogy ezek a címek kérdő mondatok, vagy eldöntendő kérdések. „Minden eldöntendő kérdésre az a válasz, hogy nem” – írja a XXI. század elején egy brit újságíró, Ian Betteridge. Megállapítása örökzöld szabályként él a legtöbb újságíró tudatában, ugyanis helytálló, mivel az olvasó annak ellenére, hogy tudja a választ, akkor is kattint, hiszen keresi a cáfolatot, és a kíváncsisága hajtja. Az olyan címek, mint például a „Felfedezték a rák ellenszerét?” biztosan megtévesztő célt szolgálnak.
A dobogó harmadik fokát a cikk elolvasását ellenző címek foglalják el. „Tuti nem fogod kitalálni…”, „Lehetetlen megoldani ezt a feladatot”, „Nem fogja elhinni…” – bármennyire is úgy tűnik, mintha az oldal saját magának mondana ellent, a megcélzott olvasóknál működik. Ugyanis közülük legtöbben a kíváncsiság mellett pont azért fognak rákattintani a hasonló szalagcímű cikkekre, mert saját maguk akarják megcáfolni a tartalmukat.
A kattintásvadász cikkek és webhelyek visszaszorításán több szervezet is dolgozik, például a Stop Clickbait – de bárki válhat tudatos olvasóvá. A legkönnyebben úgy lehet védekezni ellenük, hogy nem kattintunk rájuk, ehhez pedig elég annyi, hogy ismerjük a kattintásvadász címtípusokat.
Németh Fruzsi
