Aki látott már repülőgépet, vagy utazott is eggyel, biztosan elgondolkozott már legalább egyszer azon, hogy milyen lehet megmozdítani, a magasba repíteni, majd letenni egy ekkora testet. Máig sok kisgyermek szájából hangozhat el a következő mondat: „ha nagy leszek, pilóta leszek.” Vajon milyen feltételeket kell ehhez teljesíteni, és milyen ez az életforma? Ezekre adott választ Maracskó Sándor, aki több mint 20 éve repked kisgépekkel a levegőben, hét éve pedig légitársasági pilótaként dolgozik.
Mi a különbség a légitársasági és a kisgépes pilóta között?
Az, hogy mekkora méretű repülővel repülünk. A menetrend szerinti, légi forgalomban lévő utas– és áruszállítási munkákat végző pilótákat hívják légitársasági pilótáknak. A kisgépes repülésben vannak egyéb feladatok, ilyen például a légi fotózás. Továbbá egy nagyon fontos része a kisgépes repülésnek az oktatás, amikor a leendő pilótákat, akár a privát pilótákat, akár a leendő légitársasági pilótákat képezzük, vagy tovább képezzük.
Honnan jött az ötlet, hogy pilóta legyél?
Szerintem kettős. Az egyik az, hogy a ferihegyi repülőtér mellett nőttem föl, így a gyerekszobámból láttam az érkező meg az induló gépeket. Továbbá – mivel az általános iskola is ott volt a környékén – folyamatosan szerveztek oda látogatásokat. Én még a régi rendszerben voltam általános iskolás, akkor az volt a szokás, hogy ha egy híres ember Magyarországra érkezett, akkor a kisdobosok meg az úttörők felálltak sorba a gyorsforgalmi út mellett kis zászlókkal, virágcsokrokkal, ahogy a történelmi filmekben láthatjuk. Ezt én csináltam, és ez is valamilyen szinten a repüléshez kötött engem. Aztán, kicsivel több mint húsz éve valaki elhívott vitorlázó repülni. Elmentem vele, felvitt egy-két körre, és megtetszett. Elkezdtem vitorlázó repülni, viszont az a rendszer, ahogy akkor, abban a repülő klubban vagy iskolában csinálták, az nem tetszett, úgyhogy ugyan elkezdtem, de nem fejeztem be. Utána viszont azonnal átugrottam a motoros repülésbe.
Végül mi volt az a pont, amikor ezt a szakmát választottad és miért?
Ez hét éve volt, ekkor lettem légitársasági pilóta. Akkor két dolog történt, az egyik az, hogy az akkori munkahelyemen – ami nem repüléssel volt kapcsolatos (a szerk.) – volt egy változás, ami nekem nem tetszett. Ez mindenképpen katalizálta azt a folyamatot, hogy volt növendékeim hívására jelentkezzek egy légitársasághoz.
A pilóták gyakorlatilag emberéletekért felelnek, így gondolom nem mindenki töltheti be ezt a munkakört. Mik a kritériumok?
Egy orvosi vizsgálaton kell megfelelni, aminek van egy pszichológiai része is, és ha valaki orvosilag megfelel, akkor utána az adott tanfolyamokat kell elvégezni.
Mik történnek ezeken a tanfolyamokon?
A repülésben mindegyik fokozat elérése bizonyos elméleti és gyakorlati tanfolyamokhoz kötődik. Ha valaki szeretne pilótává válni – és most ne a légitársasági pilótát tűzzük ki célnak, hanem csak úgy általában saját maga repülni – akkor van egy úgynevezett privát pilóta jogosítvány. Ez a személyi gépjármű B kategóriás, alap jogosítványához hasonlít, amivel munkát nem lehet vállalni, de te nyugodtan vezetheted az autódat, és a barátaidat elviheted magaddal. Ugyanez van a repülésben is, ezzel a jogosítvánnyal egymotoros, 2500 kilogramm alatti kisrepülőket lehet nappal és tökéletes időjárásban vezetni.
A következő fokozatok pedig ehhez kapcsolódnak, így lehet például éjszakai repülésre, rossz időben való repülésre, kereskedelmi célú repülésre – például áruszállításra vagy légi fotózásra – jogosítványt szerezni, de ehhez már kereskedelmi jogosításra van szükség, merthogy pénzt fogsz kapni azért a tevékenységért, amit végzel.
Ha ez még mindig nem elég, akkor ehhez hozzá lehet tenni azokat az elméleti tanfolyamokat, amik a légitársasági pilótasághoz szükségesek. Ez tizenöt tantárgyból áll, ebben van például meteorológia, légi jog és navigációs elmélet. Az elméleti vizsga után pedig kiadják az úgynevezett ATPS (Airline Transport Pilot Licence) nevű „befagyasztott” jogosítást, ami szükséges egy légitársasághoz való sikeres felvételihez. Ezt a jogosítást „kifagyasztani” pedig megfelelő repülési órával lehet, amit az illető légitársasági körülmények között kell, hogy teljesítsen ahhoz, hogy teljes értékű pilóta legyen.
Milyen egy pilóta napja?
Nekünk a járat indulása előtt hetven perccel kell beérkeznünk az irodába. Ott kinyomtatjuk a repülési dokumentumokat: repülési tervet, időjárás előrejelzéseket, széltérképeket, esetleg zivataroknak az előrejelzését. Ezek alapján eldöntjük, hogy mennyi plusz üzemanyagot vigyünk magunkkal, majd kérvényezzük azt. Ezután összeülünk a légi utaskísérőkkel, közösen is megbeszéljük a repülést, hogy mire lehet számítani, utána kimegyünk a repülőgéphez. Ott mind a légi utaskísérők, mind számunkra van egy eljárás, ami szerint körbe kell járni a repülőt, meg kell tankolni, végig kell ellenőrizni a berendezések működését, fel kell programozni a GPS-t, hogy merre repülünk, utána pedig az utasokat behívni a repülőbe.
Milyen veszélyek fordulhatnak elő egy repülés során?
A legtöbb veszély, ami előfordulhat, az időjárással meg a természettel kapcsolatos, amit nem lehet kiszámolni, előre látni. Vannak meteorológiai előrejelzések, amik bizonyos pontosságúak, de nem lehet ezeket száz százalékban előre jelezni. Egy zivatar tevékenység az mindenképpen egy fontos tényező a repülésre, akár utazómagasságon, akár leszállás közben. Továbbá, amit szintén nem lehet előre jelezni és rendszeresen elő szokott fordulni, az a madarakkal való ütközés.
Az utasok mennyit észlelnek ezekből?
Én őszintén szoktam beszélni velük. Be szoktuk mondani azt is, hogy most turbulencia várható, ezért próbáljanak a helyükön maradni, illetve föl is kapcsoljuk a lámpát ilyenkor, hogy mindenki kösse be magát. Én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen fontos megtartani, mert lehet, hogy hirtelen kerülünk egy olyan levegő zónába, amit nem jeleztek előre a meteorológusok, és egyszer csak turbulens lesz. Erre mi is csak úgynevezett reaktívan tudunk reagálni, tehát ha érezzük, hogy ráz, akkor fölkapcsoljuk a biztonsági övet, de lehet, hogy addigra már valaki kiesett a székéből.
Sokan tartanak attól, hogy egy repülőgépnek leállnak a hajtóművei és lezuhan. Mennyire van alapja ennek a széles körben elterjedt félelemnek? Vagy ez inkább egy tévhit?
Én azt szoktam mondani, hogy egy repülőgép nem tud lezuhanni, nincs ilyen funkciója, mert ha tegyük föl, mind a két hajtóműve leáll, akkor ez úgy működik, mint egy vitorlázó repülőgép, tehát konkrétan siklik. Arról nem beszélve, hogyha az egyik hajtómű leáll, ott van még egy. Azzal a másik hajtóművel még gyakorlatilag gyönyörűen el tud repülni egy repülőgép, alig érzel valami különbséget.
A beszélgetést hanganyag formájában is meghallgathatjátok:
Naár Barbara
