„Mi értelme annak, hogy valaki megtanulta a másodfokú egyenlet megoldó képletét, de semmit nem tud az adózásról?” – gyakran hallunk ehhez hasonlókat manapság. Bár a kérdés provokatív, sokan valóban nem ismerik igazán az adózás rendszerét. Ezen próbálunk most segíteni Izer Norberttel, a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkárának segítségével.
Mit nevezünk adónak?
A tudományos megközelítés kicsit ijesztően hangzik: az állam által megállapított, kényszer útján behajtható és ellenszolgáltatás nélküli állami bevétel. Magyarul ez annyit jelent, hogy az állam olyan jövedelmeket szerez a munkavállalóktól, vállalkozóktól, cégektől, vásárlóktól stb., amit a közös kiadásokra, például egészségügyre, honvédelemre, oktatásra fordít.
Miért kell adót fizetni, és kinek fizetjük?
Adót azért kell fizetni, mert a közösségi kiadásokat fedezni kell. Tipikusan az államok vetnek ki adót. A modern társadalmakban alapvetően két szinten van adókivetés: vannak települési adók, amiket az önkormányzatok, és vannak állami adók, amit a kormányok szabhatnak meg. Léteznek olyan országok is, ahol tartományok vagy kantonok rendelkeznek ilyen joggal, Magyarországon ilyen nincsen.
Melyik az az adófajta, amit a legtöbb ember fizet?
Amivel a legtöbben találkoznak, az az általános forgalmi adó (ÁFA), mely a magyar költségvetés egyik tartópillére. Gyakorlatilag ezt mindenki megfizeti, mikor valamilyen terméket vagy szolgáltatást vesz. A boltban vett termékek árában már benne van az ÁFA, amit később a boltos befizet a költségvetésbe. A magánszemély gyakran nem is tudja, hogy amit fizetett, annak mekkora része volt az ÁFA és mekkora a nettó ellenérték. A költségvetés másik tartópillére a munkát terhelő adók és járulékok, a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási (TB) járulék, illetve a munkáltató által fizetett szociális hozzájárulási adó. A munkát terhelő adók és az ÁFA adja az összes magyar adóbevételnek körülbelül a 75 százalékát.
Mi a különbség az adó és a járulék között?
Az adók olyan típusú állami bevételek, amikhez nincs egyértelműen cél rendelve, az állam szabadon gazdálkodik vele a már említett közösségi kiadásokat finanszírozva. A járulék is egyfajta közteher, de annyiban eltér, hogy ott megmondjuk, mire fordítja az állam a befolyt összeget. Így a befizetője tudhatja, hogy körülbelül mi az a szolgáltatás, amit ezért cserébe ő kaphat. Például a társadalombiztosítási járulék fedezi a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási ellátásokat. Tehát tudjuk, hogy amikor tőlünk TB-járulékot vonnak, akkor egy részéből nyugdíj lesz, másik részéből egészségügyi ellátás. Ha esetleg betegek leszünk, akkor jogosultak leszünk táppénzre vagy szükség esetén kórházi ellátásra. A járulék személyhez kötött, és jobban lehet követni a felhasználását is.
Ha munkát vállalunk, akkor a bruttó bérünkből levonnak személyi jövedelemadót, de a munkáltató is fizet utánunk szociális hozzájárulási adót. Miért kell mindkét félnek fizetnie?
Ezen hosszú ideig ment a vita, ennek ellenére a legtöbb országban ez a bevett gyakorlat. Több praktikus oka is van. Matematikailag ugyan majdnem mindegy, hogy kinek mi az adóterhe, mégis van annak jelentősége, hogy az egyiket kvázi a magánszemély fizeti, a másikat pedig a cég. Akkor lehet fontos a különbségtétel, ha szeretnénk valakit ösztönözni a rendszerben. Ilyenkor abban az adóban adjuk a kedvezményt, amely rá vonatkozik. Például, ha azt szeretnénk, hogy a cégek több munkát kínáljanak a munkavállalóknak, akkor a cégeket terhelő adót érdemes csökkenteni. Így a cégnek jobban megéri még egy dolgozót felvenni. Tehát amikor a foglalkoztatást szeretnénk ösztönözni, akkor a cégek adóját tudjuk csökkenteni. Ha pedig azt szeretnénk, hogy a munkavállaló akarjon egy kicsit többet dolgozni, akkor a magánszemély oldalán érdemes csökkenteni az adót. Így lehet a munkakeresletet és a munkakínálatot ösztönözni.
Viszonylag friss szabály, hogy huszonöt év alattiaknak nem kell személyi jövedelemadót fizetniük. Így mennyivel marad több pénz egy fiatal munkavállaló zsebében?
Ez egy elég komoly kedvezmény, és külön érdekes, hogy nem fix összegben van meghatározva a „teteje”, hanem az átlagbérhez van kötve. Ez azt jelenti, hogy minden évben nőni fog ez a kedvezmény, ahogyan az átlagbér is. Az idei évben nagyjából havi ötszázezer forintos bruttó bérig adómentesek a huszonöt év alatti fiatalok. A személyi jövedelemadó tizenöt százalék, így a kedvezmény éves szinten – körülbelül hatmillió forint bevételig – kilencszázezer forintot jelent. Vagyis ugyanolyan – az ötszázezer forintot megközelítő – bruttó bér mellett éves szinten ennyivel többet vihet haza egy 25 év alatti munkavállaló, mint egy 25 év feletti. Ha valakinek a jövedelme nem éri el az átlagbért, akkor ezt a maximum összeget ugyan nem fogja tudni teljesen kihasználni, de a béréből személyi jövedelemadót nem fognak levonni és így azzal nyugodtan számolhat, hogy a bérének tizenöt százalékával többet tud hazavinni, mint az, aki erre a kedvezményre nem jogosult.
Minden esetben él ez a kedvezmény, vagy van valamilyen minimum óraszámhoz kötve?
Nincsen se minimum, se maximum óraszám, tehát amíg valaki ezt a keretösszeget ki nem használja, addig adómentesen tud dolgozni. A kedvezményre való jogosultság könnyen követhető a munkaadó számára, aki így automatikusan meg tudja ezt adni. Nem kell kérvényezni, se nyomtatványt kitölteni az adóhatóság vagy a munkáltató számára. Ezt a kedvezményt automatikusan számfejti a cég a munkavállalónak. Ha valami hiba folytán ez év közben esetleg mégis elmarad, akkor az éves adóbevallásban egy összegben vissza lehet igényelni azt az adót, amit fölöslegesen vont le a cég.
A diákmunka után kell adózni? Vagy arra vonatkozik ez a kedvezmény?
Ha egy diák elmegy dolgozni, akkor az elmondott feltételeknek megfelelően rá is vonatkozik ez a kedvezmény, így az szja-mentessége mindenképpen megvan, viszont járulékot kell fizetnie. Azonban a jó hír, hogy a járulékfizetés alól is van egy kivétel: ha a diákmunka iskolaszövetkezeten keresztül valósul meg. Ez utóbbira ugyanis van egy speciális, még kedvezőbb szabály, amely szerint, ha valaki iskolaszövetkezeten keresztül vállal munkát, akkor ott még a járulékot sem kell megfizetnie. Ilyenkor a nettó fizetése megegyezik a bruttó bérével.
(Hegyi Vivien, Oláh Szabolcs)
