Kovács-Nyári Diána az augusztusi budapesti atlétikai világbajnokság egyik nagyköveteként népszerűsíti a sportágat, pedig középiskolás korában még egyáltalán nem szeretett futni – gyermeke születése után viszont elszánta magát, és azóta már megszállott hosszútávfutó. Legelőször 2022 tavaszán, Párizsban teljesítette a maratont, majd ősszel elindult a budapesti maratonon, idén Barcelonában pedig már harmadszor is lefutotta a 42 kilométeres távot. Az atlétikai vb világszerte az idei év egyik legnépszerűbb sporteseménye lehet, és turisztikailag is jelentős szerepe van, így számára is sokat jelent, hogy Budapesten rendezik.
Mit jelent számodra az atlétikai vb nagykövetének lenni?
Nagyon megtisztelőnek tartom, mivel szerintem hobbisportolóként bárkinek jól esne, ha annak a sportágnak, amit űz, a világbajnokságát képviselheti. Gyerekként nem atletizáltam, csak felnőttként váltam a szerelmesévé. Nagy büszkeség számomra, hogy ezt már velem kötik össze az emberek és az atlétikai bizottság is.
Hogyan jutottál el addig, hogy a középiskolában egyáltalán nem szeretted a futást, idén Barcelonában viszont már harmadszor teljesítetted a maratont?
Kezdetben kisebb távokat futottam, majd amikor eljutottam a 10 kilométerig, akkor egy nagy határátlépés volt a félmaraton. Ott úgy éreztem, hogy ezt mindenképp szeretném teljesíteni, és ha már a félmaraton megvolt, akkor szeretném magam kipróbálni egy teljes maratoni távon. Ezen kívül úgy gondoltam, hogy tényleg nagyon menő, hogyha valaki elmondhatja magáról, hogy maratont fut. Belevágtam a felkészülésbe, így sikerült is teljesíteni, és ha már egyszer megvolt, akkor az ember miért ne akarná többször lefutni? Főleg, hogy ha gyönyörű városokban is adódik erre lehetősége. Úgyhogy elkezdtem összekötni a turizmussal is, és próbálok minél szebb nagyvárosokban maratont futni.
A futás mellett melyik sportágakat szereted még?
Szinkronúszó voltam, de már nincs időm uszodába menni, úgyhogy már csak futok és erőnléti edzéseket végzek.
Milyen jelentősége lehet annak, hogy Magyarország rendezi a vb-t?
Ez a harmadik legnagyobb sportesemény a világon, így hogyha sikeres lesz a szervezés, akkor felkerülhetünk egy olyan térképre, ami a jövőben is nagyon sok kaput megnyithat számunkra. Sportdiplomáciai, és sok más szempontból is ez egy fontos esemény számunkra. Ezen kívül az atlétika sportág Magyarországon is közelebb kerül az emberekhez azáltal, hogy nagyon kedvező áron részt vehetnek ezeken a versenyeken. Emellett talán az atlétikai stadion is még inkább kihasználttá válik, és esetleg olyan népszerű futókör lehet, mint akár a Margit-sziget.
Voltál már az új stadionban?
Igen, volt szerencsém ellátogatni, hamarosan mindenki számára látható lesz. Gyönyörű lett a stadion, nagyon tetszett a lelátó, mindenhonnan teljes mértékben rálátni a stadionra. Méltó helyszíne lesz a világbajnokságnak.
Hogy érzed, mennyire sikerül inspirálni az embereket, különösen a fiatalokat?
Remélem, hogy azoknak a tinédzsereknek, akik egy kicsit túlsúlyosak, és azt gondolják, hogy nekik nem lehet futni, vagy hogy innen már nincs visszaút, és nagyon nehéz lefogyni, azoknak példát tudok mutatni. Bízom benne, hogy rá tudom bírni őket arra, hogy kezdjenek el mozogni, életmódot váltani és odafigyelni a táplálkozásukra, mert semmi nem lehetetlen. Talán ez az év elindít valamit sok fiatalban, akik elmennek a vb-re, és elkezdenek szurkolni. Lehet, hogy beleszeretnek egy olyan sportágba, amelyet eddig nem is ismertek, ilyen lehet például a rúdugrás vagy a rövidtávú sprintfutás. Én anno úgy kezdtem el szinkronúszni, hogy akkor éppen a vizes világbajnokság zajlott valamelyik országban. Közvetítette a televízió, és nekem annyira megtetszett, hogy elmentem egy edzésre. Emiatt valamelyest én is azt várom, hogy 10 év múlva hátha sokkal több atlétánk lesz.
Voltak példaképeid, akik személyesen téged inspiráltak, akár a mozgásban, akár a színészetben?
Színházban is vannak színészek, akikre nagyon felnézek a mindennapokban szakmailag. Ilyen például a legjobb barátnőm, Zsófia. Sportban pedig az edzőmre, Debreczeni Dórára és a csapattársaimra nézek fel, úgyhogy összességében rendkívül sokan vannak.
Hogyan egyezteted össze ezt a sok feladatot, amit elvállalsz, beleértve a sportot és a színházat?
Elöljáróban egy jó naptárral meg egy jó férjjel, de azért fontos, hogy tudni kell nemet mondani, mert idő hiányában már nincs mindenre lehetőségem. Van egy támogató családom, barátaim, és igyekszem jó döntéseket hozni. Igazából az időbeosztás jelenti a legnagyobb kihívást, de szerencsére mindig sikerül.
Így, hogy a színművészeten belül mindkét területet jól ismered már, melyik áll inkább közelebb hozzád, a színpad vagy a kamera?
Nem tudok választani, mert mindkettő része a szakmámnak, és hiányzik, ha éppen nincsen, úgyhogy ez így tökéletes.
Mik a céljaid a jövőre nézve?
Most remekül megvan a balansz, mivel jelenleg forgatok is, színházban is játszom, úgyhogy az a legfontosabb, hogy fejlesszem magam folyamatosan. Ezen kívül vannak még szerepálmaim, amiket szeretnék elérni vagy megkapni, úgyhogy ezekért küzdök, dolgozom.
(Horváth Ádám)
