Azóta, hogy a világjáró Bafétimbi Gomis és Ahmed Musa 2018-ban az első két sztárjátékosként igazolt Európából Szaúd-Arábiába, nagyot fordult a világ az arab ország futballjával. Cikkünk írásakor a szaúdi klubok összesen 605 millió eurót költöttek a 2023-as nyári átigazolási időszakban; de mi lehet a célja a költekezésnek és hol tart most a közele-keleti projekt?
USA, Törökország, Kína és India nyomában
2007. január 12. A nap, amikor napvilágot látott a hír, hogy David Beckham a 2007-08-as szezontól az LA Galaxy játékosa lesz. Amellett, hogy az angol szélső lett az első Észak-Amerikába igazoló szupersztár Pelé után, egy világszíntű folyamatot indított el. Ettől kezdve modernkori futballban mindennapivá vált az a jelenség, hogy a pályafutásuk végéhez közelítő, kevésbé ambiciózusabb játékosokat hatalmas fizetésekkel édesgetik magukhoz a nagyravágyó, ám alacsonyabb szintű bajnokságok csapatai. Ez a stratégia rövid távon képes megemelni az átlagos nézőszámot és a liga népszerűségét, ugyanakkor hosszabb távon csak akkor párosulhat eredménnyel, ha emellett – többek között – biztosított az infrastruktúra és az utánpótlás fejlesztésére az adott országban.
A 2010-es évek közepére négy első osztály, az amerikai, a török, a kínai és az indiai lett a legnépszerűbb a kiöregedő futballisták körében. Csak néhány név a legnagyobb közül: Didier Drogba, Andrea Pirlo, Steven Gerrard az USA-ban; Wesley Sneijder, Robin van Persie, Nani Törökországban; Oscar, Hulk, Carlos Tévez Kínában; Roberto Carlos, Diego Forlán és Nicolas Anelka pedig Indiában töltötte pályafutása utolsó éveit.
Összességében nézve a sztárjátékosok mindenütt ott voltak, jóllehet a program sikeressége országonként eltérőnek bizonyult attól függően, hogy a labdarúgó-szövetségek részéről mennyire voltak hosszútávú elképzelések a nagy nevek leigazolása mögött.
Nem meglepő módon az MLS és az amerikai labdarúgás profitált a leginkább, ahol előbb a fejlődő utánpótlásképzésnek hála egyre több amerikai és kanadai játékos része az európai topfutballnak. Mindez magával vonta a sportdiplomáciai sikereket, hiszen az USA ad majd otthont a következő klubvilágbajnokságnak, a Copa Américának és a világbajnokságnak egyaránt.
Ami Indiát illeti, a tőke ugyan megvolt a Szuperliga csapatai számára, miután az IMG-Reliance beszállt az indiai labdarúgás finanszírozásába, de az összeg főként a világsztárok fizetésére és nem az amatőr labdarúgás és az akadémiai rendszer fejlesztésére ment el. Itt egyértelműen hiányoztak a hosszútávú célok a szövetség részéről.
Ellenben Kínában volt elképzelés a költekezés mögött. Xi Jinping, az ország elnökének terveiben szerepelt egy világbajnokság megrendezése és egy vb-győztes kínai nemzeti tizenegy felépítése. Ennek első lépcsőfokaként adva voltak a gazdag klubtulajdonosok, illetve az utánpótlásra is gondoltak, hiszen a labdarúgást kötelezővé tették az iskolákban. Viszont a költekezések következtében számos klub adósságot halmozott fel, megannyi klasszis maradt fizetés nélkül, és távozott.
Azonban Szaúd-Arábia egészen más utat választott, mint a korábban említette feltörekvő bajnokságok.
Mi a célja a Saudi Pro League-nek?
Szaúd-Arábiában köztudottan nem érvényesülnek az alapvető emberi jogok, a nők például 2019-ig nem járhattak stadionokba; emellett az országban nincs demokrácia és szólásszabadság sem. „Az idei évben több embert állítottak elő a kormányt kritizáló kommentek miatt, mint eddig bármikor máskor” – állította Simon Chadwick, a Schema Business School sportprofesszora a Tifo Footballnak.
Nos, mindez ismerősen csenghet Katar kapcsán, amelynek ugyanaz volt a célja a 2022-es világbajnokság megrendezésével, mint most Szaúd-Arábiának a világsztárok felvásárlásával: a sport által jó színben feltüntetni az országot. Először a golfban jelent meg az arab állam, miután a PIF (Public Investment Fund, avagy Szaúd-Arábia szuverén vagyonalapja) megalapította a LIV Golf versenysorozatot, rögtön leszerződtetve a világ számos legjobbját. A bajnokság gyökerestől megváltoztatta a profi golféletet.
A PIF belopódzott a hazai labdarúgásba is, azt követően, hogy megvásárolta Szaúd-Arábia négy legnagyobb klubját – Al-Nasszr, Al Hilal, Al Ittihad és Al Ahli -, és nagy nevekkel toldotta meg azok keretét. A cél pedig hasonlóan magasztos, mint Kína esetében volt: a Saudi Pro League-et a világ tíz legjobb bajnoksága közé emelni 2030-ra. Továbbá a tervezet részét képezi még a 2027-es Ázsia-kupa megrendezése, valamint a 2030-as vébé rendezési jogának a megpályázása.
Áll azonban egy harmadik tényező is a jövendőbeli topliga létrehozása mögött, méghozzá a társadalom. „A kormány a jelenlegi ténykedésével azt mondja: »ha Cristiano Ronaldót szeretnétek, megadjuk nektek” – magyarázta Chadwick. – Ugyanakkor cserébe elvárja a kormány, hogy senki ne kérdőjelezze meg őket.”
Ennek tetejébe a szaúd-arábiai népesség 60%-a túlsúlyos, ennélfogva a világsztárok látványa több embert terelhet a sport és a labdarúgás irányába. Yasser Al-Misehal, a Labdarúgó-szövetség elnöke még konkrétabban fogalmazott, szeretnék 21 ezerről 200 ezer fölé emelni a szerződtetett labdarúgók számát.
Na, de mi a garancia, hogy a szaúdi projekt nem fogja úgy végezni, mint a kínai Szuperliga? „Biztosan sikeres lesznek, hiszen tisztában vannak azzal, hogy hova és mennyi pénzt fektessenek be – kezdte érvelését Charles Cardozo futballügynök a Sunnak. – Csak gondoljunk a Manchester Cityre vagy a PSG-re. Nemcsak a pénzügyi háttér adott, hanem a stratégia is.” Márpedig a fentebb említett szempontok alapján valóban más kimenetelt várhatunk, mint Kína esetében.
Hol tart most a program?
Az a tény, hogy immáron olyan játékosok mondanak igent az elképesztő fizetésekre, akik karrierjük csúcsán járnak, szintén magasabb polcra helyezi az SPL-t a korábban említett bajnokságoknál. Remek példa erre az Interrel májusban még BL-döntőt játszó, és csupán 30 éves Marcelo Brozovic; vagy a Wolves ereje teljében lévő csapatkapitánya, Rúben Neves, aki állítása szerint azért távozott az Arab-öbölbe, hogy „megadja a családjának azt az életet, amiről mindig is álmodott.”
Már olyan horderejű az élvonal térnyerése, hogy joggal remélhetnek busás szerződéseket a közvetítési jogokért a szaúdiak. Sőt, a Spíler TV-nek köszönhetően a magyar nézők már a 2023-24-es évad eseményeit is figyelemmel követhetik. Noha a Spíler TV közleménye szerint „ez a világ legdinamikusabban fejlődő bajnoksága”, ott azért még nem tart, hogy már most megtérülőnek lehessen nevezni a több évre szóló megállapodást. A négy nagycsapaton kívül a többi gárdában egyelőre kevés a közönségcsalogató név – igaz, azok felzárkóztatása is tervben van a FIP által. Ráadásul ami Cristiano Ronaldo, Neymar, Karim Benzema vagy épp Robert Firmino klubját illeti, ott sem tolonganak a nagy nevek; és nem is fognak, hiszen Másrészről a játékosokon kívül a klubokhoz szintén nehéz kötődést lesz találniuk az újdonsült szurkolóknak. „Nem ismerem a két csapatot” – válaszolta az Al Naszr újdonsült igazolása, Sadio Mané arra a kérdésre, hogy az Al-Shababbal vagy az Al-Hilallal találkozna szívesebben az Arab BL-döntőben.
Egy szó mint száz, a játékosoknak, illetve nekünk, futballszurkolóknak is szoknunk kell még a hirtelen megnövekedő Szaúdi Pro League-et.
Szaúd-Arábia akárhogy is formálja meg a világ futballját, legyen szó szaúdi csapatról az európai Bajnokok Ligájában vagy további sztárigazolásokról, feltehetően tartósabb lesz a szaúdi futball felvirágzása, mint a kínaié vagy az indiaié…
Bózsik Tamás Pál
Forrás: BBC, GOAL, Tifo Football, HuffPost, Euronews, Give Me Sport, The Athletic, Tifo Football, TV2play, Al-Hilal Twitter, Sports Brief, The Athletic, Corriere dello Sport
