A karácsony megünneplésének számos országban hosszú hagyománya van. Habár szokásaik között számos hasonlóság fedezhető fel, számos érdekes eltérés is megfigyelhető. Ünnepi körképünkben utánajártunk, hogyan viszonyulnak különböző államok kormányai a szeretet ünnepéhez.
Franciaország
Francia földön számos nagy múltra visszatekintő karácsonyi hagyomány el, ezek egyike a karácsonyi vásár. Habár napjainkban számos városban megtalálhatóak, a karácsonyi vásárok eredetileg a mai Németország es Elzász területéről terjedtek el Európa-szerte, különösen az 1990-es évek óta. A kelet-franciaországi Strasbourg ad otthont a kontinens legrégebbi karácsonyi vásárának, amelyet 1570 óta rendeznek meg. A franciák számára az ünnep fontos része a bőséges karácsonyi lakoma is.
Az ünnepi készülődés jegyében szintén elterjedtnek számít a betlehemi szobrok és figurák felállítása – főként templomokban. Az utóbbi években heves vitákat váltott ki a kérdés, hogy közintézményekben (például városházákban) szabad-e betlehemet elhelyezni. Ez ügyben ugyanis az ország két fontos tradíciója is ütközik: a szekularizmus és a kereszténység. Franciaországban az állam és az egyház szétválasztását jelentő laicitás elvét 1905-ben törvénybe foglalták, illetve az alkotmány is rögzíti, így szigorú szabályok vonatkoznak a vallási jelképek használatára a közszférában. Másfelől viszont bizonyos keresztény hagyományok ma is fontosak a franciák számára: a francia társadalom vallásos részének többsége római katolikus, ám a népesség 20-40 százaléka vallja magát meggyőződéses ateistának.
Kína
A világ legnépesebb államában a karácsony megünneplése viszonylag új keletű tradíció. Főként a nagyobb városokban és a fiatalok körében vált a közelmúltban közkedveltté a karácsony, ám vidéken továbbra sem elterjedt. Habár a kínaiak számára a karácsony egy nyugatról importált ünnep, ennek is kialakulóban vannak a kínai sajátosságai. Szentestén például sokan színes papírba csomagolt almát ajándékoznak egymásnak, ugyanis úgy tartják, az alma szerencsét hoz.
A karácsony Kínában nemcsak népszerűnek, de rendkívül elüzletiesedett ünnepnek számít.
A kommunista országban ugyanis hosszú ideig be volt tiltva a kereszténység és a karácsony ünnepe is. Az állam az 1970-es évek vége óta toleránsabb a vallásokkal szemben, ám ez nem jelent vallásszabadságot, a vallásgyakorlást a kormány továbbra is szigorúan szabályozza. Kínában a lakosság mintegy 5 százaléka (kb. 68 millió ember) vallja magát kereszténynek, ők napjainkban is számos korlátozással néznek szembe, a karácsony vallásos megünneplésében is.
A karácsony „kereskedelmesített” változata az 1990-es évek óta engedélyezett – elterjedtté válásával azonban egyre inkább elveszik a vallási tartalom. Az ünnep társadalmi megítélése azonban nem mindig kedvező: egyes kínai nacionalisták szerint a Nyugat a karácsonyt egy eszközként használja a külföldi imperializmus terjesztésére.
Egyiptom
A jórészt Észak-Afrikában található ország neve hallatán kevesen asszociálnak a karácsony megünneplésére, pedig Egyiptom lakosságának mintegy 15 százaléka keresztény, többségük a kopt egyházhoz tartozik, mely sajátos karácsonyi tradíciókkal rendelkezik. Egyiptomban január 7-én ünnepelnek – ahogyan például Oroszországban és Szerbiában is – az ortodox hagyományok alapján.
43 nappal karácsony előtt böjt kezdődik, a hívők nem ehetnek semmilyen állati eredetű ételt. Az ünneplés január 6-án veszi kezdetét templomi szertartással, este pedig lakomával, amely rendszerint báránylevest, továbbá húst, tojást és vajat tartalmaz – azaz mindent, amit a böjt során nélkülöztek. Január 7-én a család és a barátok összegyűlnek, hogy közösen töltsék a napot.
Jellegzetes a kahk-nak nevezett édes sütemény ajándékozása is.
Egyiptomban nem csak a keresztények ünnepelnek, sokan tartják meg szekuláris ünnepként a karácsonyt, amelyet Hoszni Mubarak 2003-as elnöki rendelete nemzeti ünneppé tett.
(Szalai Réka, Közgadász, Budapesti Corvinus Egyetem)
