A mese: az az ősi gesztus, mely birtokba veszi a világot, ami a gyermekekben változatlanul él. Segít megtartani bennünk vágyainkat, illetve beteljesíteni azt. De mégis mi a mese, hogyan hat ránk? Miként fejleszti gyermekeinket? Hogyan érdemes mesét választani?
Minden, ami fantázia az mese is. Az is, amikor az ősember a szikla falába karcolta a barlangrajzokat, hiszen ezzel elmesélte, hogyan ejtette el a vadat. Ha a mese szimbolikusan a mindent jelentheti, akkor jelen lehet a nevelésben is; vagyis a „mesés” nevelés akár magzati korban is elkezdhető, amikor az anya és az apa beszél a magzathoz. Születés után a közös gagyogás és az altató dal énekelgetése is a mesevilágba visz bennünket. „2-3 éves kortól az én-mesék, majd a rövidebb láncmesék, csalimesék kötik le igazán a figyelmet. Az izgalmas rész akkor következik, mikor a mese az óvodára, iskolára készít fel bennünket.”- említette Bognár-Kálmán Rebeka gyógypedagógus, szülő. A változásra való felkészítésben a mesék is segítséget tudnak számukra nyújtani. Például Bartos Erika Bogyó és Babóca könyvsorozatának az óvodáról szóló része bepillantást adhat a gyermekeknek arról, hogyan is fog zajlani az oviban egy napjuk.
A világ halad előre és egyre több inger felfogására készteti agyunkat. Ebből kifolyólag meggondolandó, hogy milyen és mennyi képi tartalmat adunk a gyermekeknek, ugyanis ők még nehezebben tudják felfogni és feldolgozni a gyorsan váltakozó képi és hang ingereket. Ma már több kutatás is létezik, melyek azt taglalják, hogy miért is jobb az olvasott mese. „3 éves kor alatt egyáltalán nem lenne szabad a gyermekeknek képernyőt nézniük, 3 éves kor felett is minimális időt kéne eltölteniük mesenézéssel. Ugyanakkor a szakemberek azt is mondják, hogy ha a gyermek néz is mesét – mert minden szülővel megeshet, hogy lebetegszik vagy totálisan kimerül – korlátozott időkeretek között és olyan tartalmat fogyasztva, amit a szülő ellenőrzött. Sokan vannak, akik például Youtube-on kapcsolnak be mesefilmeket, mindenféle szűrő nélkül – ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy a gyermek elé tárulnak olyan képi és hanganyagok, amik egyáltalán nem az ő korosztályának valók”. – figyelmeztetett Szögeczki Sára mese- és művészet terapeuta.
Tehát gyermekkorban mind a meseolvasás, mind a mese nézés esetében ajánlott a szülő jelenléte, ugyanis a családi intimitás erősítésében is szerepet játszhat. De mit jut eszébe másoknak a meséről?
„Apa ölében ültem és együtt lapozgattuk a mesekönyvet.” (Köblös Hanna Zoé – diák)
„Szoni már 100. alkalommal kérte ugyan azt a mesét sose tudta megunni. 100. alkalommal is meséltük a Palacsintás király című mesét.” (Erdeiné Deutsch Erika – kollégiumi igazgató, szülő)
„Annával egy-egy mese után mindig rajzoltunk, hogy lássam a különböző történéseket hogyan tudta feldolgozni.” (Mészáros Tímea – gimnáziumi tanár, szülő)
Mindezek a közös élmények teszik személyessé a mese nézését. Érdemes tudni mit is ad számunkra a mese. „Fontos megjegyezni, hogy a mese a kommunikációt is fejleszti, amikor látja a gyermek, hogy hogyan formáljuk a szánkat felé és miként mondjuk ki a szavakat. Mikor megkérjük, mondja vissza vagy idézzen az elhangzott meséből, akkor a memóriája is fejlődik.” – mondta Bognár-Kálmán Rebeka.
A gyerekeken kívül a felnőttek számára is elérhetőek és fontosak a mesék, akár terápia formájában is. A mesék felnőtt életünk krízishelyzeteiben, életállapot változásai közepette mindig segítséget tudnak nyújtani. Boldizsár Ildikó mesegyűjteményei telis-tele vannak olyan mesékkel, melyek minden élethelyzetre, elakadásra talál egy-egy „orvosságot”. „Például szülőként is érdemes lehet olyan meséket olvasni, amik az anyasággal-apasággal vagy női-férfi sorsokkal foglalkoznak, gyorsabban értjük meg és jutunk megoldásához is.” – emelte ki Szögeczki Sára.
Fontos a minél több korosztályhoz illő mese. Nem csak azért, hogy fejlesszük a gyermeket, hanem azért is, mert értékes időt tölthetünk vele. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az ilyen meghitt együttlétekre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül. Ez lesz az alapja a későbbi bizalommal teli szülő-gyermek beszélgetéseknek is. A mesélés legyen egyfajta rítus szeretetteljes légkörben, ami során le lehet zárni egy napot, el lehet pilledni. Azt hiszem ezennel kijelenthetjük, hogy ha szimbolikusan is, de a mese tényleg minden.
(Kövecses Sára)
