Számtalan kényelmetlenség leselkedik egy táborlakó jólétére, ami ellen részben
megfelelő ruházkodással tudja felvértezni magát. Emellett viszont mindenki fülében ott
visszhangzik a divat parancsoló szava is, nehogy gagyin öltözködj, mert kinéznek. Ez a
rögtönzött ruházkodási gondolkodó a sokszor egymás ellen ugró divat és praktikum átmeneti fegyverszünetét igyekszik tető alá hozni.
A praktikus
„A praktikus olyan személy, aki a mindennapi élet dolgaiban jól eligazodik, leleményesen, ügyesen tudja teendőit elrendezni, eligazgatni”. Más szóval gyakorlatias, ahogy mondani szokás két lábbal áll a földön. A praktikusság azonban nem létezik önmagában, erősen kontextus és egyénfüggő: konkrét kritériumait a körülmények határozzák meg, amelyhez alkalmazkodni kell, a probléma, amelyre megoldást kell találni, és az adott egyén célja. Mert a praktikus szükségszerűen célszerű is, céljaink azonban személyeként eltérhetnek.
Egy táborban eltöltött nyári nap több kihívást is biztosít a fiatalok számára. A hőség, a legyek, a szúnyogok, kullancsok és egyéb rovarok megkeseríthetik a táborozás élményét, azonban ellenük sem ugyanúgy érdemes felöltözni. Nyilvánvaló, hogy a rovarok, csúszómászók ellen logikus lenne minden szabad testfelületünket eltakarnunk, bebugyolálnunk, azonban a 35 fokban ez nem feltétlenül mindig javallott, így a nyár két egymással szemben álló igényének kielégítését kell megoldjuk szimultán – hacsak nem bízunk eléggé a rovar és kullancsirtó szerekben. De lehetséges úgy öltözni, hogy e két ellentétes igény egy szettben kibékítve legyen? Na és úgy, hogy az még divatos is legyen?
A divatos
Roland Barthes irodalom- és társadalom tudós szerint a divat egy önkényes jelekből álló agresszív jelrendszer, amely folyamatosan felszámolja önmagát, felperzseli maga mögött múltját – az új azonnal a régi eltörlésének igényével párosul. Mindezt csak azért érdemes észben tartani, hogy tudjuk: a divat kíméletlen, és következetesen számonkéri a maga normáit az öltözködők társadalmán. Azokat a normákat, amelyek megteremtéséhez, fenntartásához és ellenőrzéséhez nem kis részben mi magunk, az öltözködő társadalom járulunk hozzá önként, és nagy beleegyezéssel. Amíg ember az ember, ruházkodni fog, és amíg az embernek ízlése van, addig a ruha divatos is lesz, így jobb, ha legalább a saját magunk társasági ellehetetlenülésének elkerüléséig alkalmazzuk magunkra a divattrendek követeléseit – amelyek lehet, hogy nem is olyan vérmesek, mint ahogyan azt a rengeteg modell, stylist, öltözködési tanácsadó, Youtube-guru el akarta velünk hitetni.
Aki mindkettőt tudja
Gyarmati Erik már sokadik alkalommal tér vissza a tábor életébe – a táborlakóktól pedig úgy értesültem, hogy itt ő a divat rezidens nagykövete. Kérdésemre a titulust szerényen elhárítja, de azt elismeri, hogy lehet valamilyen valóságalapja: előző táborozásai alkalmával már többször említették neki milyen jó érzékkel választja meg ruhadarabjait.
És végül is ezért vagyok itt: hogy kikérjem akár perdöntőnek is bizonyulható válaszát a praktikum és a divat ellentétében. Amikor ezek párbajáról kérdezem, meglepő módon először inkább a praktikum mellé áll: „Tud bosszantani amikor valaki csak a divatot figyeli, nulla praktikummal, amikor csak azért fázik valaki, mert nem akar éppen felvenni egy kabátot”. Ettől függetlenül ő is figyel a divatosságra és ebből a szempontból is igényes az öltözködésére. Ha nem lenne az, „cargo nadrágokban sétálnék, meg a legegyszerűbb pólókban, amiből van húsz darab” – mondja Erik aki éppen lenge, rövidujjú, fekete csíkozással tarkított piszkosfehér inget visel. Igyekszik egy egyensúlyi pontot megtalálni a két igény között, a saját bevallása szerint az évek alatt finomodó stílusa ehhez a nyugvó ponthoz közelít: „Régebben nagyon sok gyűrűt viseltem, meg hosszú karkötőt… és egyáltalán nem kényelmes, csak útban van, zavar, és sokszor le is veszi az ember”. Ma már csak az apró kiegészítőket részesíti előnyben, az évek során elsődleges szemponttá a kényelem lépett elő – a divat ennek csak kísérőinasa lehet, és Erik szerint az emberek elnézőbbek is az öltözködéssel szemben, mint azt a legtöbben hinni mernék: „Igazából nem is érdekli a többi embert annyira, hogy hogyan öltözködsz, vagy hogy ebbe mennyi energiát fektetsz bele”. Mint elárulja, néhány alapvető styling szabály betartásával már könnyen teret lehet engedni az egyéni ízlésnek is, mert a mindennapi életben az emberek egyáltalán nem olyan szigorúak a ruháinkkal szemben, mint attól sokan félnek – ameddig nem piros-kék csíkos nadrágot veszünk fel piros pólóhoz, nem kerülhetünk nagy bajba. Ha pedig divatanalfabétaként végleg tanácstalanok vagyunk: a fehérrel és a feketével nem lehet mellélőni.
(Domonkos Krisztián)
Képek: Kiss Benedek,
Források:
Roland Barthes: A divat mint rendszer (Helikon Kiadó Kft., 1999) – antikvarium.hu antikvarium.hu/konyv/roland-barthes-a-divat-mint-rendszer-169191-0
