Az extrovertáltak és azt introvertáltak közötti különbségeket Carl Gustav Jung tárta fel a
lélektani típusok című könyvében. Azóta beépült a köztudatba az emberek nagy része tisztában van ezekkel a fogalmakkal, és az internet található tesztek segítségével azt is meg tudja állapítani, hogy ő maga melyik személyiségtípusba tartozik.
A közösség lelkei – az extrovertáltak
Az extrovertáltak otthon érzik magukat a társas szituációkban. Gyakran spontán beszélgetés közben tisztázzák a gondolataikat, de rendszerint előbb beszélnek, mint gondolkodnának. Nyomás alatt jobban teljesítenek, produktívabbak, ha határidőre kell teljesíteniük a feladatokat. Szívesen dolgoznak csoportban, ahol gyakran vezérszerepbe kerülnek. Szeretnek több projekten dolgozni egyszerre. Széles érdeklődési körük van, de egyik témában sem mélyednek el igazán. Hamar elunják magukat éppen ezért sok impulzusra van szükségük, emiatt gyakran tűnnek nyugtalannak. Gyorsan és könnyen létesítenek kapcsolatokat, általában széles baráti körrel rendelkeznek, ezt főként a barátságos és nyitott természetüknek köszönhetik. Jó konfliktuskezelő képességekkel rendelkeznek.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az, hogy valaki extrovertált az nem azt jelenti, hogy
sosincs szüksége egyedüllétre. Ők az emberekkel való interakciókból, töltődnek, de ettől
még az extrovertált embereknek is ugyan úgy szükségük van csendre és nyugalomra, mint
introvertált társaiknak.
Akik inkább a háttérbe húzódnak – az introvertáltak
Az, hogy valaki introvertált a közhiedelemmel ellentétben nem egyenlő az antiszociális
beállítottsággal, és azzal sem, hogy valaki szégyellős vagy visszahúzódó. Szükségük van a
magányra és az egyedüllétre, hogy feltöltődhessenek, és feldolgozza a mindennapi eseményeket. Az introvertáltakat lemerítik az aktív tevékenységek, társasági esemény után
pihenőre van szükségük. Beszéd előtt mindig gondolkodnak, csak akkor szólalnak meg, ha
pontosan tudják, mit akarnak mondani, nem beszélnek feleslegesen – inkább megfigyelnek,
utána cselekszenek. Döntéseiket mindig alapos gondolkodás és megfontolás után hozzák
meg, éppen ezért fárasztó neki az idő szorítása, a határidők frusztrálják őket, nyomás alatt
rosszabbul teljesítenek. Nagyobb személyes térre van szükségük, szívesebben dolgoznak
egyedül vagy maximum egy-két emberrel, mint nagy csoportban. Leginkább olyan embereknek nyílnak, meg akik közel állnak hozzájuk, másoknak nem igazán nyílnak meg. Az introvertáltak nagy hangsúlyt fektetnek a részletekre. Talán ezért lehet, hogy alapvetően kevés téma érdekli őket, de azokról hatalmas tudással rendelkeznek.
Ez vagy az? Egyik sem! – az ambivertáltak
Manapság mindenki tisztában van az extrovertált-introvertált fogalmaival, az ambivertált
azonban viszonylag új keletű fogalom, pedig az emberek akár kétharmada ebbe a
kategóriába tartozhat. Ők a spektrum középső részén helyezkednek el, ez azt jelenti, hogy az ambivertáltakban az introverzió és az extroverzió egyensúlyban van. Ha a környezetük kedvező és a közösségben találnak olyan embert, akihez tudnak kapcsolódni, jó hangulatban vannak, a számukra fontos emberekkel vannak körülvéve, barátságosan és nyitottan viselkednek. Más szituációban ugyanakkor visszahúzódók és passzívak. Ezeknek az embereknek tehát időre és bizalomra van szükségük, hogy feloldódjanak, de ugyanakkor szükségük van egyedül töltött időre is, hogy feldolgozzák az nap eseményeit. Az ambivertáltak jól kommunikálnak, mivel a skála közepén helyezkednek el képesek egyszerre figyelni és hallgatni, szemben az extrovertáltakkal és introvertáltakkal akik eltolódnak a szélsőségek felé. Erős az empátiájuk, képesek egyensúlyt teremteni az extrovertáltak és az introvertáltak között. Általában gondolkodnak, aztán beszélnek döntéseiket megfontolják.
Mindhárom személyiségtípus másként viselkedik egy közösségben, mivel máshogy
kapcsolódnak az emberekhez, de az egyénenként is vannak eltérések éppen ezért a
különböző személyiségjegyekkel rendelkező táborozókat kérdeztünk meg. Mivel nem az egész táborra kiterjedő kérdőív készült, a kutatás nem reprezentatív, de általánosságban kivetíthető a három személyiségtípusra.
Ki hogyan kapcsolódik?
Az extrovertáltak azt válaszolták, hogy közösségtől függ de általában jól szokták magukat
érezni bárhol, főleg nagy társaságban. Az ambivertáltak nagyon különböző válaszokat adtak. Volt, aki azt mondta, hogy nagyon nehezen illeszkedik be, még mások azt válaszolták, hogy a közösségtől függ, pontosabban attól, hogy a közösségen belül találnak-e olyan embert akihez tudnak kapcsolódni.
Az introvertáltaknál kicsit átfogalmaztuk a kérdést, tőlük arról érdeklődtünk, mennyire nehéz nekik a táborhoz hasonló közösségbe beilleszkedni. Azt kaptuk, hogy alapvetően nehéz, hiszen egy introvertált nehezebben fejezi ki magát.
Tehát, az extrovertáltak inkább a nyitottabb társaikkal jönnek ki, de szót tudnak érteni a zárkózottabbakkal is. Illetve az egyik táborlakó azt válaszolta, hogy ő nem nézi, hogy valaki beszédesebb vagy visszahúzódó, hanem ha vannak közös témák, akkor tud mindkét személyiségtípushoz kapcsolódni. „Volt olyan tapasztalatom, hogy a kapcsolatot az én érdeklődésem tartotta fenn, el kellet fogadnom, hogy őt zavarja az érdeklődésem”. Az introvertáltak a hozzájuk hasonló visszahúzódóbb emberekkel találják meg a közös hangot.
Az ambivertáltak azt mondták, hogy alapvetően másképp közelednek az extrovertáltakhoz, mint az introvertáltakhoz. Egy extrovertáltnál rengeteg sztereotípia van és alapvetően náluk ezeket kell levetkőzni, az introvertáltaknak pedig segíteni kell megnyílni, mert nagyon gazdag lelkivilággal rendelkeznek, csak nehezebben tudják kifejezni magukat.
A spektrum közepén
Vajon az ambivertáltak kívülállónak érzik magukat? Elmondásuk szerint néha igen, ezt azzal indokolták, hogy ők pont a spektrum közepén helyezkednek el, és megvan bennük az
extroverzió és az introverzió is, de éppen ezért sehova se tartoznak igazán. Leginkább a hangulatuktól és a körülményektől függ, hogy éppen melyik oldaluk az erősebb. A megkérdezettek elárulták, vannak időszakok, amikor szükségük van arra, hogy elvonuljanak és teljesen egyedül eltöltsenek egy kis időt, viszont amikor jó lelkiállapotban vannak akkor alapvetően tudnak nyitni az emberek felé.
Túl sok vagy túl kevés?
A megkérdezett extrovertált táborozók úgy érzik, néha sokak lehetnek a közösségben, hiszen hajlamosak erőteljesebben megnyilvánulni, viszont pont emiatt a hozzáállás miatt könnyebb is csapatban dolgozniuk. Jobban tudnak haladni a feladatokkal, viszont esetenként nehéz is, ha az illetők egymás szavába vágnak, esetleg mindketten csapatvezető szerepet szeretnének betölteni, és emiatt konfliktus alakul ki két csapattag között.
Ezzel szemben az introvertált válaszadók nehezebben dolgoznak csapatban, inkább hátrébb lépnek, hagynak másokat kibontakozni. Ugyanúgy megcsinálják a feladataikat, de bizonytalanság is van bennük közben a saját képességeiket illetően, nehezebben bontakoznak ki mint extrovertált társaik. Ettől függetlenül a válaszadók alapvetően azt mondták nyitottak, de amikor először beszélnek valakivel akkor nem tesznek fel kérdéseket, hanem hagyják, hogy a másik beszéljen és érdeklődjön, ők csak utána teszik ugyan ezt.
Összességében, mindhárom típus különböző, azonban fontos megjegyezni, hogy száz százalékban senki sem extrovertált vagy introvertált. Ez egy spektrum, nem egy skatulya; mindenki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, csak eltérő mértékben. Az, hogy az egyén a skálán belül hol helyezkedik el, számos külső tényezőtől is függ: az adott közösségtől, szituációtól, családi és kulturális háttértől, de ez így van rendjén, közösen alkotnak egy tökéletes közösséget.
(Lipcsei Míra)
Képek: pexels.com ; Székely Boglárka
Források: motivatormagazin.hu; wmn.hu
