Ha az utcán sétálok, ha fellépek az Instagramra, ha megnyitom a TikTokot, ha bekapcsolom a tévét, ha csak meg szeretnék nézni egy szórakoztató videót a vacsorám mellé. Amikor reggel kinyitom a szememet, az arcomba ömlik a rengeteg hasznos, vagy kevésbe hasznos információ a nagyvilágból.
Okoz-e ez függőséget, vagy éhezünk-e az információra?
A válasz egyértelműnek tűnik, és talán nem is releváns a „tisztelet a kivételnek” mondás. Sokszor mondják a fiatalok, amikor már iszonyatosan kívánnak valamit, hogy „nagyon pangok”. Ez az információéhségre is igaz lehet. Szinte üldöz az érzés, vágyunk rá, hogy minél több és több mindent tudjunk meg a körülöttünk történő dolgokról. Egy 2020-as felmérés szerint, míg 2012-ben átlagosan csupán csak napi 60 percet töltöttünk a Facebook, Instagram vagy egyéb social media felület egyikén, ez ma már ez közel 2 és fél órára ugrott. Persze ez egyénenként változik. Lehet több vagy kevesebb, van, akinek az a munkája, hogy ezeket bújja, de ez azért mégis rengeteg, nem?
Mi ennek a hátulütője?
Egyre gyakrabban mutatják meg, hogy a social media láttatta kép mennyire hamis. Az ilyen platformokon az emberek általában a legjobb énjüket mutatják meg. Láthatjuk, milyen szép a bőrük, milyen jó az alakjuk, mennyire tökéletes életük és párkapcsolatuk van, hol nyaralnak éppen, mit vásároltak, milyen ajándékot kaptak stb. Mivel nem látunk mást, így el is hisszük, hogy az ilyen „influenszerek” élete csak ebből áll. Azon kapjuk magunkat, hogy hozzájuk hasonlítjuk magunkat. Legalábbis ahhoz a valakihez, akinek beállítják magukat a nyilvánosság előtt. Elkezdünk hozzájuk hasonlóan öltözködni, viselkedni, szeretnénk, ha tökéletes bőrünk és alakunk lenne, és szeretnénk mindezt megosztani egy tökéletes baráttal egy hibátlan párkapcsolatban. Irigykedünk.
Nem létező minták alapján irreális elvárások elé állítjuk magunkat és ha nem jön össze, akkor kevésnek érezzük magunkat. Elveszítjük az önbizalmunkat és akár még a depresszió kialakulásában is szerepet játszhat. Mindemellett az emberek elveszítik az egyéniségüket, annyira szeretnénk valakire hasonlítani.
Pozitív hatásai is vannak az információbőségnek?
Számtalan olyan hiteles platform van, ahonnan valós információkat gyűjthetünk össze a minket érdeklő témákban. Ehhez fontos, hogy minél több helyről tájékozódjunk. Elengedhetetlen, hogy minél több szemszögből vizslassuk a világot, és ezáltal a látókörünk is táguljon.
Pozitív dolog az is, hogy rengeteg különböző csoportot találhatunk az interneten, ahol az érdeklődési körünknek megfelelő témákban megoszthatjuk egymással a véleményünket és adhatunk tanácsot annak, aki kéri. Így még új emberi kapcsolatokat is építhetünk.
Az is pozitívum, hogy ha kritikusan szemléljük és több helyen ellenőrizzük az információt, amit az interneten találunk, akkor szinte mindenre találunk választ. De nagyon fontos, hogy sosem csak a legelső találatot nézzük meg, ne egyetlen forrásra alapozzunk, mert könnyen lehet, hogy az téves, hibás, vagy egyszerűen butaságokat tesz közzé. Így lehetünk tájékozottabbak és felkészültebbek.
Tudom kontrollálni a szembejövő információkat?
Ha csak annyit mondanék, hogy nem, talán annyi is elég lenne. De ez nem teljesen igaz.
Be tudunk állítani különböző szűréseket, hogy milyen hírekre, információkra, hirdetésekre vagyunk kíváncsiak. Megtehetjük, hogy azokat a tartalmakat, amiket folyamatosan felkínálnak a közösségimédia-alkalmazások vagy a Google, „kiikszeljük”, azaz olyan visszajelzést adunk, hogy ilyesmire nem vagyunk kíváncsiak. És megtehetjük, hogy nem kattintunk olyan tartalomra, ami nem érdekel, vagy biztosan tudhatjuk, hogy nem találjuk meg benne azt, amiért felkeltette az érdeklődésünket. Talán itt ki is fogytunk. De ne felejtsd el, hogy ezek az alkalmazások tanulnak. Tanulnak a szokásaidból, hogy mire kattintasz, mivel mennyi időt töltesz, és e szerint kínálják az újabb tartalmakat. Egyszerűbben: ha nem akarsz egyre több laposföld-elméletes cikket látni, akkor ne olvass el egyet sem.
(Papp Zsanett, Budapesti Metropolitan Egyetem, Az év diákújságírója, felsőoktatás, 3. helyezett)
