A lengyel-szlovák Dunajec-áttörés már a 19. században kedvelt turisztikai célpont volt. Első virágkorát épp egy magyar származású férfinak köszönheti, aki a turista tutajozást és a dunajeci túraútvonalak kiépítését is megálmodta. A mesés térség népszerűsége azóta is lankadatlan.
A Dunajec folyó a lengyel Nowy Targ városánál a Fekete- és Fehér-Dunajec folyók összefolyásából jön létre. Innen Szlovákia felé veszi az irányt. A Dunajec több évszázadon át szolgált a folyót körülvevő hegyekkel együtt természetes határként a történelmi Magyarország és Lengyelország között.
A dunajeci tutajozás régi időkre nyúlik vissza. Eredetileg csak fákat úsztattak le a folyón a tutajosok, később más nyersanyagokat (faszén, szurok, szárított gyümölcs és gabona) is szállítottak. Egyes árukat a tutajosok egészen Gdańskig, a Balti-tenger partjáig elszállítottak. 1934-ben létrejött a Dunajec-menti Pienineki Tutajosok Lengyel Társulata, amely a 19. század első felében megjelent turisztikai tutajozás hagyományát ápolja.
Manapság a folyó leglátogatottabb szakasza a Dunajec-áttörés, ahol 8 kilométer hosszan kanyarog a Pieninek mészkőhegység között. A folyó ezen szakaszán a turizmus egészen a 19. századig nyúlik vissza. A tutajozás végállomása Szczawnica, amely egykor az Osztrák-Magyar Monarchia leghíresebb fürdővárosa volt. A település fénykora a magyar származású Szalay-családhoz kötődik. Szalay Józsefnek támadt az az ötlete, hogy a gorál tutajosok turistákat is szállítsanak a Dunajec-áttörésen. A tutajozás mellett a környék túraútvonalainak kiépítése is az ő nevéhez fűződik.
A Dunajec-áttörésben használt tutajok igen érdekesek. Egy tutaj öt egymáshoz erősített ladikból áll. Hosszuk nagyjából hat méter, a ladikok szélessége pedig 45 centiméter körül van. Rendszerint 12 utas tartózkodik a jármű fedélzetén. A tutaj személyzete két főből áll, a „Mesterből” és a segítőjéből áll. Az elől ülő Mester feladata az útirány megszabása és a turisták szórakoztatása történetek mesélésével és a különféle látnivalók kommentálásával.
Ha a lengyel oldalról indulunk el az útvonalon, utunk közel három órát is igénybe vehet. A szlovák tutajosok a folyón valamivel lejjebb indulnak és hamarabb is kötnek ki, az ő menetidejük másfél-, a vízállástól függően talán kétórás lehet. Szlovákiából a lengyelek mintájára a nyolcvanas évek óta indulnak tutajok.
Utunk során a vízről a Pieninek legszebb csúcsait láthatjuk. Először a Macelowa-hegyet pillanthatjuk meg, amely a publikum számára sajnos nem látogatható, mivel rengeteg ritka növény- és állatfaj otthona. A folyón lejjebb haladva a jobb parton elérjük Vöröskolostor települést. Itt egy gyalogosoknak és bicikliseknek fenntartott híd köti össze Szlovákiát és Lengyelországot. A falut elhagyva szinte azonnal szemben találjuk magunkat a Trzy Korony (magyarul Három korona) csúccsal. A középső szikláról mesebeli kilátás nyílik az alatta elterülő tájra. A csúcs 982 méterrel magasodik a tengerszint fölé és négy turistaösvényen lehet megközelíteni. Amint eltűnnek szemünk elől a sziklák, a Dunajec befolyik a Pieninek Nemzeti Park területére; a park érdekessége, hogy területe átnyúlik Lengyelországból Szlovákiába.
A dunajeci tutajosokat jellegzetes ruházatukról igen könnyű felismerni. Hímzett, kék vagy fekete mellényüket és fekete, kagylós kalapjukat már messziről ki lehet szúrni, bárhol is járnak. A viselet színeiben eltér a gorál népcsoport hagyományos ruháitól, de a hímzés motívumaiban megegyeznek. A tutajosok hagyományosan hímzett nemez nadrágot és hosszú ujjú, fehér inget is viseltek a mellény és a kalap mellett. Manapság inkább farmernadrágot és rövid ujjú inget hordanak.
De kik azok a gorálok? A gorálok egy lengyel népcsoport, amely feltehetően a 14-17. század folyamán a Kárpátok hegyei között északra vándorolt vlach (román) pásztorokból alakult ki. A népcsoport neve a lengyel „hegy” (góra) szóból származik. A nyelvük a mai napig őrzi a régi lengyel nyelv számos jellegzetességét, bár időközben vettek át szavakat a Kárpátok túloldalán élő szlovákoktól is. A gorálok a lengyelek szerint maguknak való, öntörvényű emberek, a kultúrájukhoz, hagyományaikhoz körmük szakadtáig ragaszkodó „hegyi emberek”. Átlagon felüli szorgalmuk és ügyességük miatt kitűnő munkaerőnek számítottak.
Napjainkban a tutajozás nem az egyetlen módja, hogy végigmenjünk a Dunajec-áttörésen. Az elmúlt pár évben igen népszerű lett a raftingolás a folyó ezen szakaszán. De ha egy igazán egyedi és hangulatos élményre vágyunk, érdemes a tutajokat választani.
(Nagy Noémi Katalin)
