A Papp László Budapest Sportaréna, a Puskás Aréna és a Sziget Fesztivál nagyszínpadán adott koncertjei után – amik a magyar közbeszédet napokra is uralni tudták –, szeptember 19-én Barcelonába is megérkezett Azahriah. Itt kezdődött az énekes második, 11 állomásos Európa turnéja, ahová nekem is volt lehetőségem ellátogatni.
Régóta nagy álmom volt eljutni Barcelonába, ezáltal remek lehetőségnek tartottuk, hogy a koncerttel egybekötve ellátogassunk a spanyol városba családommal. Nem egyedül voltunk vele így, ugyanis a koncerten résztvevők közt bőven akadtak Magyarországról kiutazó rajongók, de nagytöbbségben Barcelonában élő magyarok jöttek el, akik magukkal hozták spanyol barátaikat is. Voltak még messzebbről érkezők is: a közönség közt sétálva találkoztam egy román származású, Angliában dolgozó fiúval, aki egy magyar barátja által ismerte meg Azit, és már nem ez volt az első koncertje. Nyelvtudás ide vagy oda, de szívből énekelte az összes dalt.
A koncertet a 940 fős befogadóképességű Razzmatazz 2 klubban tartották, ahol szinte teltházat hirdettek. Mivel érkezési sorrend volt érvényben, a várakozást már délelőtt elkezdődött, így az este fél 8-as kapunyitáskor már kígyózó sor állt a bejárat előtt.
Mielőtt Azahriah színpadra lépett volna, meghallgathattuk Kocsis Bence, OIEE műsorát, majd az Introvertált dallal megkezdődött az, amit mi egyszerűen csak varázslatnak hívunk. A 75 perces koncert során a jól ismert zenék mellett felcsendültek rég nem hallott rajongói kedvencek is, köztük a Fufuflex is, ami az első szám volt, amit valaha hallottam Azahriahtól, így különleges helyet foglal el a szívemben. A koncert legkedvesebb pillanata volt, amikor akusztikus feldolgozásban megszólalt az Ocho Macho zenekar slágere, a Jó nekem, amit a magyar közönség egy emberként zengett.
Sok Azahriah koncerten vettem már részt, néhányszáz fős kluboktól több tízezres stadionokig, mindegyiknek megvan a maga varázsa, de a kisebb helyek családias hangulata sokkal szívhez szólóbb. Mindenképpen hálás vagyok, hogy ismét részese lehettem egy különleges, közvetlen légkörű eseménynek, és alig várom a következőt.
(Vida Dorka)
