Utazás a Föld körül Tótfalusi Fannival

Tótfalusi Fannit, a DUE-tábor oszlopos tagját már páran ismerhetitek. Arról viszont lehet nem hallottatok, hogy merre utazott már. Középiskolás korában egy nyári szünetet Argentínában töltött, majd a következő évben Adanában volt táborban. Egyetemi évei alatt sem hagyta abba az utazást, egy szemesztert Norvégiában töltött az Erasmus+ program keretében. Idén nyáron pedig meglátogatta az Amerikai Egyesült Államok keleti partját.

Fanni 2018-ban két és fél hónapot töltött Argentínában, mint Rotary cserediák egy rövid program keretében. Dél-Amerika egy teljesen más világ számunkra. Az első kultúrsokk már a Londonba menő gépen érte Fannit. „Nagyon izgultam az átszállás miatt, mert még sosem repültem egyedül, főleg nem átszállással. Londonban metrózni kellett a két terminál között. A repülőn két argentin nagymama ült mellettem, és elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem nekik, hogy mennyire izgulok az átszállás miatt. A nénik mondták, hogy nem lesz semmi baj, és menjek velük. Ők egy turistacsoporttal voltak, és átvezettek egyik terminálból a másikba. Ez a segítőkészség és nyíltság egy hatalmas sokk volt számomra.”

Egy másik nagyon meglepő élmény Fanni számára a fogadó családhoz való érkezés volt. Ugyanis nemcsak a közeli családdal ismerkedett meg az első este, hanem a barátaikkal is. Argentína sokban eltér Magyarországtól, bár az emberek ott is nagyon szívesen fogyasztanak húst, viszont velünk ellentétben szinte csak marhát esznek. „Kétszer ettem csirkét. Abból az egyik alkalommal én főztem nekik csirkepaprikást. Halat nem is ettünk” – mesélte Fanni.

A következő év nyarán egy – szintén a Rotary által szervezett – törökországi táborban vett részt Fanni. A táborokban a diákok fogadó családoknál laknak, de velük nincs annyi közös programjuk, mint egy rendes csere alkalmával. Napközben a résztvevők a többi táborozóval vannak, és velük vesznek részt különféle programokon. „Nagyon érdekes volt, ahogy mindenki mesélt a saját országáról. Voltak Romániából, Oroszországból, Litvániából, én Magyarországról. Rajtunk kívül még rengeteg török fiatal volt.”

Ezek a táborok, különösen a törökök, igen tömények tudnak lenni. Reggeltől estig mindig történik valami, állandóan megy valahova a csoport. Ennek köszönhetően rengeteg élményt szereznek a fiatalok. „Nagyon meglepett, mennyire vendégszeretőek voltak az emberek. Amikor utaztam haza, kaptam ajándékokat. Az egyik családtól egy teáscsésze készletet, a másiktól pedig egy nyakláncot.”

A törökök nagyon büszkék történelmi múltjukra. Ezzel a büszkeséggel Fanni is találkozott az adanai tábor alatt. „Erősen él bennük a birodalmi nagyság tudata, vagyis hogy az Oszmán Birodalom uralta a Közel-Keletet és Európa egy részét. Nagyon sokszor ez volt a téma a tábor alatt.  Már amikor megérkeztem és meg tudták, hogy magyar vagyok azzal, fogadtak, hogy igen nekünk közös a múltunk, szinte testvérek vagyunk.”

Fanni számára az egyetem kezdete sem jelentette az utazás végét. Egy szemesztert Norvégiában töltött az oslói egyetemen tanulva az Erasmus program keretében. „Argentínánál is az volt a szemem előtt, hogy egy olyan helyre menjek, ahova magamtól nem biztos, hogy eljutnék egy nyaralás keretében. Norvégia olyan távolinak tűnt. Azt éreztem, hogy olyan különleges, olyan más lehet, és nekem most meg kell ragadnom a lehetőséget, mert soha nem mennék el oda.” Az Erasmus Student Network (ESN Oslo) diákszervezete sok utazási lehetőséget biztosított az országon belül a hozzájuk érkező egyetemistáknak. Így Fanni rengeteg helyet látogathatott meg. először nyugatra vette az irányt a fjordokhoz. A környék egyik legismertebb látványossága a Szószék-szikla. „Nagyon más volt, mint itthon a hegyekben. Az elején egy meredek salakos úton mentünk felfelé, majd később egy már jobban kiépített lépcsős szakasz következett. Minden nagyon vizes volt.”       

Norvégia második legnagyobb városa, Bergen, közel fekszik a fjordokhoz. Mikor Fanni oda látogatott, a többi egyetemistával együtt hajóztak, és a Flåm nevű kisvárost is megnézték. A település egyik nevezetessége a látványvasút. A világ egyik legszebb vonalán utazhatunk retro kocsikban a hegyek között. De minden közül a legizgalmasabbnak a gleccsermászás bizonyult. „Hajóval mentünk be a gleccser taván, majd egy órán át még a sziklák között sétáltunk, és csak akkor értük el a jeget. Ott fel kellett vennünk a hágóvasat, a kezünkbe venni a csákányt, és úgy mentünk tovább. Voltunk jégbarlangban, megkóstoltuk az olvadt gleccser vizét.” Fanni nem csak az ország déli részén kereste a kalandokat. Felutazott a sarkkörön túlra, a Lofoten-szigetekre. „Gyönyörű, hegyes, zöld környezet. érintetlen természet. Oda bármikor visszamennék. Ezt a világ legszebb helyének tartják.” Sokan azért utaznak fel északra, hogy lássák a sarki fényt. „Tromsøban télen láttam a sarki fényt. Sajnos csak egyszer láttam, mert szinte vadászni kellett rá. Rengeteg minden befolyásolja, hogy mikor figyelhető meg a jelenség.”

                                                                                       Viszont mi motivál valakit arra, hogy ezeket a fél-egzotikus helyeket meglátogassa? „A különleges helyek azért vonzanak, mert lehetőséget adnak arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, megismerjek új kultúrákat és értékrendeket. Emellett hiszem, hogy minden ilyen utazás hozzájárul az önismerethez is, hiszen váratlan helyzetekben próbálhatom ki magam. Az élmények és kapcsolatok, amiket útközben szerzek, mindig inspirálóak, és ezekből gyakran merítek motivációt a mindennapokban is.”

Idén nyáron Fanni az Amerikai Egyesült Államokban járt. Washington DC-től a Niagara-vízesésig beutazta a keleti partot. Járt Philadelphiában, felfutott a lépcsőn, amin a Rocky-t forgatták, és megszemlézte New York felhőkarcolóit is. Az útjukat végül Torontóban, Kanadában zárták.

Fanni még nem tudja, hova szeretne utazni legközelebb. Még bőven vannak helyek a világon, amiket látni szeretne, többek között a Portugáliához tartozó Azori-szigetek, valamint az USA nyugati partjának több városa.

Nagy Noémi Katalin