November 23-ától a Centrál Színház színpadára áll az Oleanna című előadás, amiben Hermányi Mariann és Szabó Kimmel Tamás társadalmi párharcát láthatja a közönség. A premier előtt Mariannal beszélgettünk legújabb szereplése kapcsán.
Több neves produkcióban szerepeltél, például a Besúgóban, a Ma este gyilkolunkban, vagy az Árulókban. Bő portfóliód van, amibe most belekerül az Oleanna, így kipróbáltad a sorozatot, filmet, reality-t és színházat is. Mit ad számodra, hogy ilyen széles skálán mozogsz a karrieredben?
Kedvelem a diverzitást. Nyomaszt az egyféleség, a monotonitás, vagy ha csak egy bizonyos részét terhelik le a lelkemnek és az agyamnak. Többféle, akár egymástól teljesen eltérő dolog is érdekel. A lényeg mindig az, hogy higgyek benne, vagy érdekesnek és értékesnek gondoljam. Szeretek mindent kipróbálni. Vonz a színház, a zenés darab, a gyerekelőadás, a film, a reklám, a videoklip forgatás, de a nagyjátékfilm is és a sorozat is. Én az értéket, a minőséget és a mondanivalót keresem.
Az egyetem előtt volt egy extra éved, amit színházi asszisztensként töltöttél a Centrál Színházban. Most pont ugyan itt vagy társulati tag, és az első önálló bemutatódra készülsz. Hogyan éled meg, hogy ugyanott állsz színpadra, ahol egykor “tanuló” voltál?
Nagyon szerettem itt lenni. Akkor még semmit se tudtam a színházról, azon kívül, hogy jegyet kell rá venni és be kell ülni a nézőtérre. Teljesen frissen értek az élmények a színház rendszerével, működtetésével kapcsolatban. Mivel kicsi voltam, így mindenki roppant kedves volt velem. Szívesen meséltek, tanítgattak, kijavítottak és beengedtek intim terekbe, mint például egy próbára. Meghatározó élmény volt itt lenni. Tényleg olyan ide visszajönni, mintha a nagyszüleim házába térnék vissza. Nagyon családias.
Az Oleanna erős témát feszeget. Egy jogot hallgató egyetemista lány, Carol megvádolja a tanárát szexuálisan zaklatással. Ez megidézi a MeToo témáját. Szerinted a darab milyen hatással van a MeToo-mozgalom társadalomban kialakult képére?
Itt a MeToo csupán annak a társadalmi-szociális ollónak a következménye, aminek a két végpontján a szereplők elhelyezkednek. Inkább arról van szó, hogy mennyire nehéz kommunikálni és egészen apró-cseprő félreértésekből hatalmas botrányok törhetnek ki, ami akár emberi életekbe kerülhet. Mindent le tudnék fejteni addig, hogy egyszerűen nem tudjuk és nem is akarjuk megérteni egymást. Remélem, hogy az emberek rájönnek arra, hogy mennyire elengedhetetlenül fontos az asszertív kommunikáció. Meg kell érteni, hogy a másik épp miben van benne és honnan jön. Tisztelni kell a másikat és a véleményét is. Hiába nő, hiába férfi, gazdag, szegény, sérült vagy stabil, az legyen mindig a szempont, hogy ő egy ember és szeretnék vele közös nevezőre jutni.
Miképpen vélekedsz a karakteredről, Carol-ról?
Ő egy nagyon szélsőséges egyén. Sokkal érzékenyebb az őt körülvevő történésekre, mint bárki más. Sérült lány, aki szegényebb sorból érkezik. Abszolút önmegvalósító, aki egyedül érte el azt, hogy az egyetemre járhasson.
Az eddigi szerepeid zöme valamilyen mélységgel bír. Vagy társadalmilag jelentősek, vagy kifejezetten sokrétűek. Az Oleanna is ennek a példája. Hogyan készültél fel a karakteredre?
Nehezen, mert pont, hogy más vagyok, mint Carol. Én Budapesten nőttem fel és abszolút értelmiségi családból jövök. Nyilván nem vagyok gazdag lány, de sosem kellett nélkülöznöm. Egy életfelfogást kerestem: valakinek nem egyértelmű az, hogy iskolába járhat, hogy a szülei támogatják, vagy hogy ingyen kap egy lakást és van egy kocsija. A barátaimból és az engem körülvevő emberekből indultam ki. Belőlük próbáltam meg összegyúrni a karakterem saját fogalmazási módját.
A jövőben milyen munkák felé nyitnál? Vágysz valami újdonságra?
El vagyok látva újdonságokkal, de nagyon szeretnék valami durvábbat, férfiasabbat forgatni. Mondjuk boxolót, gengsztert, vagy olyat, amihez fegyver kell, egy alvilági dolgot. Olyat, amiben nem fontos a nőiségem.
Mi lesz a következő lépésed? Hol láthat a közönség legközelebb?
Most az Oleanna lesz, amit a Centrál Színházban fogok játszani a Network és a New York-i komédia című előadásokkal egyetemben. A Pince Színházban a Macbeth című előadásban játszom, illetve a Thália Színházban van egy Csukás-mesékből összeállított 1 órás gyerekelőadásunk, a Süsü és barátai. Tavasszal pedig teljes terjedelmében kijön a Hunyadi-sorozat, amit a Tv2-n lehet látni.
(Gyarmati Eszter)
