Hogyan fedezhetsz fel más kultúrákat és érhetsz el változásokat az Európai Unió polgáraként, valamint saját közösséged részeseként, miközben jól is érzed magad? Erre a kérdésre keresem a választ írásomban, melyben beszámolok az ifjúsági csereprogramról is, amely még jobban kiszélesítette a látókörömet.
Október huszonegyedike és huszonkilencedike között két, az EU és helyi szervezetek által finanszírozott projektben vettem részt Cagliariban, Szardínián a “Connessioni”-n, amely olaszról lefordítva kapcsolatokat jelent, és annak építésére is fókuszált döntéshozók, közéleti szereplők, önkéntesek és civil szervezetek között, valamint az “Ifjúsági Parlament”-en (Youth Lead Parliament), amely az EU politikáját és a fiatalok vezetői szerepét kutatta.
Első alkalommal utazva fiatal felnőttként, egyszerre volt izgalmas és félelmetes elindulni az ismeretlenbe, de Magyarországot képviselő társaimmal hamar összekovácsolódtunk. Megtanultam tőlük és a többi résztvevőtől milyen a konstruktív kritika, a nyílt, diplomatikus párbeszéd különböző témákról, hogyan fogjak hozzá egy ötlet megvalósításához, egy szervezet felépítéséhez vagy egy szardíniai minestrone leves elkészítéséhez.
Sok inspiráló civil szervezet képviselőivel és vezetőivel beszélgettem, akik fiatalokkal és fiatalokért dolgoznak. A rendezvény keretein belül bemutatták munkájukat. Például a “Beyond Barriers Organisation” (BBA) egy albániai NGO alapítója, Ana Mullanji a hallássérült gyerekeknek fenntartott iskola üvegház-projektjükről mesélt, Sean Ellul egy kísérleti innovátor és alapító pedig a máltai FreeHour nevezetű oktatási és időgazdálkodási applikáció továbbfejlesztéséről, médiaműveltség növeléséről tartott workshop-ot, valamint a mesterséges intelligencia jövőjéről interaktív beszélgetéseket.
Szép tájakkal és tapasztalt emberekkel voltam körülvéve, akik meséltek a kultúrájukról, az útjaikról és céljaikról, nem tabu témaként még a politikai nézeteinket és a hazánkból magunkkal hozott finomságokat is megosztottuk egymással a rendezvényterem éttermében, a vízbe lógatva a lábunkat a tengerparti köveken vagy egy elhagyatott épület tetején a naplementét figyelve.
(Ilyenkor még jobban rádöbbentem, hogy nézőpontjaink és tapasztalataink, de még kulturáink miatt mennyire megosztóak az érveléseink. Ez pedig sokkal kihívóbbá tesz egy döntéshozatalt, hiszen nem minden fekete-fehér, jó vagy rossz, és nem mindenkit tudsz boldoggá tenni a végkimenetellel, de tudsz törekedni egy aranyközépútra vagy egy legtöbbeknek kielégítő döntésre, ha igazán odafigyelsz és együtt dolgozol az emberekkel.)
Szürreálisnak tűnt, hogy míg osztálytársaim az iskolapadban ülve tanultak az Európai Unió parlamentjének struktúrájáról én belebújhattam egy képviselő szerepébe. Míg tervezték mi jót fognak a nagybetűs életben tenni, én aranyat érő tanácsokat kaptam, ami egy szövegkönyven keresztül nehezebben ragad rád, minthogy egy személytől halld, aki átélte, vagy te magad próbálod ki.
Ilyen volt, mikor figyelmembe ajánlotta egy önkéntesből vált projektvezető az Európai Szolidaritási Testületet, ami Magyarországon meglepően kevésbé ismert, de az ifjúságot támogatja az önkénteskedésben, hogy pozitív változást hozzanak akár hazájuk, akár más ország szervezeteiben, miközben magukba szippantják a közösség és a multikulturális tér atmoszféráját, ami nagy motivációt hozhat saját maguk és a hozzájuk kötődő világ számára.
(Az utazásom során) Azt tanultam, hogy a változás bármekkora lehet, bármikor és bárkitől jöhet. Egy ember igen is tud tenni a világ változásáért. Ne várd meg azt a tökéletes pillanatot, hogy valamit elkezdj, vagy valamikor jót tegyél, netán aggódj, hogy jelentéktelen az ötleted. Hiszen minden szó, amit kiejtesz, minden történet amit elmondasz, vagy gesztus, amit teszel egy folyamatot indít el, ha nem is látszik azonnal, vagy nem neked. Ez a megannyi ember akivel találkoztam, példázta azt, hogy fontos a szívünkben örökké fiatalnak maradni, szorgalmazni a pozitív változást, észrevenni és becsülni minden apróságot, ami körbevesz, hiszen nincs végtelen időnk, de mi döntjük el mire használjuk és kire fordítjuk.
Tehát az a tanácsom neked, hogy segítsük azokat, akiket elérünk, akár egy mosollyal, kedves szóval, vagy cselekedettel, így inspirálva a többieket. Nem baj, ha egyedül nem megy vagy nehéz elindulni, minden közösség és szervezet (például amiket említettem) igazán örülne neked, ha besegítesz. Csatlakozz te is a változáshoz!
Bodor Ivana
