A tél beköszöntével mindannyian szívesen kuckózunk be a meleg lakásba egy forrócsokival a hideg elől elrejtőzve. Ezt azonban nem mindenki teheti meg. A hajléktalan emberek számára a téli mindennapok komoly küzdelmet jelentek. Az utcákon élőkkel foglalkozó Menhely Alapítvány elnökével, Győri Péterrel beszélgetve a problémák mélységét és a megoldás lehetőségeit kerestem.
A hideg időjárás kemény próbatétel elé állítja azokat, akik közterületen próbálnak aludni. „Részben az eső meg a hó az, ami ’bekerget’ tető alá vagy egy szállásra” – fogalmazta meg Győri Péter. Ez az oka annak, hogy a hideg hónapokban lényegesen megnövekszik azok száma, akik éjjeli menedékhelyet keresnek. A hideg teleken akár 200-300 fővel több ellátandó, utcáról érkezőre kell számítaniuk a hajléktalanellátó szervezeteknek. Érdekesség, hogy az utóbbi években a szélsőséges időjárási helyzetek, például a forró nyári napok is hasonló hatást váltanak ki. Ilyenkor a hajléktalanszállók mellett még a nyugdíjas otthonoknak is kötelező megnyílnia a segítségkérők előtt.
A Menhely Alapítvány minden évben igyekszik kapacitásbővítéssel várni a téli időszakot. Krízisférőhelyeket nyitnak, és a menedékhelyek befogadóképességét szükség esetén akár a duplájára növelik. Az ideiglenes helyek megnyitása azonban nem mindig elegendő. „Végszükség esetén akár egész egyszerűen matracokat kell letenni a padlóra” – emelte ki az alapítvány elnöke. Majd hozzátette, hogy ez nem egy szép megoldás, ezért nem szeretik sokáig fenntartani a hasonló helyzeteket, de a zsúfoltságban olykor rákényszerülnek.
A hajléktalan-ellátás Magyarországon egy jól szervezett rendszerként működik, amelyben civil, egyházi és önkormányzati szervezetek vesznek részt. Központi szerepe van a hajléktalan diszpécserszolgálatnak, amely az ország minden hajléktalanellátó intézményével kapcsolatban áll. Győri Péter felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes megjegyezni a diszpécser telefonszámát: +36 1 338 4186, amelyet bármikor hívhatunk, ha bajban lévő embert látunk az utcán. A számot sok helyen, például BKV-járműveken is feltüntetik, hogy könnyen elérhető legyen bárki számára, aki segítséget szeretne nyújtani. Győri szerint „amikor hideg van, ez a vonal felforrósodik”.
Az önkéntesek részt vesznek az ételosztásban, adományok gyűjtésében. Kulturális foglalkozásokat szerveznek és jogi kérdésekben segítenek. „A lakosság az életben tartásban segít” – hangzott el Győri Pétertől. A helyi boltosok, kiskereskedők és szomszédok is aktív szereplői lehetnek a segítségnyújtásnak. Sokan egy kis munkáért cserébe ételt vagy menedéket biztosítanak, ezzel támogatva a hajléktalan embereket. Győri Péter tapasztalatai szerint a lakosság hozzáállása megosztott. Bár a Magyarországon általános értékrend alapvetően az elesettek megsegítését hangsúlyozza, a gyakorlatban a toleráns és megértő magatartás mellett sokan ellenségesek vagy tartanak a hajléktalan emberektől.
A hajléktalanellátó rendszer nem sokat változott az elmúlt évtizedekben. Bár a szervezetek elhivatottak, az épületek állapota sok helyen elavult, újak pedig egyáltalán nem épültek. Az épületek korszerűsítését – legyen szó nyílászárókról, vizesblokkokról vagy a belső terek kényelmesebbé tételéről – emelte ki az elnök, amikor a rendszer javítandó részeiről kérdeztem. „Elképesztő sok fejleszteni való lenne az ellátás ezen fizikai körülményein. De erre nagyon, nagyon kevés pénz áll rendelkezésre.” Ezen felül további szakemberek bevonása, például orvosok, jogászok és pszichológusok, szintén nagy segítséget jelentene. Az önkéntesek elkötelezettsége kiemelkedő, de egy hatékonyabb rendszerhez professzionális támogatás is szükséges.
Azt a kérdést tettem fel utoljára, hogy mi, átlagemberek, a mindennapjaink során mivel tudunk leginkább segíteni. Válaszának megindító ereje pedig egyszerűségében rejlett: „Odaköszön neki.” Ez az egyszerű figyelem azt üzeni, hogy ő is számít, ő is ember. Győri Péter szavai szerint a sok negatív tapasztalat után minden apró, pozitív élmény erősítheti a hajléktalan emberek hitét, hogy változtathatnak helyzetükön. Az egyszerű cselekedetek valódi különbséget jelenthetnek, különösen a téli hidegben, amikor a legsebezhetőbbek ezek az emberek. A tél tehát nemcsak a természetet, de a társadalom szolidaritását is próbára teszi. Az összefogás és az emberi figyelem életet menthet.
(Szalai Maja Anna)
