A legtöbben nem is gondolnánk, hogy a fürdőszobánk vagy a konyhánk polcain sorakozó tisztítószerek milyen komoly kockázatokat rejthetnek magukban – nemcsak a saját egészségünkre, hanem a környezetünkre nézve is. Dr. Szalay Luca, az ELTE Kémiai Intézetének adjunktusa segít eligazodni abban, milyen veszélyes vegyi anyagokkal élünk együtt nap mint nap, mire kell figyelnünk használatuk során, és van-e valódi alternatívája a természetes tisztítószerekben rejlő lehetőségeknek.
Milyen potenciálisan veszélyes vegyszerek találhatók meg egy átlagos háztartásban?
A háztartásokban számos olyan vegyszer található, amelyek veszélyesek lehetnek akkor, ha nem megfelelő módon, kellő elővigyázatossággal használjuk őket. Ilyenek például a klóros fehérítők és egyéb fertőtlenítőszerek, a savas vízkőoldók és a lúgos zsíroldók.
Mennyire veszélyesek ezek a vegyszerek?
A vegyszerek veszélyessége általában a koncentrációtól és a felhasználás módjától függ. Ha a tisztítószereket a megfelelő adagban és körülmények között használjuk, akkor nem okoznak közvetlen egészségügyi problémákat. Sőt, például a felületeket fertőtlenítő szerek alkalmazása szükséges az érintéssel terjedő fertőző betegségek féken tartásához. Ezek nélkül nem tudna ilyen sok ember egymás közelében egészségesen élni. Ilyenek a klóros tisztítószerek – mint például a hipó – amelyek nagyon elterjedtek a háztartásokban, és főként fertőtlenítésre, penész vagy színes foltok eltávolítására használjuk őket. Fő hatóanyaguk a nátrium-hipoklorit, amely erős oxidálószer, de belőle csak erősen lúgos közegben nem szabadul föl a nagyon mérgező klórgáz. Ezek a vegyszerek minden élőlényre nézve veszélyesek. Így hatékonyan elpusztítják ugyan a betegségeket okozó baktériumokat, vírusokat és gombákat, de az ember bőrét is megmarják, és különösen a szembe fröccsenésük nagyon veszélyes. Szigorúan tilos továbbá bármilyen, hipoklorit-tartalmú tisztítószert bármilyen savval (akár citromsavval vagy ecettel) együtt használni, mert ilyenkor klórgáz szabadul fel. A klórgáz már kisebb mennyiségben is súlyos légúti panaszokat, akár tüdővizenyőt okozhat, nagyobb koncentrációban pedig életveszélyes is lehet. Sajnos gyakori, klórgáz-mérgezést okozó hiba valamely hipokloritot tartalmazó fertőtlenítőszer és egy savas vízkőoldó együttes használata. Ezért ezeket a szereket soha nem szabad egymással keverni, és mindig jól szellőző helyen, óvatosan kell használni őket.
A háztartásokban nagy segítségünkre vannak az erős és viszonylag tömény savak és lúgok is, amelyek rendkívül hatékonyak, de erősen maró hatásuk miatt veszélyesek. A főként karbonátokból álló vízkő eltávolítása savval való reakcióval egyszerűen megoldható. Ehhez azonban nem szükséges 10%-os vagy pláne 20%-os háztartási sósavat használni, mert a probléma megoldható gyengébb savakkal, pl. ecettel is. Aki nem szereti az ecet szagát, vásárolhat foszforsavat vagy citromsavat tartalmazó vízkőoldókat. Sajnos azonban a foszforsav (a foszfátos mosóporokhoz hasonlóan) a természetes vizekben algásodást okoz. A citromsav pedig viszonylag drága, és tényleg nagyon gyenge sav, ezért töményen is sokkal lassabban hat, mint akár a hígított sósav. A lúgos tisztítószerekben – például a hideg zsíroldókban vagy a lefolyótisztítókban – viszont általában nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid vagy más, töményen használva erősen maró hatású anyagok találhatók. Ezek a lúgok zsírokat (pl. a sütőben kifröccsent pecsenyelét) és fehérjéket (pl. a lefolyót eltömő hajszálakat) bontanak le, és ezért is használjuk őket zsíros szennyeződések vagy dugulások ellen. Ugyanakkor maró hatásuk miatt komoly sérüléseket okozhatnak a bőrön, a szembe kerülve pedig akár vakságot is. Éppen ezért használatuk során védőkesztyű és szemüveg viselése kötelező, és mindig fokozott óvatossággal kell velük bánni.
Hosszú távon okozhatnak-e ezek a szerek egészségkárosodást?
Ha a fentiekben említett vegyszereket a háztartásokban viszonylag ritkán használjuk, akkor inkább a nem megfelelő alkalmazási módok által okozott akut (hirtelen történő) mérgezések, marások lehetősége miatt veszélyesek. Ugyanis a hatóságok szigorúan szabályozzák az egészségkárosító anyagok forgalmazását. Ilyenek azonban például egyes oldószerek vagy festékek is, amelyek hosszú távú kitettség esetén esetleg növelhetik a rák kialakulásának kockázatát. A tisztítószerek gyakori használata emellett egyes, arra érzékeny egyéneknél allergiás reakciókat válthat ki, például bőrkiütést, asztmát vagy egyéb légúti betegségeket. A szerves anyagok közül viszont leginkább a robbanásveszélyes benzin okozhat (szintén akut módon) súlyos baleseteket. Szerencsére a modern mosószerek miatt manapság már nemigen használják a benzint olajos, gépzsíros ruhák tisztítására, de az utóbbi évtizedekben megjelent például a fűnyírók üzemanyagaként. Fontos tudni, hogy a kevés benzint tartalmazó kanna veszélyesebb a benzinnel teli kannánál, mert az előbbiben a benzingőz a levegővel robbanásveszélyes elegyet alkot.
Hogyan hatnak a vegyipar által gyártott tisztítószerek a környezetre?
A vegyipar termékei nélkül már nem lenne képes ilyen sok ember együtt élni a Földön. Azonban az igazán hatékony tisztító- és fertőtlenítőszerek jellemzője az, hogy nem megfelelő alkalmazás esetén az emberre és/vagy a környezetre is káros hatással lehetnek. Ha a fölöslegesen nagy mennyiségben használt tisztítószerek a szennyvizek szabálytalan kezelése révén bekerülnek a természetes vizekbe, akkor ökológiai problémákat okoznak. Ilyen anyagok például a mosó- mosogató- és tisztálkodószerekben lévő detergensek, amelyek feloldják a vízi madarak által a tollazatukra kent, azt vízhatlanná tévő zsírokat is. A víztisztítók ma már képesek eltávolítani ezeket a szennyeződéseket, de bizonyos anyagok, mint például a vizelettel a szennyvízbe kerülő, fogamzásgátlókból származó hormonok vagy gyógyszer-maradványok (igen kicsi koncentrációban) a természetes vizekbe kerülhetnek.
Léteznek természetes tisztítószerek? Mennyire tartja hatékonynak ezeket?
Igen, bizonyos célok esetében léteznek úgynevezett „természetes” alternatívák, például ecet, citromlé és a mosódió, amelyek részben helyettesíthetik a vegyipar által gyártott tisztítószereket. Ahogy korábban mondtam, az ecet és a citromlé vízkőoldó hatásúak, de például a szódabikarbóna zsíroldó hatása elhanyagolható, mivel vizes oldata csak nagyon gyengén lúgos kémhatású. Súlyos tévképzet azonban az, hogy ami „természetes” eredetű az ártalmatlan, és ami mesterségesen előállított, az káros. Gondoljunk csak arra, hogy például a gyilkos galóca mérge teljesen természetes eredetű és mégse tulajdonítunk neki jótékony hatást – ellentétben a mesterségesen előállított sok-sok vitaminnal és gyógyszerrel!
Mennyire környezetbarátok ezek a szerek?
A „környezetbarát” címke használata nem egyszerű, mert a köröttünk lévő világban (és a saját szervezetünkben) nagyon sokféle, bonyolult, és egymásra is ható, kényes egyensúlyban lévő folyamat zajlik. Azért is kell mindenkinek legalább természettudományos alapműveltséggel, és a megfelelő számú szakembernek pedig komoly, területspecifikus természettudományos tudással rendelkeznie, hogy a kényelmünket, biztonságunkat szolgáló anyagok által okozott károkat, illetve azok kezelési módjait érdemben mérlegelni tudjuk. Lehetne például tojássárgájával hajat mosni a közismert samponok helyett, hiszen a tojássárgája tartalmaz valamennyi, detergens hatású lecitint, csak éppen macerásabb, és kevésbé hatékony módszer lenne a samponok használatánál. Ezért inkább arra vigyázzunk, hogy a lehető legkevesebb samponnal és vízzel, és ne túlságosan gyakran mossuk meg a hajunkat. Fontos az is, hogy ne üljünk föl az áltudományos nézeteknek és „természetbarát” termékeket propagáló reklámoknak, hanem gondolkozzunk, és ha kétségünk támad, akkor többféle és hiteles forrásból tájékozódjunk.
A Nagy Diák Fenntarthatósági Teszt a NoPlanetB! program hazai megvalósításáért felelős Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány támogatásával valósul meg az Európai Unió és DEAR Program finanszírozásával.
A Nagy Diák Fenntarthatósági Teszt az Európai Unió pénzügyi támogatásával jött létre. A cikk és a játék tartalma a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete kizárólagos felelőssége, és semmilyen körülmények között nem tekinthető úgy, mint ami az Európai Unió állásfoglalását tükrözi.
