Nagy-Vargha Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkárral beszélgettünk, aki a közélet iránti elköteleződése révén az újságírásból lépett kormányzati szerepbe. Tapasztalatát és szenvedélyét most a fiatalok támogatásában, az önkénteskedés népszerűsítésében és a tehetséggondozás területén kamatoztatja.
Ön diákként újságíró szeretett volna lenni?
A közélet iránti érdeklődés már tizenéves korom óta jelen van az életemben, mindennapjaimban. 2002-ben az országgyűlési választásokon nem tudtam részt venni, mert még épp nem töltöttem be a 18-at. Nagyon a lelkemre vettem. Főleg, hogy több osztálytársam már szavazhatott. Később, mikor pályaválasztásra került a sor, már tudtam: politikával, konkrétabban politikai újságírással szeretnék foglalkozni. Vagyis a kezdeti érdeklődés pár év alatt szenvedéllyé vált. 10 évet töltöttem a médiában. Sokáig rádióztam, mindig a hírterületen dolgoztam. Volt pár év, amikor pedig német nyelvű, online hírszerkesztéssel foglalkoztam.
Miért váltott az újságírásról a politikára?
Ez egy nagyon izgalmas kérdés. A közéleti szerep lényegében az érem másik oldala. Míg újságíróként a politikusokat kérdeztem, most én kerületem a döntéshozatali oldalra, és már engem kérdeznek. Azért váltottam, mert a közélet, az emberek elérése mindig is fontos volt számomra. Most ugyanezt csinálom, csak éppen más hatékonysággal és más oldalról. Tanári diplomám is van, hiszen a másik vágyam az volt, hogy fiatalokkal, gyerekekkel foglalkozzak. A jelenlegi pozíciómban ez a két erős vonal összeért.
Miért fontos, hogy a fiatalok is megismerkedjenek a média készítésének alapjaival?
Ma a fiatalok számára talán a legnagyobb kihívás, hogy eligazodjanak a nagy médiazajban. Mi még azt tanultuk az egyetemen, hogy egy hírforrás nem hírforrás, mindig mindent több helyről kell ellenőrizni. Viszont ma már kontrollálatlan módon olyan információk jutnak el a fiatalokhoz, amelyeken nagyon nehéz kiigazodniuk. Talán az sem elég, hogy valamit több forrásból ellenőrzünk. Már nem csak a fake news jelent kihívást, hanem a deepfake is. Ezek kiszűrésére nagyon korán el kell kezdeni megtanítani a fiatalokat.
Mi az a három legfontosabb tulajdonság, amivel egy diákújságírónak rendelkeznie kell?
A kíváncsiság mellett elengedhetetlen az információk, a tudás iránti szenvedély. Valamint az, hogy mindig az objektivitásra kell törekedni. Emellett fontos, hogy legyen az emberben egy értékrendi iránytű, amitől nem tér el, hiszen csak így tud hiteles maradni.
Szívügye a tehetséggondozás, a fiatalok lelki egészsége, az önkénteskedés és a közösségek támogatása. Mit tud tenni ezért helyettes államtitkárként?
Az ifjúságügy mellett a tehetséggondozás és az önkénteskedés is mind a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz tartoznak.
Miután rengeteg inger éri a mai fiatalokat, a legfontosabb, hogy közösséghez tartozzanak. Mi abban tudunk segíteni, hogy olyan értékes programokat, projekteket támogatunk, ahol ez meg tud valósulni.
A tehetséggondozásban Magyarország legnagyobb állami támogatási rendszerével, a Nemzeti Tehetség Programmal évente több százezer fiatalt érünk el. Gyakorlatilag mindenkinek tudunk valamilyen segítséget nyújtani, aki része a tehetséggondozásnak. Érdemes nézni a nemzetitehetsegprogram.hu oldalát, itt minden lehetőség megtalálható.
Az önkénteskedés szintén egy nagyon szép és fontos terület, azt gondolom hatalmas előrelépés volt, hogy tavaly öt egyetemen elindítottuk azokat az önkéntes pontokat, amelyek az egyetemi hallgatókat köti össze helyi civil szervezetekkel.
A hétköznapokban hogy tudja megteremteni az egyensúlyt a munkája és a családja között?
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az ifjúságpolitikáért felelek, ezért nem is kell, illetve nem is tudom elkülöníteni a kettőt egymástól. Azzal a korosztállyal foglalkozom nagy részben, amelyben az én gyerekeim is vannak. Ez nekem óriási segítség, sok mindent személyesen, közvetlenül is látok, nemcsak amikor „hivatalból” fiatalokkal találkozom. A kettő inkább erősíti egymást.
(Vákics Konrád)
