A kreativitás ott kezdődik, ahol önmagunk vagyunk. Minden ötletünk egy darab belőlünk – egy emlék, érzés, gondolatok. Ezért fontos hűnek maradni önmagunkhoz, ettől lesz egyedi, amit alkotsz. Ebben a témában kérdeztem meg tábor tagjait, az alábbiakban ezekből olvashattok egy válogatást.
A kreativitás forrása
Első és legfontosabb kérdésnek tartottam a kreativitásuk forrását megtudni.
Gyarmati Erik szerint legkreatívabb része életének a gasztronómia, koktélbárban is dolgozik, ahol nagyon sokat foglalkozik az ízekkel, illatokkal. Elmondása szerint így fejezi ki kreativitását a hétköznapokban is.
Ezzel ellentétben többiek csendesebb kifejezést preferálnak. Bere Ábel a fotózáshoz, illetve írásaiba fordul, amiben közös Szőnye Rózsa Angyalkával. Mindkettőjük a szavak embere, írásaikban fejezik ki magukat. Teljesen más Garai Gergő érdeklődési köre, akinek kedvence gördeszkája és a rajzolás fő kifejezőeszköze.
Megmutatni vagy megtartani magunknak?
Arra is kíváncsi voltam, szerintük fontos-e, hogy a kreativitásukat másoknak is megmutassák. Erre a kérdésre kaptam a legeltérőbb válaszokat.
Erik álláspontja, hogy a művészetünk tesz emberré és ettől vagyunk különbek más élőlényektől, öröm ezt megosztani másokkal. Hasonló véleményen volt Ábel, aki ugyan erről a felszabadító érzésről beszélt. Ezzel ellentétben Gergő és Rózsa vélekedett úgy, hogy egy vers, novella vagy bármi kifejezési mód lehet annyira intim, hogy az igazi énedet mutatja meg és erre nem mindenki kíváncsi.
Stílus – a mindennapok művészete
Véleményem szerint a stílus ugyanolyan fontos önkifejezés, mint bármilyen más művészet. Ezügyben a táborozók saját tapasztalatairól érdeklődtem. A leghasonlóbb válaszokat itt kaptam, a stílus fejlesztése, esetleg több kiadás ruhadarabokra, művészeti kisvállalkozások támogatása.
Példaképek és inspirációk
Azok az emberek formálnak minket leginkább, akiket példaképként követünk, és akikre felnézünk.
Amíg Ábel magát minimalistának tartva, nem ragaszkodik tárgyakhoz, és nem hisz az ilyen bálványokban, addig Gergő Jamie Foy-t és Bob Ross-t tartja két hobbijának legnagyobb inspirációjának. Rózsa két választottja igen eltérő író, Vörösmartyt és Coolleen Hoovert. Rózsa műveikből nyer ihletet és műveihez is tőlük inspirálódik.
Hobbi és hivatás
Fontos az is, hogyha valaki a munkáját hobbiként fogja fel, és azt fejleszti magas szintre, amit szeret csinálni. Erik hétköznapjait ez tölti meg örömmel, és örül annak, hogy állandó munkaként is végezheti a számára kedves feladatot.
Ellenben Gergőnek a hobbija, mint a deszkázás vagy kosárlabda messze áll szakmájától, vagyis a programozástól és az AI tanulásától:
„Hogyha klasszikus hobbijaimként nézzük a deszkázást és a kosárlabdát, akkor azzal, hogy mit tanulok, nincs összefüggés. De nagyon szeretek programozni, meg az AI működését is nagyon szeretem tanulmányozni. Ahogy elkezdtem tanulni a szakmámat, úgy jöttek még plusz olyan hobbik, amik összefüggenek a tanulmányaimmal.”
Zárásként egy mélyebb kérdést tettem fel, ami az önértékelésre fókuszál, kérdésemre két nagyon eltérő választ kaptam. Amíg Ábel megelégedett, és igyekszik olyan feladatokat vállalni, amik előre viszik őt, addig Rózsának teljesen más gondolatmenete van. Szerinte sose lehet teljesen megelégedni önmagunkkal, az önkifejezésnek mindig lesz új formája- ruhák, elvárások és a személyiségünk változásával.
A kreativitás mindannyiunkban más formában él, nincs rá helyes út vagy szabály. A táborlakók is megmutatták, az önkifejezés lehet csendes vagy harsány. A közös cél, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, és megtaláljuk saját hangunk.
(Végh Hajnalka)
