Az európai kultúrkörben a sárkányok – fejük számától függetlenül – gonoszak, kapzsik és van egy rossz szokásuk: elrabolják a hercegnőket – ezzel adnak lehetőséget a hercegnek, hogy az elrabolt hölgyet megmentse, a sárkányt megölje, és így mindenki kedvenc hősévé váljon. A kínai kultúra hozzáállása ezekhez a mitikus „bestiákhoz” nem is lehetne különbözőbb.
A kínaiak egy hatalmas őssárkány, Long leszármazottainak tekintik magukat. Ez az egyik oka, hogy nagyon sokáig a kínai császár és az egész birodalom szimbóluma a sárkány volt. Ma, mivel Európában a sárkányok agresszívak és háborúskodók, a kínai kormány próbálja elkerülni, hogy ezzel azonosítsák az országot.
A kínaiak a sárkányokat nagyon sokféleképpen ábrázolják: emberalakban királyi ruhát viselve, koronával a fején. kígyótestű, négylábú lényekként vagy az általuk uralt víztömegként, például tornádóként. A sárkányoknak hatalma van a vizek, a vízesések, a hurrikánok és az áradások fölött, igy nem meglepő, hogy régen több faluban – főleg azokban, amelyek vízközelben voltak – templomokat emeltek a helyi „sárkánykirálynak”.
Ezen kívül a sárkányokhoz az erő, a hatalom, a jószerencse társul, így nem nagy csoda, hogy az uralkodó is ezt a teremtményt választotta szimbólumául.
A megszámlálhatatlan, külön névvel el nem látott sárkány mellett van nagyon sok olyan is, amelyeknek nevük és nagyon pontosan meghatározott feladatuk van. Tianlong a mennyei szekerek húzója, a mitikus világ összes égi Iénye az ő segítségével közlekedik az égen keresztül. Fucanglong az összes földfelszín alatti kincs őrzője. Zhulong egy hatalmas vörös sárkány, olyan hatalmas, hogy ő hozza létre a nappalokat és éjszakákat azzal, hogy kinyitja és bezárja szemeit, lélegzetétől jönnek létre a szelek.
A sárkányokat gyakran kötik a kilences számhoz, amit a kínaiak nagyon kedvelnek, hiszen a legnagyobb egyjegyű szám. A kilences szám segítségével írják le például a külsejüket: 117 pikkely — 9×13 darab. Mivel a kilences az uralkodó száma volt, csak ő viselhetett kilenc darab sárkánnyal díszített ruhát, ám tisztelete kifejezéseként csak nyolc volt jól látható helyen, egy pedig elrejtve.
A kínaiak sárkányok iránti szeretete a hétköznapi élet minden területén megjelenik: a sárkány a tizenkét kínai állatövi jegy egyike, 2012 volt a legutóbbi sárkány éve. Érdekes tény, hogy az ezen rendszert használó országokban az újszülöttek száma sokkal magasabb volt ezekben az években, mert a „sárkány gyermekei” szerencsések, és sokra viszik az életben.
A sárkánytánc az egyik leglátványosabb tradíció, amelyet főleg a kínai újévkor szoktak feleleveníteni. Az „életnagyságú” szövetből és fakeretből álló testeket egy egész csoportnyi szakember mozgatja. Hihetetlenül pontos és tökéletesen összehangolt mozgás kell ahhoz, hogy a tánc valósághű és realisztikus legyen. A hiedelem szerint minél hosszabb a sárkány, annál nagyobb lesz a közösség szerencséje.
Az ötödik hónap ötödik napján tartják meg minden évben a sárkánycsónakversenyt, ami eredetileg a vizek sárkányainak ünnepe. Ilyenkor sárkánycsónakversenyeket rendeznek a folyókon – ezeknek a hajóknak a mozgatásához húsz evezősre van szükség, valamint egy dobosra és egy kormányosra.
Most, hogy új megvilágításba helyeztem ezeket a csodálatos teremtményeket, talán más is olyan elborzadva fogja nézni a gonosz-sárkányokat-gyilkolnak-a-hős-lovagok típusú filmeket, mint ahogyan én szoktam.
(Orbán Tamara, Pesti Bölcsész, ELTE BTK, Budapest)
