Életének hetvenhetedik évében hunyt el a blues magyar királyaként emlegetett Deák Bill Gyula. Munkásságát felelevenítve búcsúztatjuk a Máté Péter- és Artisjus díjas énekest.
Deák Bill Gyula 1948. november 8-án Kőbányán látta meg a napvilágot. Szülei kétkezi munkásként igyekeztek fenntartani a családot, viszont minden igyekezetük ellenére Gyula szerény körülmények között nőtt fel. Elmondása szerint családjával hatan laktak egy szobában, lavórban fürödtek, a mosdó használatához pedig a folyosó végéig kellett menniük. A művész mindennek ellenére egy életen át ragaszkodott Kőbányához. A híres „Bill” becenév is a telepen ragadt rá.
Kisgyerekként focista szeretett volna lenni, elhivatottságának azonban egy baleset vetett véget, mikor 11 éves korában játék közben megrúgták és súlyos sérülést szerzett, ami miatt meg kellett műteni. Az őt operáló sebész műhibát vétett: a kisfiú combi visszere az operáció során elzáródott, ami később fájdalmas ödémaként jelentkezett. A helyzet súlyosságára való tekintettel visszavitték a műtőbe, ahol az altatásból felébredve szembesülnie kellett azzal, hogy amputálták a bal lábát.
Álma szertefoszlott és az öngyilkosság gondolata hívogatta:
később bevettem egy marék gyógyszert. Öngyilkos akartam lenni. Szerencsére kimosták a gyomromat. De valójában a zene mentette meg az életemet
– nyilatkozta a Heti Válasznak adott 2008-as interjújában. Mankója a művész imázsának ikonikus részévé vált, a kitartás, munka és bátorság szimbólumává ért.
A beatzene felfutása új eséllyel kecsegtetett Bill számára, aki szívesen hallgatta a többek között a Beatles és a Rolling Stones számait. A kőbányai házuk lépcsőfordulójában gyakran énekelte őket a szomszéd srác gitáros kíséretével. Egyszer elment Orszáczky Miklós és Szakcsi Lakatos Béla blueskoncertjére, ami után úgy érezte, semmi keresnivalója nincsen ezen a pályán, a blues műfaja azonban kérlelhetetlenül megragadta, és nem eresztette többet.
Orszáczky Miklós meglátta Billben a tehetséget, és szárnya alá vette. Miklós ekkor a Syrius progresszív rock zenekar basszusgitárosa és énekese volt, így vitte magával fellépni Gyulát, aki akkoriban gyári munkás volt. Zenei pályája a hatvanas évek végén, a Sztár együttes énekeseként indult el, később pedig jazzénekesként is kipróbálta magát.
Az országos áttörés a Hobo Blues Band (a továbbiakban HBB) vendégénekeseként jött el Deák Bill Gyula számára. A HBB megalakulását alapos figyelemmel kísérte a művész, és el-eljárt a próbáikra.
Ők nem azt nézték, hány lábam van, hanem hogy milyen hangom. Az meg jobb volt, mint Hobóé
– emlékezett vissza Bill a fent idézett interjúban.
Mozgáskorlátozottsága és mankója a színpadon szúrta a rendszer szemét, ami megpróbálta ellehetetleníteni: az Omega-turnén az Országos Rendező Iroda (ORI) nem engedélyezte, hogy velük menjen vendégművészként, hiszen nem tartották „színpadképesnek”. Ezek után Hobóék bejelentették őt állandó tagnak, amivel az ORI már nem tudott mit kezdeni. A Hobo Blues Banddel töltött hat év Bill visszaemlékezése szerint élete legszebb időszaka volt.
1983-ban szólókarrierje építgetésébe kezdett. Rossz vér címmel megjelentette első szólólemezét, melyen olyan ikonikus dalok foglaltak helyet, mint a címadó Rossz vér vagy a Felszarvazottak balladája. Egy évvel később már Chuck Berry rockgitár-legendával állt színpadra a Budapest Sportcsarnokban, aki szerint „Ő (Bill) a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam.” 1985-ben Deák Bill Gyula és a HBB útjai különváltak, mert Bill úgy érezte, hogy nem kap elég teret a zenekarban. Saját együttest alapított, a Deák Bill Blues Bandet, amellyel Dániában és Nyugat-Németországban is fellépett.
Deák Bill Gyula színészként is helytállt, szerepelt például a Szomjas György rendezte Kopaszkutya című kultfilmben, aminek zenei anyaga csak tizenkét évvel később jelenhetett meg lemezen az Aczél-féle 3T kultúrpolitika miatt. 1983-ban Szörényi Levente és Bródy János rockoperájában, az István, a királyban utánozhatatlanul játszotta Torda táltos szerepét.
2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, majd 2022-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést is, művészi tevékenysége és életútja elismeréseként.
Magánemberként csendes életet élt. Felesége 45 év házasság után hunyt el, utolsó éveit fia családjának körében töltötte. A fájdalmas emlék ellenére nem hagyott alább a labdarúgás iránti szenvedélye: elkötelezett fradista volt, aminek hősei – Puskás, Bozsik, Hidegkúti, egyszóval az Aranycsapat – bebizonyították: mindegy, honnan jössz, ha tehetséges vagy és dolgozol, sikeres lehetsz.
Ezt te magad is bebizonyítottad, Bill. Nyugodj békében.
(Fotók: 24.hu)
