Mindennap valamilyen formában értesülünk környezetünk állapotáról és megőrzésének fontosságáról, de valójában mit is teszünk érte? A hírek hallatán beszélünk róla egy kicsit, szomorú fejjel fogadjuk el a tényeket, de sok esetben nem teszünk semmit ellene.
Kihangsúlyozhatnám, hogy „sok kicsi sokra megy”, ahogy a mondás is tartja, de akármennyire is igaz, hogy egy ember nem tudja megváltani a világot – jelen esetben a környezetet és annak állapotát –, a változás mégis ott kezdődik, hogy észrevesszük és tudatosítjuk, mivel állunk szemben. Hiszen hiába akarunk tenni valamiért, ha nem tudjuk, pontosan mi ellen kell cselekednünk.
Ahhoz, hogy észrevegyük környezetünk változását, elég csak körbenéznünk. A hétköznapok során talán fel sem tűnik a sok akár apró különbség, csak akkor, ha néhány évvel korábbi adatokat is megnézünk. Ahol sokáig egy fa adott árnyékot, mára kivágták, és most éppen gyökeret ereszt egy új csemete. A réteken már javában építkezések folynak. Ez mind valós, és jelen van, de a legfeltűnőbb változás a szárazság következtében jelent meg.
Az utcán sétálva is könnyen feltűnnek kiszáradt füves területek, vízhiányban szenvedő növények és fák, illetve a sárguló levelek – amik egyértelműen nem a korán érkező ősz jelei. Ezeket a saját környezetünkben észleljük a legegyszerűbben, de ez egy globális probléma. Az öntözés megoldás lehet a szárazságra, bár egy terület felvirágozása még nem oldja meg a problémát, ahogy az sem, ha egy ember vállal magára ekkora feladatot De ha mindenki a saját növényeit öntözi a lehető legtöbb vízzel, az egy újabb problémát idéz elő: A víz nagy érték, és fogytán vagyunk belőle. A szárazság azzal jár, hogy kevés csapadék esik, így, ha elfogy a víz, mivel öntözünk? Ezért nemcsak az a fontos, hogy elegendő vizet adunk-e a környezetünknek, hanem az is, hogy ezt hogyan tesszük.
Egy számomra is bevált technika, ha azt a kevés esővizet tartályokba gyűjtjük és azzal öntözünk. Kis lépésnek tűnhet, de így olyan vizet használunk, ami egyébként is elfolyna, ezzel kevesebb ivóvizet fordítunk a növényeink locsolására. Az öntözőrendszer is kedvező lehet, ha víztakarékos. A mi otthonunkban és a környékünkön sokan mások is csepegtető öntözőrendszert használnak, amely, ha jól van elhelyezve, pontosabban juttatja a vizet a növényekhez. Ez pedig azt jelenti, hogy takarékosabb, mint egy slag vagy egy szórófej, bár ezek használata is sokszor elkerülhetetlen, így az ilyen esetekben az öntözés idejére és gyakoriságára kell figyelni.
Sokkal ésszerűbb a szárazságtűrő növényeket előnyben részesíteni, ha van rá lehetőség. Ha nincs, akkor az öntözés során a mulcsozás a víz megtartásának céljából fontos. Mi fakérget rakunk a talaj felszínére, ami könnyen megtartja a vizet, vagyis csökkenti a párolgást. Mulcsként használható fakéreg, szalma, vagy akár komposzt is. Ezeket közterületeken is észrevehetjük, hisz odakint a zöldeket nem a lakók gondozzák. A legtöbb esetben a város vagy térség vízkészletei által vannak ellátva folyadékkal. A közterületi növényeknek, a fáknak különösen nagy szerepük van, hisz árnyékot nyújtanak a közlekedők számára.
Ebben a témában megszólaltattam a helyi polgármestert, Nagy Attilát, aki válaszolt arra a kérdésre, hogy, milyen módszer segítségével kapnak a növények elegendő folyadékot. Elmondta, hogy a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb megoldást használjuk, amely egy 5 köbméteres tartályba felszívott víz kiöntözése a közmunkás kollégák segítségével. Sellyén van egy befogadópont, ahol az esővíz egy aknában gyűlik össze, emellett egy kút is rendelkezésre áll a hozzá kiépített öntözőrendszerrel.
Érdeklődtem nála arról, hogy az aszály jelenléte mekkora problémát okoz jelenleg. Elmondása szerint a vízhiány „megöl minket”. A helyzetet a koronavírus-járvány idején alkalmazott lélegeztetőgépekhez hasonlította: úgy fogalmazott, hogy környezetünk is egyfajta „lélegeztetőgépre”, vagyis az öntözésre szorul. Elárulta, hogy a Dráva területén is reformokat terveznek, de ezeknek a folyamatoknak az elindítása nehéz, és a jelenlegi állapot helyrehozása szinte lehetetlen. Külön kiemelte, hogy ez a probléma mindenkihez el fog érni, ha még nem ért el.
Tehát ahhoz, hogy a környezetünket segítsük, nem elég, hogy megfelelően próbáljuk gondozni a növényeinket, ha azok is kivágásra kerülnek és hiába ültetünk a sok feldolgozott fa helyett újat, ha azok nem növekednek megfelelően. Nyilván nem kell mindenkinek azonnal hatalmas változást véghez vinnie az otthonában. Szép gondolat lenne, de nem éppen kivitelezhető. Ha már csak apró tevékenységekkel figyelünk a környezetünk épségére, azok már számításba vehetőek. Attilát arról is kérdeztem, hogy az elmúlt években hány fa lett kivágva és elültetve, illetve, hogy van-e tervben fásítás: Állítása szerint 100 egyed volt kivágva, de 1400 lett elültetve és minden évben történik fásítás, idén lesz ilyen folyamat.
Az új beruházások és építkezések során pedig sok terület növényzete elpusztult. A különböző építőipari tevékenységekre szükség van, ezért létfontosságú, hogy a természet alkotásait pótoljuk. De az nem elég, ha elültetünk annyi fát, ahányat kivágtunk. Figyelembe kell venni a fajtát, hogy valójában hova is ültetjük, emellett pedig vigyázni kell rájuk, hogy minél előbb zöldellő fák és bokrok legyenek.
Ami globális probléma, az a saját utcánkban is megjelenik, de nincs kihatásunk arra, hogy az építkezések hol vannak, hogy hol vágnak ki fákat, és nem tudjuk megállítani a szárazságot sem. De azt eldönthetjük, hogy a saját környezetünkben mit teszünk a változásért.
(Sellyei látkép – Kiemelt fotó: Nagy Attila sellyei polgármester Facebook-oldala)
