„Ha nyár, akkor Balaton!” – Kétségkívül a magyar tenger a hazai turizmus egyik legjelentősebb központja. Ha viszont külföldi nyaralásról van szó, Horvátország az abszolút győztes a magyarok szemében.
Ebben a cikkben mind érzelmi, mind pedig reális alapon kívánom elemezni a magyar és a horvát tenger közötti hasonlóságokat, különbségeket. Ezen a nyáron két hetet nyaraltam a családommal a Balatonnál, öt napot pedig az Adrián töltöttünk.
A helyszínek
Balatoni nyaralásom helyszíne egy északi parti kis falu volt. Összesen négyen mentünk, autóval: a szüleim, a testvérem és én. A szállásért nem kellett fizetnünk, mivel a családunknak van egy közös nyaralója; így nyaranta mindenkinek jut körülbelül két hét. A kiadások legnagyobb részét tehát az étkezés, a (strand)belépők és a benzinköltség jelentette.
Mivel minden nyaramat a Balatonon töltöttem, így mindig várom, hogy a következő évben is visszatérhessek. Alapvetően pihenni és strandolni járunk ide, de kirándulni is szoktunk. Még ennyi év után is bőven akadnak olyan látnivalók, amiket korábban nem látogattunk meg vagy éppen ellenkezőleg: visszatérünk az adott helyre. A nyaralás alatt sokszor eszembe jutott Babits Esti kérdésének egy részlete: „csupa szépség közt és gyönyörben járván / mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: / ez a sok szépség mind mire való?” – ugyanis én is tapasztaltam azt, amit a közösségi médiában – pl. Redditen, Facebookon – sokszor olvashattunk a nyár során: „Eltűntek az emberek a Balatonról.” Nyilván e kijelentés nem szó szerint értendő, de tény, hogy a korábbi években megszokotthoz képest lényegesen kevesebb embert vonzott a magyar tenger. Teltházszerű tömeget csak hétvégente véltem tapasztalni a strandon, ahol közel 20 éve töltöm a nyaraim, és ahol emlékeim szerint mindig korán kellett érkezni a legjobb helyekért, főleg júliusban, a főszezon idején.
Horvátországi úticélunk Rijeka, azaz Fiume volt. A balatoni nyaralófalunkhoz képest ez egy teljesen más jellegű hely, hiszen Rijeka Horvátország harmadik legnagyobb városa – éppen ezért nem kifejezetten szokott lenni a nyaralni vágyók célpontja, ám mégis ezt a várost választottuk szállásunkul. Ez az egyik Magyarországhoz legközelebbi tengerparti helyszín, és autóval sok különböző jellegű látnivaló érhető el innen könnyedén. Az itteni szállások azonos árban vannak, mintha a Balatonon bérelnénk apartmant vagy szállodai szobát – ebből következik, hogy érthető, ha valaki a Balaton helyett az Adriát választja, hiszen nem drágább. Mi az interneten foglaltuk, nagy szerencsénk volt: szállásadóink végig kedvesek és figyelmesek voltak velünk, érkezésünkkor rögtön egy tál friss fügével fogadtak minket.
Életemben először idén láttam a tengert – így bármennyire is szeretem a Balatont, az Adria az újdonság varázsával hatott rám, és már az első pillanatban tudtam, ide még vissza kell jönnöm – erre pedig van is reális esély, hiszen nem a világ túlfeléről, csupán párszáz kilométerről van szó.
Utazás, közlekedés
A Balaton egyik nagy előnye, hogy az országhatáron belül van, így napszaktól, évszaktól függetlenül viszonylag könnyen és gyorsan megközelíthető – többször jártam már itt őszi, téli hétvégéken is. A tenger kicsivel távolabb van, de cserében egy lényegesen más világba csöppenhetünk. Tőlünk nem messze már teljesen más jellegű a klíma, merőben különböző a táj.
A tengerhez akár öt óra alatt is le lehet érni – igaz, az indulás időpontjának megválasztása sokat számít. Mi augusztus elején, egy szombati nap hajnalán indultunk útnak, végül 10 óra alatt érkeztünk meg az úticélunkhoz. A Zágráb – Bosiljevo távot 5 óra alatt tettük meg, ez kb. 70 kilométert jelent. (Bosiljevonál kettéoszlott az autótömeg, mivel ott válik szét az E71-es és az E65-ös útvonal: az előbbi Split-Senj felé, az utóbbi Pula-Rijeka irányába halad tovább.) A torlódás nemcsak azt jelenti, hogy sok autó van a pályán, hanem például azt is, hogy a benzinkutak mosdóihoz óriási sor áll. „A szükség nagy úr!” – szokás mondani, nem véletlen, hogy kortól, nemtől függetlenül viszonylag nagy volt a „gyalogosforgalom” a pihenőhelyek mögötti fasorok környékén. Egy szó, mint száz, horvát nyaralásunk egyik ominózus pontja az odaút volt. A kezdeti nehézségek ellenére viszont szerencsére pozitívan folytatódtak az események.
Balatoni programajánló
A Balaton és környéke számos programlehetőséget kínál mind az északi, mind a déli parton. Idén is jártunk Balatonfüreden, vagyis az „északi part fővárosában”, és a Tihanyi Apátságnál is, de írásomban nem ezekre az alkalmakra kívánok kitérni. A sokadik strandolós nap és a füredi, tihanyi látnivalók után kihívásra vágytunk, így a családommal összesen 4 különböző programot sűrítettünk bele egy napba. Már második alkalommal szerveztünk magunknak effajta „teljesítménytúrát” – legutóbb 2022-ben vágtunk neki az egynapos „Balaton-körbeautózásnak”. Első megállónk a balatonföldvári Kvassay-sétány volt, innen gyönyörködtünk a túlpartban, ahonnan komppal jöttünk át nem sokkal korábban. A sétányon való időtöltés után Zamárdi felé, a Kő-hegyi kilátóhoz indultunk. A Balatont úgy ismerem, mint a tenyeremet, de ebből a perspektívából még sosem láttam korábban, mivel főként az északi parton vagyok ismeretes. Az eddigi programok – a komp kivételével – ingyenesek voltak.
Ez után a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumot látogattuk meg, de előtte egy benzinkutas hotdogot ettünk ebédre Marcaliban. A déli parton az M7-es autópálya helyett az országúton mentünk, mivel kíváncsiak voltunk az itteni városokra, falvakra. A bivalyrezervátum ugyan nem egy szokványos balatoni látnivaló, de véleményem szerint mindenképp megéri megnézni, mivel testközelből láthatjuk ezeket az óriási állatokat, nem mellesleg a táj is szép. Körülbelül egy órát el lehet itt tölteni. A nap végén a keszthelyi Festetics-kastély parkját néztük meg, illetve itt estebédeltünk.
Horvátországi tapasztalatok
Horvátországban hasonló „receptet” követtünk: láttuk a helyi nagyvárost – vagyis Fiumét –, láttunk kisebb látnivalókat, illetve strandoltunk is. Érkezésünk délutánján megebédeltünk, kipihentük az utazás fáradalmait, majd pedig megnéztük Fiume belvárosát és a kikötőt. Vacsorára pizzáztunk, ahol hazai árakkal – illetve egy meglepő kulturális különbséggel találkoztunk: a limonádé a horvátoknál a citromos vizet jelenti.
A második nap délelőttjén Abbáziába indultunk. Az Isztriai-félsziget északi részén fekvő település kb. 20 perc autóútra van Fiumétől, és jellegzetessége a sok szép épülete, a Monarchia idején kedvelt elit üdülőváros volt. Számomra furcsa különbség volt a Balatonhoz képest, hogy itt bárki fürödhet a vízben, teljesen ingyen. Mi többekkel együtt utcai ruhában turistáskodtunk a víz melletti kövezett sétányon, míg mások törülközővel, fürdőruhában napoztak az „utcai” padon.
A strandolás alapvetően olcsóbb, mint itthon: nincs belépőjegy. Mi egy kis települést, Kostrenát néztük ki magunknak strandolási célul – a parkolás úgy, mint a legtöbb helyen, itt is fizetős volt, de a napijegy ára mindössze 9 euróba került. Ez nagyjából megegyezik egy kisebb balatoni strand családi belépőjének árával – sőt, lehet, hogy olcsóbb. Trükközni nem érdemes, láttunk büntető parkolóőrt.
A többi napon vagy a vízparton voltunk, vagy éppen az Isztriai-félsziget mesebeli városait fedeztük fel. A strandon két alkalommal ettünk ebédet. Érdekes, hogy alig voltak olyanok, akik hozzánk hasonlóan a partmenti éttermek, büfék kínálata iránt érdeklődtek volna; a bárokat sokkal többen látogatták.
Amikor nem étteremben ettünk, a szálláson magunknak készítettünk ebédet vagy vacsorát. A bevásárlás pont úgy zajlik Horvátországban, mint itthon. A Lidl kínálata szinte teljes egészében megegyezik a hazaival, de Plodinéban és Konzumban is jártunk. Csupán néhány különbség van a tejtermékeket vagy a húsokat illetően – például lehetett kapni előkészített csevapcsicsát. Az árak terén minimális különbség van egy-egy termék esetén, de a kasszánál azonos végösszeg jön ki, mint itthon. Nagy ziccer volt, de kihagytuk – legközelebb muszáj bepótolnunk a fiumei halpiacon való vásárlást.
Összegzés
Úgy gondolom, nyaralást illetően a cikkben tárgyalt két helyszín között nem feltétlenül érdemes győztest hirdetni. Ízlésen és az áron nem érdemes vitatkozni – az igényei mindenkinek különbözőek, míg az ár az Adria és a Balaton esetén megközelítőleg azonos. A magyar tenger a közelsége és a hozzá kötődő emlékek miatt sokaknak mindig különleges hely marad, ám Horvátország teljesen más jellegű élményt és lehetőségeket kínál.
(Kiemelt kép: Naplemente a Fiume melletti Kostrena település strandján 2026 augusztusában. A fotót egy több mint 40 éves Praktica Super TL1000-es fényképezőgéppel készítettem Kodak Ultramax 400-as filmre. A nyaralás alatt a digitális kamerám mellett jórészt az analóg gépemmel fotóztam – e cikkhez az analóg fotóim közül válogattam.)
