Fiatal zenésznek lenni nem egyszerű: az ember sokszor azt sem tudja, merre van az előre, hiszen annyi mindent kell elsajátítania. Melyek azok a lépések, amik elengedhetetlenek a sikerhez? Amikor nehéz eldönteni, mibe fogjunk bele a céljaink eléréséért, sokat segíthet egy tapasztalt, világot látott művész tanácsa. A Szentpéteri Csillával készült interjúnk során ezekre a kérdésekre választ kaphatnak a pályakezdő zenészek.
Mit jelent számodra a zene, és hogyan vált az életed meghatározó részévé?
Szentpéteri Csilla: Eredetileg nem én szerettem volna zenélni, édesanyám vágya volt, így beíratott zongorázni. A gyakorlás miatt sok áldozatot kellett hoznom már gyerekként is. Kilencéves koromban egy Mozart-szonatina volt az első olyan mű, ami igazán megérintett. Akkor éreztem először, hogy a zene boldoggá tesz és felszabadít. Amikor világhírű művészek koncertjeit hallgattam a Zeneakadémián, akkor döbbentem rá a zene igazi erejére, és megfogalmazódott bennem, hogy koncertzongorista szeretnék lenni. A zene lett az útitársam az életben. Tudnék nélküle élni, de minek?
Hogyan született meg a saját zenei koncepciód, és mi jelentette a legnagyobb fordulópontot a pályádon?
Sz.Cs.: Amikor együtt dolgoztam Vásáry Tamás karmester-zongoraművésszel, bemutatott Solti György világhírű karmesternek. Sajnos, mielőtt komolyabban együttműködhettünk volna, elhunyt a Mester, és ez számomra hatalmas törés volt. Egyfajta jelnek vettem, hogy ezt a nagy lehetőséget elveszítettem és rájöttem, hogy a saját utamat kell járnom, valami teljesen újat kell alkotnom. Ezt követően, 1996-ban ismertem meg a férjemet, aki olyan zenei világba vezetett be, ami addig ismeretlen volt előttem. Ekkor érlelődött meg bennem az ötlet: a klasszikus dallamokat átírom a saját ízlésem szerint, és ötvözöm őket a jazz eleganciájával, a latin ritmusok szenvedélyével, a rock dinamikájával és a blues mélységével. Magamat is bele szerettem volna fonni a zenémbe, és a saját zenei világom megteremtése után, 2000-ben elkészült az első lemezem, amivel popzenei eladási rekordokat állítottunk fel. Innen kezdett igazán felfelé ívelni a karrierem.
Mit tanácsolnál egy fiatal zenésznek, szerinted mi a legfontosabb a tudatos karrierépítés szempontjából?
Sz.Cs.: A jó ügynök vagy menedzser sokat számít – pont ezért érdemes külföldi szakembert megbízni a feladattal. Egy nyugati országban a művészmenedzsment teljesen más dimenzióban működik. Nemcsak a piac mérete és a kulturális közeg nyitottsága nagyobb, hanem a nemzetközi kapcsolatrendszer és a nemzetközi zenei életbe való beágyazottság is olyan kapukat nyit meg, amiket itthonról sokkal nehezebb átlépni. Továbbá kisebb, teljesíthető célokat tűzzünk ki magunk elé! A zenészek számára mindig előnyös, ha több stílusban és műfajban is kipróbálják magukat, így válik világossá számukra, mi áll hozzájuk a legközelebb, ezáltal a lehetőségek tárháza is szélesebbé válik. A kedvelt műfajokat érdemes már fiatalon tanulni és fejleszteni, ezzel nagy előnyhöz juthatunk. Ami elengedhetetlen a karrierépítés során, az a külföldi tapasztalat. A kapcsolatépítés és a gyakorlat megszerzése szempontjából kiemelkedő lehetőségeket rejt a külföldi tanulás, akár ösztöndíjjal is, hiszen tágítja a világlátást és a kultúrák ismeretét. Fontos tisztában lenni az aktualitásokkal globálisan is, és az utazás ezt mindenképpen elősegíti.
Milyen belső tulajdonságok és értékek szükségesek a hosszú távú szakmai sikerhez?
Sz.Cs.: Az egyik legfontosabb a szorgalom és a zene iránti alázat. Meg kell tanulni elfogadni, hogy a siker érdekében elengedhetetlen, hogy áldozatokat hozzunk és lemondjunk bizonyos dolgokról. Érdemes kitapasztalni a határainkat, és megtanulni nemet mondani azokra a dolgokra, amiket nem szívesen csinálunk. Nem szabad elvállalni olyan felkéréseket, amikkel nem tudunk teljesen azonosulni. Vizsgáljuk meg, hogy mekkora közönséggel tudunk kapcsolatot teremteni! Tanuljunk önismeretet, és legyen önbecsülésünk – ezek mind kamatoztatható értékek az életben, nem csak egy zenei vagy más karrier terén.
Mai fejjel, a tapasztalataid birtokában, mit csinálnál másképp a pályád elején?
Sz.Cs.: Fiatalon megtanulnék magas, tárgyalási szinten angolul. A nemzetközi szinthez elengedhetetlen a nyelvtudás. Előre meghatároznám, ki a célközönségem, és ennek megfelelően kezdeném meg a brandem építését. A zenekaromban még fontosabbnak tartanám, hogy olyan alkotótársakkal dolgozzak, akikkel megvan a kreatív összhang, és mindenkinek lenne felkészült váltótársa a zökkenőmentes koncertezés érdekében. A színpadi megjelenés hozzátartozik az előadáshoz, ezért csak a karakteremhez illő ruhadarabokban lépnék fel, olyanokban, amelyekben teljesen komfortosan érzem magam. És végül: megtanulnám a feltöltődés művészetét.
Egy pörgős turnéidőszak után ki kell lépni a mindennapokból – utazások, új élmények kellenek, mert a zenéhez az életből kell meríteni az energiát.
Mi az, amit a legértékesebbnek tartasz az eddigi pályafutásodból?
Sz.Cs.: Számomra minden koncertem nagy siker, hiszen azt csinálom, amit szeretek, és a közönségemmel kapcsolatot tudok teremteni. A koncertek végén a taps és az ováció, a visszajelzések mindig megerősítenek a folytatásban, és motiválnak a jövőmet illetően. Az előkészületek, a koncert, és utána, ahogy lebontják a színpadot, mind egy rituálé része, ami teljessé teszi a fellépések euforikus emlékét.
Mi adja számodra a legfőbb inspirációt az alkotói folyamat során?
Sz.Cs.: Felépítettem egy belső fantáziavilágot, ahová zeneszerzés közben visszavonulok. Az alkotás elvonulást igényel, ami sokszor az éjszaka csendjében érkezik meg. Leggyakrabban az utazásokból, a vitorlázás élményéből, egy jó könyvből vagy az átélt mély érzelmekből – legyen az boldogság, vágyakozás vagy csalódás – születnek meg a dallamaim.
Milyen új zenei terveken, projekteken dolgozol jelenleg?
Sz.Cs.: Régóta dolgozom együtt nagyszerű énekesekkel, így az első terv az, hogy a meglévő zenéimre dalszövegek szülessenek, majd bevonuljunk a stúdióba felénekelni ezeket. Ez adja most számomra a legnagyobb motivációt. A másik álmom pedig egy különleges kiadású vinyl (bakelit) lemez megjelentetése.
(Képek: Szentpéteri Csilla)
