Megcsörren a telefonunk, a kijelzőn pedig egy ismert bank telefonszáma jelenik meg. Felvesszük, a vonal másik végén pedig egy „banki ügyintéző” jelentkezik. De biztos, hogy valóban a bank keresett minket?
A hívószám-hamisítás, vagyis spoofing lényege, hogy a hívó fél olyan telefonszámot jelenít meg a készülékünkön, amely nem feltétlenül azonos a valódi hívó számával.
Ez azért veszélyes, mert a telefonszám alapján sokan automatikusan megbíznak a hívásban. Ha például egy bank ismert telefonszámát látjuk, könnyen azt gondolhatjuk, hogy hivatalos ügyintéző keresett minket.
A csalók ezután különféle történetekkel próbálkozhatnak. Például azt állítják, hogy gyanús tranzakciót észleltek a számlánkon, és azonnal szükségük van bizonyos adatokra a probléma elhárításához.
Előfordulhat az is, hogy egy „biztonsági munkatárs” azt mondja: a pénzünk veszélyben van, ezért egy másik számlára kell átutalnunk. Ez azonban éppen az a lépés lehet, amelynek következtében a pénz a csalóhoz kerül.
Fontos szabály, hogy egy banki ügyintézőnek nem kell telefonon elkérnie a teljes banki jelszavunkat, PIN-kódunkat vagy a tranzakció jóváhagyásához szükséges bizalmas adatainkat.
Ha egy hívás gyanús, nyugodtan szakítsuk meg. Ezután a bankot a hivatalos weboldalon vagy a bankkártyán feltüntetett elérhetőségen keresztül hívjuk vissza.
Az sem jelent automatikus biztonságot, ha a hívó sok személyes információt tud rólunk. Ezek egy része kiszivárgott adatbázisokból, közösségi oldalakról vagy korábbi adatszivárgásokból is származhat.
A csalók gyakran nem technikai trükkökkel próbálnak meg átverni bennünket, hanem a bizalmunkat használják ki. A hivatalosnak tűnő telefonszám pedig ehhez nagyon erős eszköz lehet.
Ezért érdemes megjegyezni: a kijelzett telefonszám önmagában nem bizonyítja, hogy valóban az hív minket, akinek kiadja magát.
Ha téged is érdekel a pénzügyek és a biztonságos bankolás világa, akkor mindenképpen töltsd ki a Nagy Diák Banktudós Tesztet.





















