A XX. század során az utazás egyre szélesebb rétegek számára vált elérhetővé és megfizethetővé. „Manapság már bárhová könnyen el lehet jutni!” – gondolhatnánk, ám a valóság ennél valamivel árnyaltabb.
A fejlett út- és vasúthálózatnak, valamint a sűrű repülőjáratoknak köszönhetően ma már rengeteg helyre eljuthatunk – legyen szó Európáról vagy éppen a tengerentúlról. Viszont mi a helyzet akkor, hogyha nem elégszünk meg a „könnyen meglátogatható” úti célokkal, és kihívásra vágyunk?
Sokunk nagy álma egy világkörüli utazás – ám az álom sajnos nem mindig válik valóra, hiszen kétségkívül sok pénz és nagy elszántság szükséges ahhoz, hogy hosszú hónapokon át szabadon „bóklásszunk” a világban. De tegyük fel, hogy mégis belevágunk: vajon hogyan festene egy ilyen kaland, ha a saját autónkkal indulnánk egy hosszú útra?
Autóval messzire: régen is voltak merész vállalkozók
Egy ilyen utazás nem veszélytelen, és fel kell készülni a legrosszabbra, de a mai (10–20 éves) autók bizonyos tekintetben sokkal megbízhatóbbak, mint régebbi társaik. Már a XX. század elején is akadtak olyan vállalkozó szellemű autósok, akik több ezer kilométeres utazásokra indultak. 1907-ben a francia Le Matin napilap különleges ötlettel állt elő: meghirdette a Peking–Párizs futamot, amelyen öt csapat indult.
Egy évvel később a New York Times és a Le Matin közösen támogatták a New York–Párizs versenyt. A hat induló csapat Amerikán való átkelés után hajóval jutott el Japánba, majd Vlagyivosztokból, Szibérián át közelítette meg Európát; csak hárman jutottak el Párizsig.
Mint látjuk, már száz éve is akadtak, akik hosszú utakra vállalkoztak. Mi jelentős előnyben vagyunk az akkori utazókhoz képest – sokkal kiforrottabbak az autók, könnyebben juthatunk térképekhez, információhoz, tehát bizonyos szempontból könnyebb dolgunk lenne, ha ma indulnánk útnak. Igaz, a technika vívmányai nem helyettesítik a tudást és a felkészültséget, de mindenképpen segítik az utazót.
Egyébként az autós túrázás ma is népszerű műfaj, hiszen egy-egy ilyen út életre szóló élményt nyújthat. Gondoljunk csak a Dakar Rallyra, a Budapest–Bamakóra vagy az Africa Eco Race-re. A részvétel persze nem veszélytelen, és számos kihívással jár, ugyanakkor a versenyzők bizonyos szempontból nagyobb biztonságban érezhetik magukat, hiszen nincsenek teljesen egyedül, számíthatnak a szervezők által biztosított háttérre és a többi résztvevő segítségére is.
Egyedül a nagyvilágban
Viszont mi a helyzet akkor, ha nem egy szervezett versenyen, hanem egyedül indulnánk el a világban? Erre is volt már több példa az elmúlt évtizedekben. A sok történet közül egyet szeretnék most kiemelni. 1947-ben két fiatal cseh mérnök, Jiří Hanzelka és Miroslav Zikmund egy Tatra 87-essel indult világkörüli útra.
A baráti páros különös vállalását a csehszlovák autógyár egy vadonatúj autóval támogatta. Hanzelka és Zikmund még a háború évei alatt megtervezték, megszervezték az útjukat, majd nem sokkal a háború vége után neki is vágtak – éppen ezért a háború utáni új világrend miatt több helyen kémnek nézték őket. Teljesítményük emberfeletti volt, hiszen sokszor úttalan utakon kellett haladniuk, mivel a térképeik többnyire nem fedték a valóságot. Az autó, amivel indultak, anno a cseh autógyár egyik csúcsmodellje volt, de mai szemmel nézve mégiscsak több mint 70 éves technikáról beszélünk.
Bejárták Afrikát és Dél-Amerikát, végül 1950-ben három és fél évnyi utazást követően, 42 ország meglátogatása után tértek haza Mexikóból. 1959 és 1964 közt újabb utazásra indultak, akkor a Közel-Kelet és Ázsia felé vették az irányt. Utazásaikról több könyvet is írtak, és rengeteg fényképet készítettek, de írásaik és filmjeik egy része a rendszerváltásig nem jelenhetett meg. Történetük izgalmas, nevüket ma mégis kevesen ismerik.
Útiterv és infopakk
Tegyük fel, hogy a cseh páros túrájából ötletet merítve mi is világkörüli útra indulunk. A tervezés és a felkészülés persze több hónapot venne igénybe – így ezt a cikket tekintsük vázlatnak a leendő utazásunkhoz! A cél autóval eljutni a Dél-afrikai Köztársaság fővárosáig, Fokvárosig, majd pedig az autót hajóval átvitetni Dél-Amerikába, és észak felé indulni (a cseh párostól eltérően a túra nem ér véget Mexikónál, hanem New Yorkig tart).
Az utazás egyik kulcspontja a megfelelő autó kiválasztása. Legfőbb szempont a megbízhatóság és a könnyű javíthatóság. Érdemes olyan modellt választani, amely világszinten jól ismert és nagy példányszámban gyártott. Az interneten a túrás csoportokban két modellt: a Toyota Hiluxot vagy Land Cruisert szokták javasolni, de persze bármilyen autóval el lehet indulni. Csupán azt kell mérlegelni, hogy mennyire vagyunk jártasak az autószerelésben, a kiválasztott modellt milyen országokban forgalmazták, hiba esetén honnan szerzünk megfelelő alkatrészt stb. Egyébként nem teljesíthetetlen az sem, ha valaki furcsa, túrára látszólag nem ideális autóval indul: a korábban említett Budapest-Bamako Rally általában indít egy úgynevezett Spirit kategóriát is a versenyein. Ennek a lényege az, hogy az indulók minél szokatlanabb, minél régebbi, minél különlegesebb autóval nevezzenek. Az autót indulás előtt megfelelően fel kell készíteni, de ami talán ennél is fontosabb: magunkat is. Mind mentálisan, mind egészségügyileg – indulás előtt fontos a védőoltások beadatása.
Az Európából Afrikába való átjutás két módon lehetséges: közúton vagy komppal. Az egyik opció, hogy végig szárazföldön haladunk, vagyis itthonról kelet felé indulunk, majd Törökországon és a közel-keleti országokon át megérkezünk Egyiptomba, és dél felé vesszük az irányt. A kelet-afrikai országokon való átkelés elméletileg ugyan lehetséges – a cseh páros is körülbelül ebbe az irányba haladt –, de ez az útvonal Szudánt is érinti, ahol 2023 óta polgárháború dúl, ezért az országba való belépés egyáltalán nem ajánlott.
A másik lehetséges mód az, ha Nyugat-Európa felé indulunk, majd Spanyolországból komppal kelünk át a szomszédos kontinensre. Ez esetben nyugat-afrikai országokon keresztül haladunk Fokváros felé. A Dél-Afrikát elérni vágyó autós és motoros túrázók körében ez mondható a népszerűbb útvonalnak, de persze ez sem teljesen veszélytelen. Egyébként a határokon való átkeléshez az útlevelünkön túl sok helyen szükség lehet a Carnet de Passages nevű nemzetközi dokumentumra, ami az autó vámútleveleként definiálható. A Fokvárosig való eljutás a nyugati parti országokon át nagyjából 16.000 kilométer, ez napi 7 óra vezetéssel számolva kb. 5-7 hétig tartana.
Fokvárosban 1-2 hét kényszerpihenőt kellene eltölteni, mivel az autó hajóval történő átszállítása Argentínába a papírmunkával együtt számolva akár 3-5 hétig is tarthat. Mi, az utazók pedig repülővel jutnánk el Buenos Airesbe, Argentína fővárosába, ahol ugyancsak városnézéssel és a környék felfedezésével töltjük az időt, míg az autó épségben meg nem érkezik.
Ezután kezdetét veheti az amerikai autózás. Kolumbiáig nem lenne semmi gond, a körülbelül 6500 kilométeres távot 2-3 hét alatt meg lehet tenni – viszont Dél- és Észak-Amerika között a szárazföldi összeköttetést a Kolumbia és Panama határán fekvő Darién-régió szakítja meg. Az áthatolhatatlan őserdő miatt a pánamerikai autóút mintegy 100 kilométeres szakasza a mai napig hiányzik. Több expedíció is megpróbált átkelni a térségen, de az út rendkívül nehéz és veszélyes.
Ha tehát autóval szeretnénk tovább haladni az USA felé, Kolumbiából mindenképpen hajóval kellene eljuttatni a járművünket Panamába, míg mi repülőn megyünk tovább. Szerencsére a szállítás ez esetben nem venne igénybe olyan sok időt, mint Afrika és Dél-Amerika között, de itt is érdemes egy kis kényszerpihenővel számolni.
Panamavárosból már „egyenes út” vezet New Yorkig. A 7500 kilométeres távot leghamarabb 2-3 hét alatt lehet megtenni, az egyre jobb minőségű utak miatt az Mexikón és az USA-n való átautózásra egyfajta „könnyed levezetésként” is tekinthetünk. A teljes túra mindent egybevetve minimum 3-4 hónapig tartana, de lassabb tempó esetén akár fél évbe is telhet, pedig nem sok városnézéssel kalkuláltunk. Te belevágnál egy ilyen különleges utazásba?
(Kiemelt kép: https://www.erdekesvilag.hu/13-eve-indult-vilagkoruli-utra-autoval-egy-argentin-csalad/ )
