A környezetvédelemről sokszor úgy tanulunk, mintha az ember a természeten kívül állna, pedig valójában mi is ugyanannak a rendszernek vagyunk a részei. A víz, a talaj, a növények, az állatok és az emberek mind hatással vannak egymásra. Ha ezt megértjük, talán könnyebb nemcsak azt látni, mi romlik el körülöttünk, hanem azt is, hogy mi mit tehetünk érte.
A WWF Magyarország 1991 óta dolgozik a hazai természeti értékek megőrzéséért és helyreállításáért. Az erdők, a folyók és vízi élőhelyek, a nagyragadozók, a klímavédelem és a környezeti nevelés fontos részei a programjuknak. Györgyi-Ambró Gergő, a szervezet környezeti nevelője szerint a változáshoz nem a szorongás, hanem a cselekvés és a közösségek együttműködése adhat lendületet.
A szárazság már a városi parkokban is látszik
A szakembert leginkább az időjárási változások, az elmúlt évek melegedő trendje és az egyenlőtlenül érkező csapadék aggasztja. Állítása szerint a nyár után már egy városi parkban sétálva is jól látható volt a szárazság. Gergő munkájának egyik legfontosabb része, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet: „Most kell cselekednünk, együtt és közösen.”
Magánemberként ő maga is igyekszik klímabarát módon étkezni. A marhahúst és a tejtermékeket szinte teljesen kiiktatta diétájából, minél több növényi, lehetőleg hazai és szezonális alapanyagot használ. Szerinte ehhez nem kell egyik napról a másikra teljesen vegánná válni, nála is hosszú folyamat volt az átállás.
A munkájában az motiválja, amikor látja, hogy a megszerzett tudást mások továbbadják. Ha például egy tanári képzés után a pedagógusok saját programokat szerveznek a diákjaiknak – terepkirándulást szerveznek a gyerekeknek, vagy a vízmegtartásról és a szabad folyású folyók fontosságáról tanítanak – annak szerinte sokszorozó ereje van.
Hasonló élményt jelent számára a fiatalokkal való közös munka is. A PandaBandában és a ReGenerációban résztvevők közösen tanulnak, gondolkodnak, majd konkrét programokat valósítanak meg: például közösségi batyus ebédet, flashmobot vagy gyerekeknek szervezett túrát.
A természet megszerettetése élményekkel kezdődik
Gergő szerint a természet iránti kötődés akkor alakul ki, ha valakinek személyes élményei vannak róla: megtapasztalja, milyen kint lenni, milyen élőlényekkel találkozhat, és milyen érzés a természetben időt tölteni. Ehhez nem feltétlenül kell erdőbe menni. Egy városi park is elég lehet: lehajolni, megfordítani egy követ, és megnézni, mi él alatta. Ezek az egyszerű élmények később értékekké alakulhatnak.
A negatív jövőképek szorongást okozhatnak, ezért inkább arra érdemes fókuszálni, milyen pozitív, természetbarát jövő várhat ránk, ha most cselekszünk. Példaként egy olyan várost említ, ahol nincs autózaj, az emberek biciklivel vagy gyalog közlekednek, és az autók dudája helyett madárcsicsergést lehet hallani. Ehhez azonban sokunknak össze kell fogni, és a döntéshozóknak is jelezni kell, hogy kevesebb autót szeretnénk a városokban.
Egy ember kevésnek tűnhet, egy közösség már nem
Egyetlen embernek valóban nehéz lehet rendszerszintű változást elérnie. Lehet petíciót aláírni, írni a képviselőnek, adatokat kérni, bojkottálni vagy csatlakozni egy mozgalomhoz. Gergő szerint azonban a leginkább az tölti fel az embert, ha hasonlóan gondolkodókkal együtt cselekszik.
Fiatalokból közösség, ötletekből konkrét változás
A ReGeneráció kifejezetten a 15–25 év közötti fiatalokat szólítja meg. A több hónapos programban a résztvevők közösséggé formálódnak tanulás közben. A 2026-os programban a városi fenntarthatóság, a közösségszervezés és az érdekérvényesítés állt a középpontban.
Nem szorongás, hanem cselekvés
A természetvédelemben dolgozni azt is jelenti, hogy az ember sok negatív hírről hall. Gergő szerint őt éppen a közösség és a pozitív változások segítik abban, hogy ne a szorongás legyen a meghatározó érzés. Budapest kerékpáros közlekedését hozza példának. Középiskolásként még szinte egyedüli biciklisként tekert át a városon, ma viszont jól látható a városi bringás forgalom: kerékpáros szervezetek, érdekképviseletek, infrastruktúrák és szervizpontok is létrejöttek. Szerinte ez azt mutatja, hogy igenis lehet pozitív irányba változni. „Nem az hozza a megoldást, ha szorongok, hanem az, ha a pozitívért teszek” – fogalmaz.
