Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a média teljes átalakulását átélhettem és átélhetem most is.
Az első cikkeimet, mint mindenki más, aki a múlt század hetvenes éveiben született és újságíró akart lenni természetesen én is papírra írtam. Előbb otthon egy füzetbe, majd 1992-ben a Nemzeti Sport Tini című mellékletébe. Ezt követően külsős voltam a Pest Megyei Hírlapnál voltam külsős, majd 1997-ben kaptam állást az Új Pest Megyei Hírlapnál (a régi és az összes többi Pest megyei kiadvány megszűnt). Formabontó módon nem sportról, hanem belpolitikai és regionális témákról kellett írnom, de nagyon sokat tanultam ebben az időszakban fegyelemből és elkötelezettségből.
A lap megszűnését követően kipróbálhattam magam az állami szférában, a Pest Megyei Önkormányzat sajtó- és kommunikációs osztályán dolgozhattam (csak érdekességként jegyzem meg, hogy ez volt az első munkahelyem ahol volt internet…). Innen 2000-ben igazoltam át a Nemzeti Sporthoz, amely akkor minden sportújságíró álommunkahelye volt. Itt magyar labdarúgással, előbb az Újpesttel, majd a Videotonnal foglalkoztam. Folyamatosan követtem a klubok hétköznapjait és meccseit, utazhattam velük külföldi meccsekre is. Tizenhárom és fél év után úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam más területen is és egy kommunikációs cégnél helyezkedtem el tanácsadóként, ám viszonylag gyorsan, másfél év alatt kiderült, hogy ez nem az én pályám, így visszatértem az újságíráshoz, ám ekkor már az online vonalra. A blogstar.hu főszerkesztő-helyettese voltam, mellette pedig a sportfaktor.hu alapító főszerkesztőjeként dolgoztam. Innen a Lakihegy Rádióhoz vezetett az utam, így kipróbálhattam egy újabb területet. Szerkesztettem híreket, készíthettem riportokat és vezethettem műsort. Ezzel párhuzamosan a nemzetközileg elismert Goal.com magyarországi szerkesztőségét. 2022 tavaszán a Ringier Kiadó felkért, hogy legyek az induló sportal.hu alapító főszerkesztője. Az oldal 2022. október 3-án elindult, így azóta ez tölti ki a napjaimat.
1997-ben választottak meg a DUE elnökének, de az egyesületnek 1992 óta tagja vagyok és 1993-ban voltam először nyári táborban. Büszkén vallom, hogy a szakmai tudásom jelentős részét az egyesületnek köszönhetem, hiszen az itt tanultakat a mai napig hasznosítani tudom. Az egyesületnek a tudás mellett sok barátot is köszönhetek és mindezért is nagyon hálás vagyok ennek a közösségnek.
A DUE tulajdonképpen a teljes magyar sajtó elmúlt bő harminc évét lefedi, hiszen a tárcsásmagnótól és a stencilgéptől eljutottunk az online technológiákig a táborokban is. Vagyis, aki végig velünk volt és marad is végig, azt mindent tud a médiáról.
