A sport több, mint testmozgás – közösség, életforma és inspiráció. A Sportoló Nemzet Klub éppen ezt képviseli: egy országos közösséget, ahol a mozgás élménnyé válik, az egészséges életmód pedig természetes része a mindennapoknak. A klub célja, hogy ösztönözze a fiatalokat a rendszeres testmozgásra, miközben élményeket, közösséget és kézzelfogható előnyöket kínál.

Idén nyáron a Sportoló Nemzet a fesztiválszezonba is bekapcsolódik, hiszen ott lesz az EFOTT-on, és különleges kihívásokkal várja a mozogni vágyókat. Július 9-én közösségi futásra, július 10-én pedig bringás kihívásra hívják a résztvevőket. A táv teljesítése után mindössze 1968 forintért váltható EFOTT napijegy – így aki sportosan kezdi a napot, az este a fesztiválon lazíthat. Egyetlen program, amely összeköti az aktív életmódot és a nyári szórakozást.

A Sportoló Nemzet Klub tagsága ezen túl is rengeteg lehetőséget kínál: kedvezményes belépők uszodákba, edzőtermekbe, sporteseményekre, valamint sorsolások részvételi lehetőséggel olyan népszerű programokra, mint a Balaton-átúszás, a Balaton-átevezés vagy különböző futóversenyek. A klub közösséget épít, motivál, és aktív életmódra ösztönöz – nemcsak egyénenként, hanem társadalmi szinten is.

A sportolonemzet.hu oldalon néhány kattintással lehet regisztrálni, és máris elérhetővé válik minden lehetőség – köztük az EFOTT kihívás is.

A jövő egy egészségesebb, sportosabb és összetartóbb közösséggel kezdődik. Csatlakozz te is a Sportoló Nemzethez, és éld át, milyen az, amikor a sport valóban élménnyé válik!

A mindennapi mozgás nem csak a fizikumot, hanem a szellemi képességet is erősíti, fejleszti, így a sportoló ember jólétére is kedvező hatással van. Dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkárral a Nagy Diák Sportteszt döntőjén beszélgettünk, amit a DUE Médiahálózat rendezett meg a HM Sportért Felelős Államtitkárság, a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet és a Sportoló Nemzet támogatásával.

Ön mit sportolt? Van ideje a munkája mellett arra, hogy maga is sportoljon?

Fiatal gyermekkoromban úsztam, vízilabdáztam és kosárlabdáztam, és most is szakítok a munka mellett időt arra, hogy rendszeresen edzést végezzek. Futok, úszok, teniszezek, és saját testsúllyal erősítést végzek.

Ön szerint mit ad a sport a hétköznapi életünkhöz?

Egyrészt egy jó küllemet, fizikumot. A sportolástól jobban nézünk ki és jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Biológiailag, egészségügyileg is kimutatható, hogy ha valakinek karban van tartva a fizikuma, akkor sokkal jobban teljesít szellemi munka végzése közben is. A sport segít abban is – ami a mai világban egy igen nagy kihívás –, hogy a virtuális térből kiszakadjunk. A sport által egy hús-vér közösségnek lehetünk tagjai, ami sokat hozzátesz mindenki hétköznapjaihoz.

Önnek mi a feladata sportért felelős államtitkárként?

Azt szokták mondani, hogy a magyar sportot vezetni. Ez nehéz kérdéskör, hisz van egy szegmense ennek, ami a versenysport, erre vonatkozóan támogatási programokat kell kitalálni, végrehajtani, ellenőrizni, számonkérni. Emellett pedig van a közösségi sport, ahol az a feladatunk, hogy minél több olyan rendezvényt és programot szervezzünk, olyan körülményeket alakítsunk ki, amivel az embereket mozgásra tudjuk ösztönözni. A harmadik terület a nemzetközi ágazat, amely során a magyar sportot kell különböző diplomáciai testületek és nemzetközi szövetségek felé képviselni.

Mi a Sportoló Nemzet Program célja?

Az elmúlt időszakban az egészségtelen táplálkozás és szokások eredményeképpen rosszul alakult a statisztikánk európai és világviszonylatban is. Arra hívjuk fel ezzel a programmal a figyelmet, hogy érdemes sportolni. Ehhez olyan kedvezményeket biztosítunk a Sportoló Nemzet Klub tagjai számára, amik arra ösztönözhetik őket, hogy látogassanak el különböző állami tulajdonú létesítményeinkbe, vegyék ezeket igénybe, és minél többen sportoljanak, mozogjanak.

Több mint 15 000 fiatal kapcsolódott be az országos Nagy Diák Sportteszt edukatív játékba. Mit gondol, miért ilyen népszerű ez a program?

Azért, mert függetlenül attól, hogy mennyi ember sportol, a sportot nagyon sokan követik. Szeretünk foglalkozni azzal a sporttal, ami számukra kedves, ebből adódik, hogy ennyien megmérettetik azt a tudásuk, amit 10-20 év alatt felszedtek.

Melyik magyar sporteredményre a legbüszkébb?

Arra, hogy 190 olimpiai aranyunk van, és ezzel Magyarország a mai napig a legeredményesebb nemzetek közé tartozik.

(Millei Anikó, Vákics Konrád)

Deák Szilvia a személyességet, a pillanat fontosságát hangsúlyozza verseiben. Mindig az aktuálisan vele történtekről ír: arról, ami ő maga. Romanticomodern című kötetéből Párizsban nemrég verses-zenés darabot mutattak be. Erről, az alkotóként bejárt útjáról, ihletforrásairól beszélgettünk.

A francia nyelv iránti szeretet áthatja a pályádat és az életed: a műveid is főként ezen a nyelven jelennek meg, francia nyelvet oktatsz, Párizsban is számtalanszor jártál már. Mi fogott meg ennyire a nyelvben?

Kilencévesen nagy hatást gyakorolt rám egy Toulouse-Lautrec-ről szóló könyv, megfogott a pályája, a festőt körüllengő sajátos hangulat. Már akkor eldöntöttem, hogy franciát szeretnék tanulni, ezért is választottam a Zrínyi Ilona Gimnáziumot Nyíregyházán, ahol oktatták a nyelvet. Maga a légiessége, a zeneisége, a könnyedsége tetszik leginkább. Emellett egy másik nyelven másképp gondolkodik az ember, egy kicsit más lesz tőle. Ez is vonzott a franciában.

Egyik első publikált műved a 2007-es Papírsárkány című novella volt. Miképp jutottál el az alkotásban idáig?

Már gyerekkorom óta írok verseket és naplót – az első versemet, amelyre emlékszem, hétévesen írtam. Utazásaim során, amikor Franciaországban dolgoztam au pairként, írtam egy útinaplót, de azt csak a barátaimnak mutattam meg. Az első publikált művem viszont nem a Papírsárkány volt, hanem egy Maupassant-nak írt levél. Ez motivált arra, hogy érdemes ezt csinálnom, akár francia nyelven is. Ez adta az első inspirációt a pálya folytatására.

Mindezek mellett a szabadvers a fő műfajod. Úgy érzed, hogy ezen keresztül tudod legjobban közvetíteni a mondanivalódat?

A verseim tulajdonképpen olyanok, mint amilyen én vagyok. Alapvetően szabad gondolkodás jellemez, szabad foglalkozást űzök, magántanár vagyok. Ez az a létforma, amelyben önmagam lehetek, ebben tudom magam igazán kifejezni.

Olvastam rólad, hogy a jelen, a pillanat varázsa fog meg leginkább alkotáskor. Az életed is eszerint éled?

Mindig a jelenben élek, próbálom az adott pillanatból, az adott órából, az adott napból a maximumot kihozni, és közben kicsit mindig a jövő felé tekintek. Ez a munkámban is így van, hiszen online adok órákat jelenleg, korábban tolmácsként is dolgoztam, tehát a pillanatban kell teljesíteni. Tulajdonképpen teljesen a jelenben élek.

A Romanticomodern kötetben több vers is foglalkozik a fiatal generációval. Célod, hogy ezzel a témaválasztással közelebb hozd őket a költészethez?

Amikor ezeket a verseket írtam, akkor robbant be az internet – ha lehet így mondani. Nem volt benne semmilyen tudatosság, sem szándékosság, egyszerűen csak jött egy gondolat. Úgy vélem, hogy ma ez a legkortársabb téma, tulajdonképpen ezért születtek a versek. Úgy tapasztalom, hogy a fiatalok nagyon nyitottak a költészetre. Sok fiatalt ismerek, aki olvas vagy akár ír is verseket.

Említetted, hogy a kötetből készült zenés darab egy budapesti nő útkereséséről szól. A főváros a te életedben és pályádban is fontos állomás volt?

Budapestre 2000-ben költöztem, 2020-ig éltem ott. Az írást is ott kezdtem el. Mindent, amit alkottam, publikáltam, a főváros inspirált. A budapesti éveimnek az egyik, írással kapcsolatos pozitív visszajelzése a Száz szóban Budapest pályázat volt. Erre beküldtem az egyik írásomat, és 2017-ben bekerültem a legjobbak közé, az alkotásom pedig zsebkönyv formájában megjelent. Emellett a másik ilyen elismerés, mely egyben a budapesti éveimnek is az összefoglalója, a Francia krémes című novellámhoz kötődik. A novella 2017-ben a Momo’s Private Budapest nemzetközi fesztiválon elnyerte a Civilek a Palotanegyedért Egyesület különdíját. Ez is inspiráló volt, megerősített, hogy érdemes folytatni. Mindig örülök a visszajelzéseknek, véleményeknek.

Ha már csak egy embert megérintett a szöveg, mond neki valamit, kivált belőle egy érzést, az már nekem siker.

2020 óta élsz egy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kis faluban, Csarodán. Egy korábbi interjúban említetted, hogy jelenleg is dolgozol egy versesköteten, melynek a fő témája az itteni táj lesz. Mi inspirál ebben a környezetben?

Ezeket a verseket úgy neveztem el, hogy lélegzetnyi versek – olyan rövidek, hogy egy levegővétel alatt el lehet olvasni őket, és talán ennyi idő alatt meg is íródnak. Ez egy adott érzelmi állapotnak a kivetülése, amit próbálok a beregi tájjal, főleg a növény és állatvilággal átadni. A Tisza mint jelenség a fő motívuma a kötetnek. Az emberi életet is szimbolizálja, mintha az életem lenne belefűzve. Gondolok viszont még itt a kocsányos tölgyekre, illetve a tiszavirágra, mint a szerelem szimbolikájára egyben, vagy bármilyen környezeti jelenségre: ez lehet egy vihar, szivárvány vagy délibáb. Ezeket próbálom az érzelmekkel összekapcsolni. Kicsit olyan, mintha egy haiku lenne, de mégsem az, mert annak nagyon kötött a formája. Ez sokkal szabadabb, de mégis van egy képi világa, egy lüktetése, egy dinamikája, és így egy lélegzetnyi idő alatt el lehet olvasni. Mindig a jelenben élek, mindig arról írok, amit érzek, ahol vagyok. Ezek először a budapesti évek voltak, most a beregi évek, és lehet, hogy pár év múlva Párizsról fogok írni egy verseskötetet.

(Morvai Bence, Debreceni Egyetem, Az év diákújságírója, felsőoktatás, 1. helyezett)

Ha a jazzre gondolunk, szinte mindenkinek egyből a szaxofon jut eszébe. Ugyan a műfaj kezdetekor még más szólóhangszerek domináltak, a fa- és rézfúvós hangzást vegyítő szaxofon idővel emblematikus elemévé, már-már szinonimájává vált a jazznek. A műfaj legnagyobb nevei is sokan ezen a hangszeren futottak be: Charlie Parker, John Coltrane, Paul Desmond és Yusef Lateef is.

Yusef azonban egy igazi multiinstrumentalista volt, több, mint tíz hangszeren játszott. Először szaxofonozni tanult, később a Wayne-i Konzervatóriumban fuvolázott, de az egzotikus fúvósok is nagyon vonzották. Az 1957-ben kiadott Prayer to the East albumától kezdve pedig célja, már-már hivatása lett a keleti hangzások és hatások elegyítése a hagyományos jazzel. Ennek a folyamatnak talán legkiemelkedőbb és legtöbbre tartott darabja az 1962-ben megjelent Eastern Sounds.

Az album már az első, The Plum Blossom névre keresztelt dalával felrúgja a hallgatók elvárásait. A számban Lateef egy, még zeneszeretők által sem gyakran ismert hszün elnevezésű kínai gömbfuvolán játszik. Ezt a hangszert úgy kell elképzelni, mint egy körtemuzsikát, és a terjedelme is csupán öt hang. Ha ez nem lenne elég meglepő, a basszuson Earnie Farrow rabab-on, egy afgán népi hangszeren kíséri. A keleti hangszerek harmóniája a zongorával egy multikulturális, meditatív hangzást teremt, ezzel egy igen egyedi atmoszférát és irányt meghatározva az albumnak.

Az album közepén található Lateef leghíresebb darabja, a Love Theme From Spartacus. Ez a Stanley Kubrick által rendezett 1960-as Spartacus című film egy témájának a feldolgozása. A filmben a dal zenekari hangszereléssel csendül fel Spartacus monológja közben.

A második filmdal feldolgozás a Love Theme From The Robe, is egy monumentális történelmi eposzt vesz alapul. A Palást egy Jézus kereszthalálát segítő római tisztről szól, akit emiatt először bűntudat gyötör, majd megtér és mártírhalált hal. A filmválasztás azért különösképp érdekes, mert Yusef az iszlám vallás egy Indiában igen népszerű ahmadijja ágazatának volt hívője. Mindezek ellenére a zenész célja az lehetett, hogy a keleti és amerikai kultúra ötvözése mellett a keresztény kultúrkör mítoszaiból is emeljen be elemeket a zenéjébe.

A zárószámban csúcsosodik ki a lemez keletiessége. A Three Faces of Balal, egy indiai városról kapta a nevét, és az egyedi dobjátéktól, a basszuson visszatérő rababbtól és a fuvola enyhe szurkálásaitól tényleg úgy érezheti a hallgató, mintha egy keleti piacon sétálna.

Ezt az újnak mondható, egyedi kulturális hatást alkotó zenét azonban nehéz egy műfajba bekategorizálni. Robert E. Brown, az elismert népzenekutató, a „világzene” kifejezés megalkotója szerint Lateef volt az első, akinek a dalait igazán világzenének nevezhetjük, hiszen átlépte kultúráknak, stílusoknak és műfajoknak a határait is. Lateef magát nem is jazz-zenésznek tartotta, a saját munkásságára úgy hivatkozott, mint aki „Autofizio-pszihés” zenét csinál. Olyat, ami egyszerre az ember szellemi, fizikai és lelki énjének harmóniája, egyszerűbben: szívből jövő zene. Ez az eszme pedig átjárja a lemezt és Yusef Lateef egész karrierjét.

(Moskovits Bence, Eötvös József Gimnázium, Budapest, Az év diákjságírója, középiskola, 3. helyezett)

Számtalan kutatással találkozhatunk az interneten, amelyek kifejtik, egy ember átlagosan 5 órát tölt a közösségi média görgetésével, mobilos játékokkal, alkalmazásokkal. De vajon tudatosan töltünk el ennyi időt, vagy sem? Az esetek többségében csupán arról van szó, hogy jóleső érzéssel, agyunkat kikapcsolva időzünk órákat a képernyő előtt, miközben másra is fordíthatnánk a napunk ezen szakaszát. Hogyan csökkenthetjük tudatosan a képernyőidőnket? Ahelyett, hogy közhelyeket puffogtatnánk, inkább tudatosan használtuk az internetet és a korunkat meghatározó technológiát: megkérdeztük a Chat GPT-t, mit javasol a probléma megoldására.

Monitorozzuk a képernyőidőnket!

Az első és legfontosabb, hogy tudjuk, pontosan mennyi a képernyőidőnk, és mi az, ami elveszi drága perceinket. Ezt könnyen kideríthetjük, hiszen telefonjainkon megtalálhatóak olyan appok, amik a megmutatják az eltöltött időt, rangsorolják a használt appokat. Ezen alkalmazás segítségével beállíthatunk időkorlátot, így jelezheti számunkra, amikor a kívánt időt elértük, vagy túlléptük.

Tűzzünk ki konkrét célt!

Gondoljuk végig, mi az, amin változtatni szeretnénk: mennyi időt szeretnénk tölteni a telefonunkkal, hogyan tudjuk megváltoztatni mobilos szokásainkat, mit szeretnénk helyette. Fogalmazzuk meg határozottan, hogy tisztán lássuk a célunkat, és tegyünk apró lépéseket, hogy ezt elérjük.

Offline zónák és értesítések kikapcsolása

Legyenek a napunkban olyan tervezett időszakok, amikor kikapcsoljuk telefonunkat, nem nézünk rá, akár másik szobában letéve tartjuk, és legyenek olyanok, amikor pedig elérhetőek vagyunk és csekkoljuk az üzeneteinket. Ha valami miatt elérhetőnek kell lennünk, akkor segíthet, ha néhány applikáció értesítéseit kikapcsoljuk, hogy ne vonja el figyelmünket.

Töröljünk appokat, fordítsunk másra figyelmet!

Gondoljunk bele, mit tennénk, ha nem lenne telefonunk? Ha megvan a válasz, egyszerűen csak tegyük azt: olvassunk, sportoljunk, foglalkozzunk kiskedvencünkkel, beszélgessünk családunkkal, barátainkkal. Egyúttal töröljük azokat az alkalmazásokat, amelyek csak az időnket rabolják.

Együtt minden könnyebb!

Beszélgessetek sokat hozzátok közel álló személyekkel, kérjétek ki a véleményüket, meséljetek céljaitokról, állítsatok fel kihívásokat, feladatokat. Így nem csak minőségi időt tudtok tölteni a másikkal, hanem motiválhatjátok is egymást, és segíthetitek a másik fél fejlődését!

(FONTOS: A cikk írása során az ingyenes verziót használtuk, válaszai regisztrációtól és előfizetéstől függően eltérhetnek! A cikkben csupán ötleteit mutatjuk be átfogalmazva, továbbgondolása és keresése javasolt.)

(Millei Anikó)