Az év végéhez közeledve érdemes visszatekinteni. Ha egy szervezet éppen 35 éves, akkor talán nem elrugaszkodott dolog hosszabb visszatekintést tenni. Egy ilyen évfordulón három egyszerű kérdést kell feltenni.
Mi történt eddig? Hol tartunk most? Mi vár ránk?
Az első kérdésre viszonylag egyszerű válaszolni, már csak azért is, mert többnyire együtt éltük meg a hétköznapokat, de azért érdemes felidézni. 1989-ben tízen alapították meg a DUE-t, s közülük többen ma is velünk vannak. Tisztelet és köszönet jár mindenért Tomszer Miklós alapító elnöknek, valamint Balázs Gézának és Szayly Józsefnek azért, mert elindították a DUE-t és azért is, mert megalapozták annak a lehetőségét, hogy 35 évvel az alapítás után most együtt ünnepelhetünk.
Az egyesület fejlődése lendületes volt és látványos. Ma már nem tűnik jelentős eseménynek, de óriási jelentősége volt annak, hogy a DUE saját otthonra lelt az Örs vezér téren. Minden családnak – márpedig a DUE egy nagy család – kell egy otthon és ez a kilencvenes évek elején megadatott nekünk. Találkozási pont volt ez, ahol hetente összejöhettünk, beszélgettünk, szerveztünk és terveztünk. Többen elmondhatjuk magunkról, hogy az Örs vezér téren ismerkedhettünk meg az újságírás alapjaival, egy ott rendezett tanfolyamon tanulhattuk meg, hogy mi az a hír, a tudósítás és az interjú, hogy csak az alapokról beszéljek.
Szerveztük a táborokat, kiírtuk a tehetségkutató pályázatokat és elindítottuk a sajtófesztiválok sorozatát is. Ha már pályázat és sajtófesztivál, akkor felelevenítenék egy személyes emléket, amelyben talán benne van a fejlődésünk történetének egy jelentős szelete. 1994-ben elnyertem az Év Diákújságírója címet – nyilván összekevertek valakivel a zsűri tagjai – és postán kaptam 2500 forint értékű könyvutalványt. Néhány évvel később a nyerteseket meghívtuk a sajtófesztiválra, ahol ezrek által megtapsolva kapták meg a megérdemelt nyereményeiket, nem 2500 forint értékben.
Szóval fejlődtünk.
Nem is volt más választásunk, hiszen mi nagyon akartuk, hogy jól működjön a DUE, hogy adjon valami pluszt a fiataloknak. Ezért alakult át folyamatosan a nyári táborunk. Hol van már a stencilgépes időszak? – ma már stencilgép sincs. Hol vannak ma már a szalagos és kazettás magnók? Ma már ezek nincsenek, ellenben vannak youtubereink, tiktokereink és még influenszereink is – változtak az idők.
Az utóbbi években jöttek a nagy diáktesztek, amelyek nem egyszerű kvízjátékok, hanem büszkén mondhatjuk, hogy olyan műveltségi vetélkedők, amelyek amellett, hogy kérdeznek, tanítanak is. A fejlődés itt is tettenérhető: az első ilyen egy nagy diák IQ teszt volt, amelyre összejöttünk néhányan, megnéztük a döntőt, majd boldogan hazasétáltunk. Az elmúlt években a tesztjeink döntőiről készült felvételeket a közszolgálati televízió is műsorára tűzi – nem kérdés, hogy ez óriási előrelépés.
Számomra fontos, hogy a DUE a története során mindig nyitott volt a határon túli magyarok felé, hiszen már a kilencvenes években is voltak a táborainkban vajdasági, felvidéki, kárpátaljai és erdélyi fiatalok is. A kapcsolatunk mindig is szoros volt az elcsatolt területeken élőkkel és ez nem is változhat meg sosem.
Nyilván az elmúlt 35 évben nem voltunk egyedül. Számos együttműködő partner, állami cégek és magánvállalkozások álltak mellénk és támogattak minket a törekvéseinkben. Köszönet jár mindenkinek innen is.
Röviden ez volt a múlt, nézzük, hogy hol tartunk a 35. születésnapunkon.
Emberi léptékkel nézve a legszebb korban vagyunk, hiszen egy 35 éves ember a teljesítőképessége csúcsán van.
Nem nézünk ki rosszul mi sem.
Amit az elmúlt évtizedekben elterveztünk és elindítottunk az működik. A sajtófesztivál népszerűsége töretlen, a tesztek közül nem tudunk olyat indítani, amelyet ne töltetnének ki többtízezren és a nyári táborok is töretlen népszerűségnek örvendenek.
Mondhatjuk, hogy minden rendben.
Köszönhető ez annak, hogy a DUE vezetése mellett folyamatosan működik egy aktív kör, amelynek tagjai önkéntensként sokat dolgoznak a háttérben azért, hogy minden rendben legyen. Nyilván ennek a körnek a tagjai folyamatosan cserélődnek, de mindig van egy ilyen közösség és mindig van ennek a körnek stabil magja.
Sokan kérdezik, hogy miként tudjuk elérni, hogy folyamatosan legyenek velünk tenni akaró fiatalok, hiszen ez most nem olyan nagy divat. A válasz egyszerű: mindenkinek hagyjuk, hogy az legyen, aki akar lenni. Nem utasítunk, nem parancsolunk, hanem meghallgatunk és elfogadunk. Mindenki szabadon lehet kreatív és megvalósíthatja önmagát. Kicsit mások vagyunk, mint a világ, hiszen itt mindenki a maga módján lehet tökéletes.
Tisztelet és köszönet jár mindenkinek, aki önkéntes munkájával segített és segít most is, nélkülük nem lehetnénk most itt.
És végül a legnehezebben megválaszolható kérdés: mi vár ránk?
Nehéz a válasz, mert hiába van nekünk elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk a DUE-ban, a DUE-val elérni, mert maximum erre a közösségre lehet hatásunk, a világra nem.
Gondoljunk vissza csak az elmúlt esztendők egyik legnehezebb időszakára, a világjárványra. Soha nem gondoltuk volna, hogy a médiatáborok 1982 óta íródó sorozata egyszer – szerencsére csak időlegesen – megszakad.
Szóval a nagyvilággal nem tudunk mit kezdeni, de a mi kis világunkkal igen. Vannak terveink, vannak elképzeléseink, tudjuk, mit akarunk.
Elsődleges feladatunk az, hogy még több teret adjunk a még nálunk is fiatalabbaknak is. Az a jó hírem van a fiatal barátainknak, hogy nem rajtunk múlik. Részünkről a nyitottság megvan, a bizalom pedig megszerezhető. A vágyunk az, hogy azok szervezzenek programot a mai diákoknak, akik folyékonyan beszélik a nyelvüket – néha nekünk az is komoly feladat, hogy a saját kamasz, vagy fiatal felnőtt gyerekeinket megértsük.
A DUE vezetésének a legfontosabb maga a DUE. Nem a személyek, nem a szerepek, hanem az, ami az elmúlt 35 évben felépült és hogy ez még legalább 35 évig működjön sikeresen. 1997-ben, amikor elnökké választott a közgyűlés, akkor Tomszer Miklóstól kaptam egy ajándékot. Egy feldíszített, valamilyen furcsa oknál fogva zöld-fehér vászonnal lefedett befőttes üveget, amelyben van egy cédula: a DUE szellemisége konzerv-atív.
Huszonhét éve próbálok vigyázni erre a konzervre. Nem könnyű. Abban viszont biztos vagyok, hogy leszünk egy páran, akik óvják ezt a szellemiséget. Ehhez folyamatosan meg kell újulni, változni kell ahogy a világ, még akkor is, ha mi sokszor nem vagyunk hajlandóak úgy változni, mint a világ.
Előre is köszönet is tisztelet mindenkinek, aki velünk lesz a következő 35 évben.
Áldott karácsonyt és boldog új évet kíván mindenkinek a DUE elnöksége nevében Kecskés István, elnök.
