Napjainkban jelentősen nőtt a fantasy sorozatok száma a különböző streaming szolgáltatóknál, ám ezzel együtt kezdett csökkenni színvonala. Jogosan merül fel a kérdés, hogy 2023-ban, amikor a technikai fejlettség már lehetővé teszi, hogy a legvadabb, legmesésebb fantasy történeteket is képernyőre vigyük, mégis miért kezdik el ezek a történetek elveszíteni az egyéniségüket?
Az elmúlt időben több sorozat készült el a fantasy műfajában, például „A hatalom gyűrűi” című Gyűrűk ura előzménysorozat, vagy a sokkal népszerűbb „Vaják” első két évada, valamint az ahhoz egy hónapja készült – szintén – előzménysorozat, a „Vaják: A vér eredete”. Szintén egy hónapja érkezett a „Willow” és már rebesgetnek egy új „Conan, a barbár” feldolgozást is. Hiába rendelkeznek jó értékelésekkel a kritikusok által ezek a sorozatok, a rajongók véleménye mégis megosztó velük kapcsolatban. Mindhárom fent említett sorozat jelentős elégedetlenséget váltott ki a közönségből, különösen azokból, akik olvasták az alapul vett könyveket. Koncentráljunk csak az adaptációs sorozatokra a továbbiakban.
A fantasy műfaj azért tört magának sikeresen utat a mozgóképben, mert eleinte minden ilyen alkotás egyedi és formabontóan friss volt, így nem csoda, hogy a közönség megszerette az epikus hősök kalandozásait más világokban. Ezért sem meglepő, hogy a streaming szolgáltatók elkezdték felvásárolni könyvek és történetek a megfilmesítési jogait. Ezekből viszont mintha az egyediség elkezdett volna kiveszni.
Eposzi hangvétel
Az újabban érkezett fantasy tartalmakban elengedhetetlen összetevők a hatalmas volumenű harci jelenetek, látványos varázslatok és összecsapások CGI-szörnyetegek ellen. Ezek a jelenetek szoktak a legizgalmasabbak lenni a történetben, ám ha túl sok van belőlük, elvesztik jelentőségüket, márpedig a mai sorozatok 80%-át ilyen jelenetek teszik ki. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a főszereplők jellemző emberfeletti képessége. Az ember nem tud aggódni egy karakterért, ha folyamatosan azt látja, hogy akrobatikus ugrásokkal arat győzelmet nála sokkal veszélyesebbnek tartott ellenfelek felett. Tökéletes példa a Vaják könyvek főszereplője, Geralt. A könyvekben a szörnyvadász gyakran megsérül vagy vereséget szenved kalandjai során, ezzel ellentétben a sorozatban lévő szereplő szinte már félistenként old meg minden problémát, sérüléseit egy nap alatt kipiheni, ezzel pedig súlytalanná válik a karakter, és az események elveszítik drámai feszültségüket és jelentőségüket. Nem véletlenül volt különleges a Gyűrűk urában a Balrog és Gandalf összecsapása, mivel azelőtt nem igazán láttuk a mágust egy jelentőségteljes varázslat közben egy egyértelműen túlerőben lévő ellenféllel szemben. Érezhető volt a karakter sebezhetősége, és ettől volt feszült a jelenet. A fantasy nem a grandiózusságától és az epikus csatáitól fantasy, hanem sokkal inkább az atmoszférájától és a szürke hétköznapokból kirántó jellegüktől. Egy másik világba repít minket.
Atmoszféra és látványvilág
A fantasyk elég jellemző ismertetője a különleges látványvilág, amely kimerül a tájakban, épületekben, páncélokban és az olykor túldekorált fegyverekben. De ezek is elveszítik egyediségüket, ha minden sorozat látványa hasonlít egymásra. A Gyűrűk ura óta a sorozatkészítők mintha nem tudnának más tájakat elképzelni műveiknek, mint hatalmas síkságokat, dombságokat a távolban égnek meredő hegyekkel és sziklákkal, melyeken perceken keresztül bandukolnak hőseink. Egy másik eszköz, amit az alkotók zöme felhasznál, az a fantasy világok sötét és színtelen megjelenítése, ezt pedig annyian alkalmazták már, hogy szinte mémmé vált az emberek szemében, és ez alól az újabb sorozatok sem kivételek.
Történetvezetés, karakterek és dialógusok
Az egyik legérthetetlenebb dolog a témával kapcsolatban mégis a történetvezetés silánysága és a karakterek kidolgozatlansága, valamint egysíkúsága.
Miért? Hiszen csak ragaszkodni kellene az alapanyaghoz, amit elméletileg adaptálni szeretnének, de sajnos nem ez történik. Az esetek többségében az alapanyag teljes kifordítását és megerőszakolását látjuk, ahogy ez történt A Hatalom gyűrűivel és a Vajákkal is. Az eredeti műtől teljesen idegen történeteket és karaktereket építenek fel, melyeknek szinte csak a nevük az egyetlen kapcsolódási pontjuk a könyvekben leírtakhoz. Természetesen a sok rossz adaptáció között ma is fellelhetőek egyedi darabok, mint például a „Carnival Row” vagy a „Vox Machina legendája”. Szomorú azonban, hogy sok remek ötlet és alapkoncepció vesződik el kontár írók és inkompetens rendezők miatt.
(Hadnagy Ádám, Friedrich Schiller Gimnázium és Kollégium, Pilisvörösvár)
