Idén hatodik alkalommal rendezte meg a DUE Médiahálózat a Nagy Magyar Filmteszt Diákoknak című vetélkedőt. A március 10-én az Újpesti Rendezvénytérben tartott döntőn Káel Csabával, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztossal beszélgettünk a filmezés jelenéről és kihívásairól.
Évről évre többen vesznek részt a Filmteszten. Néhányan közülük biztosan a filmiparban szeretnének majd elhelyezkedni, de nézőként is egyre több fiatal érdeklődik a filmek és a vetélkedő iránt is. Ez nagyobb elvárást helyez a jövő magyar filmjeire?
Jelenleg a magyarországi filmgyártás kivételesen jó helyzetben van, mert London után Európa második legnagyobb központja, a legmenőbb stúdiók forgatnak nálunk. Főleg a nemzetközi filmek miatt jutottunk el idáig. Az, hogy Ridley Scott vagy Spielberg mikor itt forgatnak, ugyanazokkal a szakemberekkel dolgoznak, mint akik a magyar filmekben is, az esélyt ad annak, hogy a produkciós minőséget egyre magasabb szintre emeljük. Ahol még lemaradás van az a forgatókönyvek minősége és kidolgozottsága és a produceri szemlélet, ami nem csak arról szól, hogy leforgatunk egy filmet, hanem arról is, hogy követjük az utóéletét, és minél szélesebb közönséghez eljuttatjuk a végeredményt.
Az elmúlt félév magyar megjelenései közül melyek voltak azok a filmek, amiket mindenképp ajánlana?
A Blokád azért is egy nagyon fontos film, mert egy nem olyan távoli múltról szól, a rendszerváltás utáni demokratikus Magyarország első nagy, szinte mindenkit érintő kríziséről, amit sokan átéltek, van élményük, személyes kötődésük hozzá. A Magasságok és mélységek, ami Erőss Zsolt világhírű hegymászó és főleg az özvegyének a történetét mutatja be, egy megrázó és egyben felemelő, igazi filmdráma. A harmadik a Hadik, egy romantikus kalandfilm, ami átélhetően és magas technikai színvonalon mesél el egy olyan igaz történetet, ami nem közismert, talán csak apróbetűkkel szerepel a törikönyvben, pedig nagyon büszkék lehetünk rá, és a saját korában egész Európára hatással volt.
Az utóbbi időben egyre több magyar történelmet feldolgozó film készül. Miért van ez?
A történelmi filmek világszerte népszerűek szinte a filmezés kezdeteitől fogva. A Ben Hur, a Gladiátor, a Rettenthetetlen, a Ryan közlegény megmentése, Az utolsó királyság vagy a Birmingham bandái mind a legnépszerűbb filmek és sorozatok között van. A mi történeteinket nekünk kell elmesélni, legalább annyira filmre érdemesek, mint ezek a világsiker alkotások. A magyar történelmi alakok – nem csak politikusok, hanem művészek, sportolók, tudósok – olyan izgalmas életet éltek, amiről filmet kell csinálni, mert ez elképesztő kincsünk. Ráadásul nagyon fontos az identitástudatunk szempontjából, hogy tudjuk, honnan jövünk, kik voltak és mit tettek a felmenőink.
Főleg a közelmúlt eseményeit feldolgozó filmeket, például a már említett Blokádot mennyire lehet aktuálpolitikai befolyás nélkül elkészíteni?
Az aktuálpolitika igazából akkor kezdődik, amikor a film már készen van, és sokan úgy értékelik, hogy valami mellé vagy valami ellen állítják, saját érvelésükben kihasználják. A támogató oldal védi, az ellenző támadja – nem meglepő, ez a világ rendje. Csak ne felejtsük el közben magát az alkotást! Szerintem fontos erről beszélni, és fontos az is, hogy az új magyar filmek a közgondolkodást és közbeszédet tematizálják. Csak örülni lehet annak, hogy a Blokád kapcsán újra szóba került Antall József és politikus generációjának jelentősége a történész kutatásokon túl is. Meg kell ismerni a történelmünket, mert rengeteg olyan része van, amit még nem dolgoztunk fel.
Nincs az ilyen módon való megismerésnek egy túlságosan polarizáló hatása a magyar társadalomra, vagy akár a filmes közegre?
Próbálják megosztónak beállítani, de ne feledjük, hogy ezeket az alkotásokat a magyar filmesek együtt készítik, szívvel és lélekkel, politikai nézettől függetlenül, a filmezés csapatmunka. Történelmi filmek készültek a magyar film 122 éves múltjának szinte minden korszakában, a legnépszerűbbek, mint az Egri csillagok vagy A Tenkes kapitánya az 1960-as években, ráadásul pont még a kemény szocializmus idején. Akkor is voltak összefeszülések a fogadtatásban, de a legfontosabb, hogy a nézők tetszését elnyerték, az alkotóknak ma is erre kell törekedniük elsősorban.
(Velek Domonkos)
